Irigy kutya, bújj a lyukba!
Hogy lehet irigy rám, aki szerelemmel szeret? Hát nem úgy van, hogy mivel szeret, csupa jót akar nekem, akár a saját sikerének árán is?
Az irigység alapja minden esetben az önbizalomhiány, és az abból fakadó szorongás. Akkor vágyunk fájdalmasan mások sikerére, hatalmára, tárgyaira, ha úgy érezzük, nekünk sosem lesz módunk ugyanezt birtokolni, mert nem vagyunk hozzá elég okosak, ügyesek, szerethetők.
Egy párkapcsolatban ráadásul megduplázódik a veszteség, hiszen ha a kedvesünk mellett lemaradunk, még őt is elveszítjük.
Szeress úgy is!
Ördögi kör ez, hisz titkon úgy képzeljük, hogy az irigyelt tárgyak vagy dolgok birtokában majd szeretetre méltóbbá válunk, hiszen az irigység rejtett motivációja a sóvárgott elismerés, szeretet. Minden kapcsolatban eljön az az időszak, amikor már nem rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a másikat, és elkezdünk versengeni.
Az együttéléskor természetszerűleg felmerül a kérdés, ki döntsön a nyaralásról, ki mosogasson, ki vigye le a szemetet, ki járjon a kocsival. Melyikük régi álma váljon valóra – a másik álmának rovására –, melyikük hivatása, ideje fontosabb. Egy egészséges szintű versengés akár még előre is lendítheti a kapcsolatot, ám ha ez kórossá válik, és irigységgé, gyűlölködéssé fajul, végleg meg is mérgezheti azt.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 2. számának 39. oldalán!)
Még nincs hozzászólás