A türelem rózsát terem?
Az élet minden területén előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk: a munkahelyünkön a határidők közeledtével, otthon a gyerekekkel, a családunkkal, a közlekedésben. Sőt számtalanszor még magunkkal szemben is. A türelmetlenség állapot, de vajon tudjuk-e mérsékelni magunkat? Az ilyen érzelmek növelik a stressz-szintünket, ami káros az egészségre és magas vérnyomáshoz is vezethet. Vendégünk lesz ma Tóth Vera, Decsi-Kiss Dorka és Redenczki Mária. Meglepetés férfi vendégünknek nagyon sok élethelyzetben türelmesnek kell lennie.
Decsi-Kiss Dorka, gyöngyékszerkészítő asszisztensként dolgozik egy multinacionális cégnél, levezetésként pedig gyönyörű ékszereket készít, a gyöngyfűzést tanítja is. Dorkát a dilettantizmus teszi türelmetlenné és azok az emberek, akik a hatalom megszerzésének következtében visszaélnek azzal. Hosszú távon úgy érzi, hogy türelmes és jó helyen van, rövid távon viszont gyakran megesik vele, hogy elveszíti a türelmét.
Dr. Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, jogász három türelmi csomagot sorol fel. Egyrészt sportemberként kell helytállnia, ahol sok mindent el kell tűrnie, másrészt, mint családapa, harmadrészt pedig, mint ember. A mai fiatalok a jövőjükkel kapcsolatos kérdésre csak annyit tudnak válaszolni, hogy "nem tudom". Ettől a választól robbanásig tud feszülni. Gergely szerint nem a cél számít az életben, hanem az az út, amit a cél érdekében bejárunk. Úgy gondolja, hogyha az ember motivált és koncentrált sokkal türelmesebb tud lenni.
Türelem vs. türelmetlenség
A türelem alapköve a kiegyensúlyozott élet kialakításának, a türelem hozzájárul a konfliktusok megélésének minőségéhez is. A türelmesség nem egy velünk született adottság, hanem tanulni kell. A kisgyermekekre jellemző a türelmetlenség, amikor a szülő minden energiáját belefektetve próbálja türelemre nevelni. Felnőttként megtanuljuk ennek a megfelelő kezelését, a normák és a határok betartását. Ebben a rohanó világban, amikor várakozással találjuk magunkat szembe, szinte természetes, hogy türelmetlenek vagyunk. Viszont az élet komolyabb területein nem adunk elég időt magunknak arra, hogy a dolgok beérjenek. Sürgetjük az időt, magunkat, másokat, a történeteket, a vágyakat, majd keserűséggel tölt el, ha mégsem úgy alakul, ahogy azt mi megálmodtuk. A türelem egy megfontoltabb életre tanít. Azonban a túlzott türelem átfordíthat minket egy teljes passzivitásba is. E kettő között - ahogy az élet egyéb területein is - az arányok megtartása és megtalálása a fontos.
