Olasz nők két keréken, magas sarkúban
Aki régóta nem járt Rómában, és mostanában visszatér, rögtön észreveszi az újdonságot: az olaszok kerékpárra szálltak! A római nőket is biciklizni látjuk a megszokott autók és robogók helyett.
Az, hogy az olasz nők ugyanúgy kiveszik a részüket a kaotikus itáliai forgalomból, mint férfitársaik, eddig is köztudott volt. Az olasz családokban hagyományosan mindig is két autót használnak: az egyikkel az apa jár dolgozni, a másikkal (általában a kisebb járművel) az anya viszi a gyerekeket iskolába, és délután uszodába, a nagyszülőket orvoshoz, a macskát pedig állat-toalettre.
Az olasz nők emancipációja a robogóval folytatódott: anyósom lánykori elmesélése szerint neki az ötvenes évek Rómájában még oldalvást kellett ülnie, hátul a Vespa-motoron, az ezt vezető vőlegénye mögött, máskülönben megszólták a szomszédok.
A kétezres évekre az olasz nők már maguk vezették a motort (a férfiakkal a hátsó ülésen), a kis ötven köbcentistől a komolyabb lóerőig. Az itáliai signorék a kétkerekű vezetésében is divatot teremtettek: az egész világ a mai napig elismeréssel nézi, ahogy az olasz nők motoroznak. Semmiről se mondanak le ezért, se a tűsarkú cipőről (amelyben sajátos technikája van a fékezéskor való lábletételnek), se a tökéletesen fésült hajról, amelyet a sisak elvileg összenyom.
Hasonlóan trendivé tették az olasz nők 2014-ben a kerékpárt, amely a gazdasági válságban Olaszországban is népjárművé lépett elő. 30 millió a kerékpárok száma az olasz csizmán, és Európában ennél csak Németországban van több. Igaz, a városokban kerékpározó olaszok száma még nem éri el a tíz százalékot sem.
Az olasz nők alkalmazkodtak. Az internetről megtanulták, hogyan kell magas sarkúban és szoknyában is tekerni (utóbbinak a webes tanácsadások szerint az a trükkje, hogy egy fémpénzt kell a szoknya középső részébe csavarni, így nem fújja fel a menetszél).
Az olasz cégek is alkalmazkodtak: a kerékpárboltokban egyre nagyobb teret foglalnak el a divatos női járművek, amelyek dizájnban, színben és kiegészítőkben is illenek az eltérő korosztályokhoz.
A divattervezők sem voltak restek: az olasz márkák külön női városi biciklis kollekciót dobtak piacra. A legnagyobb olasz napilap külön rovatot szentel a városban kerékpározó nőknek, akik így megtudhatják, melyik kerékpárút mentén van divatos üzlet és pihenőhelyként feltüntetett kávéház.
A nők már eddig is kerékpároztak Milánóban, Firenzében, és a többi „lapos” és kisebb észak-olasz városban, elöl kosárral, hátul gyereküléssel megpakolt biciklivel. A hétdombos és melegebb Rómában azonban izzasztóbb fel- és le tekerni a nem kerékpárra méretezett autós forgalomban. Ezért a biciklit egyelőre főleg a római belvárosban élő, rövid távon kerékpározó nők használják, akik a központi Piazza Navona terétől áttekernek a két percre levő Pantheonig, és vissza.
Nápolyban és Szicíliában a nők még nem kerékpároznak, és e cikk szerzője is még inkább robogózik, de a szuperszép, piros, 21 sebességes kerékpárt már beszerezte – igaz, egyelőre a teraszon parkolta le, a futónövények között.
Még nincs hozzászólás