Kell-e szigor a gyereknek?
A szigor szó XIX. századi regényeket juttat az eszembe. Árvagyerekeket, akiket bezárnak a félelmetes vörös szobába, mint Jane Eyre-t, vagy Dickens figuráit. Ha rossz voltál, elvernek a szíjjal, és nem kapsz vacsorát... A szigor itt összemosódik a szegénységgel, a szeretetlenséggel, a kegyetlenséggel.
A mai gyermekpszichológia egész más értelemben használja ezt a kifejezést. Szigorúnak lenni szeretettel is lehet, sőt muszáj kicsit szigorúnak – úgy is mondhatnám, következetesnek – lenni, mert a gyerek csak így érzi a határokat, a rendet maga körül, ami a biztonságérzetét növeli.
Nincs tévézés!
Az én gyerekkoromban jellemző büntetés volt a tévémegvonás és a szobafogság. Ez akkor volt igazán hatékony, ha előre tudtuk a kvótát: rossz jegyért két nap rabság, rendetlenségért, visszabeszélésért, feledékenységért pedig a tévémegvonás.
Apukám, aki nem volt túl szigorú természet, hétfői tévémegvonással büntetett engem, mert olyankor egyáltalán nem volt adás. Nevettünk, de azért én éreztem, máskor nem rosszalkodom, mert tudtam, hogy amit tettem, nem igazán tetszett apunak, és nem akartam őt elszomorítani.
Szigor és szeretet
De nézzük, hogy vélekednek a mai gyermekpszichológusok a témáról. A szigor önmagában nem káros, sőt bizonyos keretek között fontos szerepe lehet a gyerekek fejlődésében, de túlzott alkalmazása vagy a szeretetteljes kapcsolódás hiánya káros következményekkel járhat.
A gyerekeknek szükségük van határokra, ez segíti őket a világ megértésében és az önkontroll elsajátításában. A szigorú, de következetes nevelés megtanítja a gyereket, hogy döntéseinek következményei vannak. A szabályok megléte biztonságot nyújt, a gyerek megtanulja, mire számíthat.
Napjaink népszerű nevelési irányzata, az úgynevezett szelíd nevelés a gyermek szükségleteire való érzékenységre, a kapcsolatra és a tiszteletre épül. A szelíd nevelés nem a szülői engedékenységet jelenti, hanem a szeretetteljes és támogató módon meghúzott határokat, valamint a következetes viselkedést.
Szigor szeretet nélkül
Ha a szigor büntető jellegű, vagy ha szeretet nélküli, akkor a gyerekek félhetnek a szülőktől, ami gátolja az érzelmi fejlődést. A túlzottan kritikus vagy szigorú nevelés azt érezteti a gyerekkel, hogy nem elég jó, ami alacsony önértékeléshez vezethet. Egyes gyerekek lázadóvá válhatnak a túlzott kontroll miatt, míg mások passzívak és önállótlanok lesznek.
A szigor és a szeretet egyensúlya
A pszichológusok azt mondják, hogy a szigornak akkor van pozitív hatása, ha szeretetteljes és támogató. Ha előre kialakított, következetes szabályokat és határokat állít fel, de figyelembe veszi a gyerek igényeit és érzelmeit. Ha támogatja a gyerek autonómiáját, és irányt mutat. Ha szeretettel és tisztelettel kommunikál, így a gyerek nem érzi elnyomva magát.
A szeretet fontosabb, mint a szigor
Vekerdy Tamás, a neves gyermekpszichológus mindig hangsúlyozta, hogy a gyereknevelésben a szeretetteljes és elfogadó légkör fontosabb, mint a szigor és a merev szabályok. Úgy vélte, hogy a túlzott szigor gyakran félelmet kelt a gyerekekben, és elnyomja a kreativitásukat, a természetes kíváncsiságukat, valamint a fejlődési igényüket.
Vekerdy szerint a szigor sokszor a szülők félelmeiből fakad, hogy ’rossz’ gyereket nevelnek, vagy hogy a gyerek nem illeszkedik be a társadalmi keretek közé. Ehelyett arra ösztönözte a szülőket, hogy merjenek elég jó szülők lenni, és biztosítsanak egy biztonságos, elfogadó közeget a gyerekek számára.
Bár a szabadságot fontosnak tartotta, hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek szükségük van szeretetteljes keretekre. Nem merev szabályokra, hanem következetes és érthető határokra. Ezek a határok fontosak a gyerekeknek eligazodni a világban, de nem korlátozzák a személyiségüket.
A szeretet ereje
Vekerdy azt vallotta, hogy a gyereknevelés alapja az érzelmi biztonság. Ha a gyerek azt érzi, hogy szeretik és elfogadják, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, és jobban fejlődik. A túlzott szigor szerinte hosszú távon káros lehet. A gyerekek gyakran engedelmeskednek a szigorú irányításnak, de belső frusztrációt és szorongást halmoznak fel, ami később problémákhoz vezethet. Szerinte a merev, autoriter nevelés megöli a gyerekekben a kíváncsiságot, az önállóságot és a fejlődni vágyást.
Fontos, hogy a gyerek szabadon kifejezhesse az érzéseit, és hogy a szülő meghallgassa őt anélkül, hogy azonnal ítélkezne vagy utasításokat adna. A szülők feladata, hogy olyan környezetet teremtsenek, ahol a gyerek kísérletezhet, hibázhat, és saját maga találhatja meg az útját. Vekerdy Tamás híres mondatai közé tartozik: „Nem a szigor tesz jót a gyereknek, hanem a szeretet, a figyelem és az együttérzés."
„A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.”
(Dr. Ranschburg Jenő)
Még nincs hozzászólás