Mikor menekül a férfi a kapcsolatból?

2014. december 11. | Írta: Scheftsik Tamás

Sok női magazin foglalkozik azzal a problémával, hogyan lehet felismerni, ha egy férfi félrelép, ha bizonytalan a kapcsolatban, és melyek a legtipikusabb gondok, amik az erősebbik nem miatt jelentkeznek a kapcsolatban. De mi a helyzet a hölgyek viselkedésével?

Ha a nők tudják, hogy mi az, ami a férfiaknál kiveri a biztosítékot, akkor talán el is kerülhetik. Ám aki nagy meglepetésekre számít, az csalódni fog: alapvetően ugyanazokat a hibákat követjük el mindannyian.

Féltékenység és túlzott ragaszkodás
Dávid az egyik legtipikusabb problémára mutat rá.
„Nem ez volt a legtökéletesebb kapcsolat a történelemben, de működött. Évivel öt hónapig voltunk együtt, és a szakítás oka egyszerűen az volt, hogy nem hagyott levegőt venni. Mindenhova, de tényleg mindenhova jött vagy jönni akart velem. Ha a barátaimmal sörözni mentünk, és ő nem jöhetett, komoly sértődés volt belőle, majd amikor hazaértem, 40-50 perces elszámoltatás, hogy milyen nőcskékkel beszélgettem. Ezt szerintem egy férfi sem viseli el hosszabb távon, sokan még rövid ideig sem.”

A párkapcsolatoknak alapvetően kölcsönös bizalomra kell épülniük. Minden kapcsolatban kell némi szabadség a feleknek, hogy saját programokat szervezhessenek, a párjuk nélkül, s az ellenőrzési kényszer bizonyosan a kapcsolat végéhez vezet. A féltékenykedés pedig alapvetően ostoba viselkedés. Persze, nem könnyű a másikat hagyni szabadon szárnyalni, de ha menni akar, úgysem lehet visszatartani. A flört ártatlan dolog, arra jó, hogy érezzük, kellünk, és mind a férfiak, mind a nők számára fontos, miközben egyáltalán nem feltétlenül jelent megcsalást. Egy stabil, jól működő kapcsolatot a flörtölés nem veszélyzetet, attól még a szerelem és a ragaszkodás, valamint a szexuális kizárólagosság töretlen marad.

Büszkeség
Sokszor probléma az is, amikor a nő túlságosan büszke. Na, nem mintha a férfiak többsége nem ilyen volna, de ez a tipikus esete annak, amikor két kecske áll a hídon, egymással szemben. Gábor is ebben a cipőben járt, és bár a döntést végül nem ő hozta meg, ma már szükségszerűnek tartja, ami történt.

„A volt párommal nem iehetett vitába szállni. Ha hibázott is, annyira büszke volt, hogy nem ismerte be, nem tett semmit azért, hogy érezzem, sajnálja a dolgot. Úgy viselkedett, mintha meg sem történt volna, és amikor megemlítettem, akkor felháborodott, hogy nem értem az ő bocsánatkérését, hiszen ez volt az. Nem azt akartam, hogy bólogató bábu legyen belőle, de nekem is szükségem van rá, hogy ha valaki megbánt, akkor ismerje el, hogy hibázott. Nem kell, hogy egyetértsen, de fogadja el, hogy ez nekem fájhat.”

Változz meg!
Ez az a tétel, amit a férfiak egyszerűen nem értenek, bár néha ők is beleesnek ebbe a hibába. A szerelem elmúlhat, de mikor a szakítás oka az, hogy a másik nem olyan, mint amire a partnere vágyik, az legalábbis érdekes. Hiszen volt alkalma megismerni a másikat. A partner megváltoztatása sohasem jár sikerrel, csak görcsös igyekezet, kölcsönös kínlódás lehet a vége.

„Négy évig éltünk együtt – mondja Zoli –, amikor rohamosan romlani kezdtek közöttünk a dolgok. Nyilván az én hibám is, ami történt, de kiderült, hogy eleve azért jött velem össze, mert azt hitte, megváltoztathat. Ez iszonyatosan rosszul esett, hiszen kiderült, hogy nem velem, hanem egy elképzelt személlyel akart együtt élni, s ebbe nem avatott be négy éven át. Persze, hogy a büszkeségem is sérült, de a nyugodt szakítás lehetősége is elúszott ezzel. Azóta még köszönőviszonyban se vagyok vele, mert úgy érzem, becsapott.”

Fura dolog egy párkapcsolat, főleg akkor, ha az elején nem tisztázzuk, ki mit vár el tőle. Egy összeillő pár élete is kompromisszumok sorozata, de meghozzák ezeket, hiszen összetartoznak, és ugyanaz a céljuk. Ha viszont az alapvető kérdésekben sem egyezik a véleményük, és ezt eltitkolják, a kölcsönös hazugság vége csak fájdalom és csalódás lehet.

Címkék: párkapcsolat, féltékenység, szakítás, bizalom, ragaszkodás, büszkeség, megváltoztatás