Irigy kutya, bújj a lyukba!
Hogy lehet irigy rám, aki szerelemmel szeret? Hát nem úgy van, hogy mivel szeret, csupa jót akar nekem, akár a saját sikerének árán is?
Az irigység alapja minden esetben az önbizalomhiány, és az abból fakadó szorongás. Akkor vágyunk fájdalmasan mások sikerére, hatalmára, tárgyaira, ha úgy érezzük, nekünk sosem lesz módunk ugyanezt birtokolni, mert nem vagyunk hozzá elég okosak, ügyesek, szerethetők.
Egy párkapcsolatban ráadásul megduplázódik a veszteség, hiszen ha a kedvesünk mellett lemaradunk, még őt is elveszítjük.
Szeress úgy is!
Ördögi kör ez, hisz titkon úgy képzeljük, hogy az irigyelt tárgyak vagy dolgok birtokában majd szeretetre méltóbbá válunk, hiszen az irigység rejtett motivációja a sóvárgott elismerés, szeretet. Minden kapcsolatban eljön az az időszak, amikor már nem rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a másikat, és elkezdünk versengeni.
Az együttéléskor természetszerűleg felmerül a kérdés, ki döntsön a nyaralásról, ki mosogasson, ki vigye le a szemetet, ki járjon a kocsival. Melyikük régi álma váljon valóra – a másik álmának rovására –, melyikük hivatása, ideje fontosabb. Egy egészséges szintű versengés akár még előre is lendítheti a kapcsolatot, ám ha ez kórossá válik, és irigységgé, gyűlölködéssé fajul, végleg meg is mérgezheti azt.
Bezzeg a tesód!
Mint minden lelki sérülésünk, az irigység is legtöbbször a gyermekkorból ered. A felnőttkori irigység visszatérés egy korábbi életkorunkba, egy korábbi fájdalmunkhoz. A szülő-gyermek kapcsolatnak, a nevelésnek nagy szerepe van abban, hogy legyőzzük ezt az állatvilágból megöröklött, ősi ösztönt.
Ha a szülő a kora gyermekkorban elég biztonságot, szeretetet, bátorítást tudott adni, akkor felnőttkorra az irigység, ha felbukkan egyáltalán, kezelhető mértékű lesz. Ki kell emelni még a testvérféltékenység kérdését is: a szülőnek nem szabad egyik gyermekét a másikkal összehasonlítgatni, egyiket a másik elé állítani, mert a fájdalmas érzés, ami az elnyomott testvérben ébred, később a párkapcsolatokban újraéled, és versengésre ösztönöz.
Ez más, mint a féltékenység
Az irigységet gyakran összetévesztik a féltékenységgel, ám a két érzelem közötti különbség jelentős. Míg a féltékenység általában egy harmadik fél megjelenésével kapcsolatos, addig az irigység a partner tulajdonságaival, sikereivel vagy erőforrásaival van összefüggésben.
A pszichológusok szerint a párkapcsolati irigység gyökerei az egyén önértékelési problémáiban keresendők. Amikor valaki irigykedik a párjára, az általában azt jelzi, hogy belső bizonytalansággal küzd, és saját értékét mások eredményeihez vagy tulajdonságaihoz méri.
Az irigység színei
Ha az egyik partner szakmai, anyagi vagy társadalmi téren sikeresebb, a másik féltékeny lehet erre a pozícióra. Ez alááshatja a kapcsolat egyensúlyát, különösen, ha a sikeres fél úgy érzi, hogy tompítania kell az eredményeit a másik érzéseinek védelme érdekében.
Lehet irigykedni a partner népszerűségére is, ha emiatt kevésbé szerethetőnek érezzük magunkat. Kiválthat irigységet a partner vonzereje vagy megjelenése is, ami erősen rombolhatja a másik önbizalmát még akkor is, ha kedvese több mint elégedett a külsejével.
Az irigység gyakran konfliktusokhoz vezet, mert az érintett fél hajlamos lehet védekezni vagy támadni, ahelyett hogy nyíltan vállalná érzéseit. Az irigység nemcsak a párkapcsolatot, hanem az egyén mentális egészségét is károsíthatja. Az irigy ember hajlamos lehet önmarcangolásra, agresszióra, depresszióra és szorongásra.
Mi a megoldás?
A szakértők szerint az irigység kezelésének első lépése az érzelem felismerése. Az irigység tabutéma lehet, mert szégyenérzetet vált ki. Pedig az őszinte beismerés és a kommunikáció az első lépés a gyógyulás felé.
Az önbizalom növelése, az egyéni értékek felismerése és megerősítése hatékony az irigység enyhítésében. Fontos, hogy a párok nyíltan beszéljenek érzéseikről, elvárásaikról és a kapcsolaton belüli egyensúlyról. Ha közösen dolgoznak valamilyen cél elérése érdekében, csökkenhet az egymással szembeni irigység, és nőhet az összetartás érzése.
Súlyosabb esetben érdemes párterápiát igénybe venni, ahol egy szakember könnyen segíthet a konfliktusok megértésében és megoldásában. A szeretet, az empátia és a közös cél és tevékenység a legjobb ellenszere az irigységnek.
Hogyan szabaduljunk meg az irigység érzésétől?
- Legfontosabb, hogy először is ismerjük be önmagunk előtt, hogy amit a másik iránt érzünk, az irigység. Ezt nehéz belátni, mivel úgy neveltek, hogy egy szeretetkapcsolatban az irigység képtelenség és tilos.
- Ha sikerült tisztáznunk a saját érzelmeinket, gondoljuk át, hogyan tehetnénk szert mindarra, amit a másikban irigylünk, és egyáltalán, szükségünk van-e rá. Talán a gyesen lévő kismama a gyereknevelésben is megélheti ugyanazokat a sikereket, amelyeket férje a munkahelyén.
- Beszéljünk őszintén a párunkkal, mondjuk el, milyen problémáink vannak önmagunkkal, és kérjük meg, hogy segítsen megoldást találni vagy átlépni ezen. Egy őszinte beszélgetéssel elnyerhetjük támogatását, és megszűnik a titkos gyűlölködés. Hiszen nem versengenünk kell egy kapcsolatban, hanem együttműködnünk.
- Próbáljuk felidézni, milyen gyerekkori események kelthetik életre bennünk a mások javaira, sikereire való irigykedés hajlamát. Felnőttként visszanézve talán megértjük, gyerekként sem bizonyos tárgyakra, dolgokra vágytunk, hanem az elmaradt dicséretre, biztatásra, szeretetre.
Lehúzlak a szintemre!
A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt.
Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök – az illúzió szintjén legalábbis.
(Almási Kitti pszichológus)
Még nincs hozzászólás