Vonzó külső - pro és kontra
A szépség és a siker kapcsolatát régóta vizsgálja a tudomány. Az első tanulmányok már a második világháború előtt igazolták, hogy az adott korban és térségben honos szépségideáloknak megfelelő emberek még a karrierjükben is sikeresebbek. De vajon tényleg minden esetben előny a jó külső?
Az 1960-as amerikai elnökválasztási kampány első elnökjelölti vitáján Richard Nixon alelnök olyan ziláltan nézett ki, hogy még az édesanyja is felhívta, nem beteg-e. Ellenfele, John F. Kennedy laza és magabiztos volt, így a vita végén a szakértők szinte azonnal győztesnek nyilvánították.
Ám nem mindenki a tévében nézte a vitát: a rádióhallgatók jó részének a felmérések szerint Nixon volt a szimpatikusabb, hiszen ahol a külsőségek kiestek a képletből, ott többet számítottak a racionális érvek.
Attraktív külső, nagyobb önbizalom
Daniel Hamermesh, az austini University of Texas munkatársa kutatásai alapján azt állítja, hogy az átlag feletti külsővel rendelkező munkavállalók 3-5 százalékkal többet keresnek, mint átlag alatti külsejű kollégáik. A nőknél nagyobb az eltérés, de a különbség a férfiak körében is tagadhatatlan.
Egy másik kutatásból az is kiderült, hogy az attraktív munkatársak a cégüknek is több pénzt hoznak: jóképű vagy csinos ügynöktől szívesebben vásárolnak az emberek, a látványos külsejű ügyvezetőkkel is szívesebben tárgyalnak az üzletfelek.
Azt hihetnénk, hogy Hollywoodban szinte munkaköri kötelesség az öregedés elleni küzdelem. Mégis jó néhány olyan celebritás van, akik makacsul ellenállnak a plasztikai sebészet jelentette kísértésnek. Az idén ötvenegy éves Brooke Shields például a nyolcvanas években szexszimbólumnak számított, mégis képes megbékélni az idő múlásának jeleivel, és büszkén vállalja, hogy nem fekszik kés alá. A hatvanhét éves Meryl Streep előszeretettel emlegeti a plasztikai horrortörténeteket, és úgy gondolja, hogy aki megoperáltatja az arcát, az csak még jobban felhívja a figyelmet az öregedésre. Az ötvenöt éves Julianne Moore szerint is idősebbnek néz ki az, akit beszippant a plasztikai sebészet - ő a természetességben és az adottságai elfogadásában hisz. A még negyvenkilenc évesen is a világ egyik legszebb nőjének tartott Halle Berry szerint a plasztikai műtétekkel nincs megállás, ha valaki már a harmincas éveiben megcsináltat magán ezt-azt, az később egyre mélyebbre csúszik a lejtőn. Beyoncé még 2013-as Pretty Hurts (A szépség fáj) című dalában is megénekelte ezt, és azt is, hogy szerinte a plasztikafüggőknek nem a teste vagy az arca, hanem a lelke szorul műtétre.
A University of Wisconsin kutatói megállapították, hogy azoknak a cégeknek, ahol a cégvezetők jó külsejűnek mondhatók, még a részvényeik is többet érnek a tőzsdén.
Dario Maestripieri, a University of Chicago kutatója szerint ennek az az oka, hogy a szexuális vonzerő még akkor is hat a másik félre, amikor racionálisan szó sem lehet ilyen természetű kapcsolatról. Ráadásul a vonzó embereknek általában az önbizalma is nagyobb, ez pedig imponál a potenciális munkaadóknak.
A kisugárzás sem mellékes szempont: számtalan olyan embert ismerünk, akinek a külseje ugyan nem illik bele a szépségideálok szabta keretekbe, ám egyéniségük vagy sajátos stílusuk mégis karakteressé varázsolja őket.
Méhkirálynő-szindróma
A képlet mégsem ilyen egyszerű. A látványos külsejű emberekkel kapcsolatban ugyanis épp annyi a negatív előítélet, mint amennyi a kedvező. A vonzó, különösen a külsejével láthatóan sokat törődő embert, legyen az férfi vagy nő, előszeretettel bélyegzik felszínesnek, vonják kétségbe az értelmi képességeit, a hozzáértését.
Különösen a nők esetében feltételezik sokan, hogy az illető nem a teljesítménye, csupán a külseje révén érvényesült. Több kutatás során is megfigyelték, hogy a nemi jelleg intenzitása is sokat számít: egy jellemzően férfias állás elnyerésére (amilyen például a biztonsági őré) kevesebb esélye van egy nőies, csinos nőnek, mint kevésbé csinos társának, a munkaadó ugyanis azt feltételezi, hogy aligha alkalmas a férfiasnak gondolt feladatokra.
A férfi főnökök szívesebben vesznek fel csinos nőket azokra a pozíciókra, ahol az ügyfelekkel kell találkozni (pl. recepciós), míg a megfigyelések szerint a női vezetők kevésbé hajlamosak ugyanerre – állapítja meg Ken Podratz, az amerikai Rice University kutatója.
Ritkán beszélünk róla, mégis jelen van az úgynevezett „méhkirálynő”-szindróma, mikor az erős női főnök vetélytársat lát a nála fiatalabb és vonzóbb jelöltekben. Margaret Thatcher 1989-es kabinetjében például egyetlen nő volt: maga a Vaslédi, aki szintén nem a külsőségekre helyezte a hangsúlyt.
A Newsweek HR-menedzserek véleményét kérdezte a női vonzerővel kapcsolatban: kiderült, hogy komoly kettős mérce áll fenn a munkahelyeken. A megkérdezettek (akik között 60 százalék volt a férfiak aránya) 61 százaléka szerint a nők előnyökhöz juthatnak a munkahelyükön, ha testhezálló ruhában mennek dolgozni. Ugyanakkor 47 százalékuk azt is állította, hogy a túl jól kinéző nőket hátrány érheti.
A szépséggel szembeni előítéletek még Hollywoodban is megjelennek: az egykor tinibálványnak tartott Rob Lowe egy interjúban arra panaszkodott, hogy a szép emberek esetében fel sem merül, hogy esetleg nekik is lehetnek nehéz periódusaik. Az összetettebb, művészi kihívást jelentő szerepeket is ritkán szokták megkapni.
Még nincs hozzászólás