Négy tehetség egy rakáson

2014. július 1. | Írta: Halász Judit | 2 komment

Játszottak már hollywoodi szuperprodukcióban, tévésorozatban, számtalan színházi szerepen vannak túl, és az ország legfoglalkoztatottabb gyermek szinkronszínészei. Anna (15), az m2 gyermekhíradójának egyik műsorvezetője, de ő volt Ormi kiselefánt magyar hangja is a Micimackó filmben, Bence (13), Botond ( 11) és Soma (8), színházi és filmes önéletrajza is több mint figyelemreméltó.

A családi nappaliban beszélgetek a sztárcsemetékkel, és Burián Andreával, a mamájukkal. Már az elején látszik, hogy Anna lesz a szóvivő, Bence úgy nyilatkozik, mint egy bölcs felnőtt, Botondból néha kibukik a fociszenvedély, Soma arcáról pedig egy pillanatra sem tűnik el a huncut mosoly.

Az egész úgy kezdődött, hogy Annát  elvitték Földessy Margit színitanodájába, mert olyan bátortalan kislány volt. Erre Anna is jól emlékszik: „Az oviban annyira félős voltam, hogy még egy rajzom se kerülhetett ki a falra, szégyelltem kiállni mások elé. Most már imádok szerepelni, szavalni!” A fiúk is követték a nővérüket a színitanodába, ahová rendszeresen járnak színházi és filmes rendezők szereplőket válogatni, és kézről kézre adták a Gerő gyerekeket. Bence először a Nemzeti Színház Hermelin-előadásában szerepelt, ahol egy taxiban felejtett kisfiút játszott, Anna Az ötödik pecsétben egy árvát alakított, Botond pedig a Pesti Magyar Színházas Máli néniben debütált.

Együtt a takarásban
Ez a szerep anyának is megterhelő volt: „Boti csak ötéves volt, és nagyon hasonló szöveget kellett mondania, mindig más hangsúlyokkal. Sokat volt a színpadon, így végig a függöny mögötti takarásban kuporogtunk, suttogva lehetett csak beszélni. Ha a jobb  karját szorítottam, akkor az egyik, mikor a balt, akkor a másik szöveget kellett mondania.” Nehéz lehet egy ilyen családban legkisebbnek lenni, de Soma simán "befogta" a többieket, sőt, ő az egyetlen, aki már külföldön is turnézott, és a bátyjától nemrég átvette a kis Maugli szerepét a Pesti Színházban. Botond sokat segített az öccsének a szövegtanulásban, sosem volt köztük villongás.

Andrea szerint azért is jó ennyi tehetséges gyerek a családban, mert amikor az egyik fiú nem ért rá, a másik beugrott helyette a szinkronszerepre. Előfordul, hogy korhatáros filmben játszanak, vagy szinkronizálnak, de Anna szerint ez inkább izgalmas, mint félelmetes. „Voltunk már horrorfilmben is, persze az egészből csak néhány percet láttunk, és nem állt össze a teljes történet.” Bencét  pár éve a törökországi nyaralásról hozta haza az Eagle of the Ninth című angol film stábja. „Másnap már itthon forgattam a filmet, a család közben tovább nyaralt.”

Mindenhol vannak barátok
Heti 8-10 óra szinkron, színházi szerepek, forgatások: hogy lehet ezt bírni energiával? Andrea titka a precíz tervezés, vészhelyzetben pedig az édesapa is bevethető. A legnehezebb talán a színházi próbaidőszak, amikor heteket hiányoznak a gyerekek a suliból, de Bencének erre is van megoldása. „A próbák szünetében tanulni szoktunk, és ha az egyik felvonásban nem vagyok benne, akkor is előveszem a könyvet.” Az iskolában már adottságnak veszik, hogy a Gerő gyerekek ritka vendégek az órákon, de  nem érheti szó a ház elejét, hiszen mindannyian kitűnő tanulók. Anna már megszerezte angolból a felsőfokút, jövőre francia szakos gimnazista lesz.

Botond azért bevallja: egyszer már volt négyese magatartásból, de ez náluk bocsánatos bűn. A lélegzetem azonban csak akkor áll el igazán, amikor elkezdik sorolni, mi mindent  csinálnak még: Soma atletizál, Anna teniszezik és táncol, Bence eddig kajakozott. Botond focista szeretne lenni, a Vasas Kubala Akadémiára jár,  és minden második hétvégén meccsük van. A három idősebb gyereknek van egy közös szenvedélye is, a gyerekvasúton szolgálnak. 15 naponta a csillebérci kisvasútnál teljesítenek szolgálatot, jegyet kezelnek, váltót állítanak, forgalmat irányítanak. „Az a szerencsénk, hogy mindenhol vannak barátaink, a színházban, a szinkronban, a vasútnál, és a sportpályán is” – és ebben a többiek is egyetértenek Bencével.

Miért vetted fel a zoknimat?
Közben megérkezik a munkából a büszke apuka, Gerő János, aki szintén „vasutaspajtás” volt gyerekkorában, bár akkor úttörővasútnak nevezték. Ő az örök izgulós a családban: „Túl nagy stressz nekem egy színházi előadás, annyira szorítok értük, de minden premieren ott vagyok.” A srácoknak nincs idejük unatkozni, de egy kis testvéri civódás az ő életükbe is belefér. „Olyan apróságon tudnak összeveszni, hogy miért vetted fel a zoknimat!” – veti közbe az édesanya. „Már megszoktam, hogy mindig a többiek nyernek!” – teszi hozzá Soma. Anna elnézően mosolyog: netán ő a főnök a csapatban?  „Anyáskodó vagyok, néha kikérdezem a leckéjüket, ebédet készítek a fiúknak.” Nem véletlen, hogy anyák napján Soma nemcsak az édesanyjának, hanem a „pótmamának”, Annának is hozott virágot.

Ezen a ponton Andreának el kellett rohannia a szokásos keddi scrabble-, vagyis szókirakó versenyére. Anna átveszi az irányítást, vacsorát készít a fiúknak, kolbászt szeletel, paradicsomot, uborkát és a kalácsot tesz az asztalra. Boti kihasználhatja a kis csendet, és elmeséli apának, hogy a mai edzésen javított a lábemelő technikáján, és a hatvanat egy másodperccel gyorsabban futotta le .   

A papa még odasúgja: azért ne gondoljuk, hogy az ő életük csupa móka és kacagás. „Andi világéletében pörgős volt, ezt azért kevesen bírnák, néha elfáradunk mi is. Egyszer a nagymama itt ült a fotelban, mi meg a szokásos esti tempóban, mindenki jött-ment, készült, indult – negyedórán át csak nézte, mi zajlik, és azt mondta: »Gyerekek, én már a nézésetektől is elfáradok!«”

Címkék: gyerek, család, előadás, vasutas, tehetség, gyerekszínész, gyermekvasút