Kell-e szigor a gyereknek?
A szigor szó XIX. századi regényeket juttat az eszembe. Árvagyerekeket, akiket bezárnak a félelmetes vörös szobába, mint Jane Eyre-t, vagy Dickens figuráit. Ha rossz voltál, elvernek a szíjjal, és nem kapsz vacsorát... A szigor itt összemosódik a szegénységgel, a szeretetlenséggel, a kegyetlenséggel.
A mai gyermekpszichológia egész más értelemben használja ezt a kifejezést. Szigorúnak lenni szeretettel is lehet, sőt muszáj kicsit szigorúnak – úgy is mondhatnám, következetesnek – lenni, mert a gyerek csak így érzi a határokat, a rendet maga körül, ami a biztonságérzetét növeli.
Nincs tévézés!
Az én gyerekkoromban jellemző büntetés volt a tévémegvonás és a szobafogság. Ez akkor volt igazán hatékony, ha előre tudtuk a kvótát: rossz jegyért két nap rabság, rendetlenségért, visszabeszélésért, feledékenységért pedig a tévémegvonás.
Apukám, aki nem volt túl szigorú természet, hétfői tévémegvonással büntetett engem, mert olyankor egyáltalán nem volt adás. Nevettünk, de azért én éreztem, máskor nem rosszalkodom, mert tudtam, hogy amit tettem, nem igazán tetszett apunak, és nem akartam őt elszomorítani.
Szigor és szeretet
De nézzük, hogy vélekednek a mai gyermekpszichológusok a témáról. A szigor önmagában nem káros, sőt bizonyos keretek között fontos szerepe lehet a gyerekek fejlődésében, de túlzott alkalmazása vagy a szeretetteljes kapcsolódás hiánya káros következményekkel járhat.
A gyerekeknek szükségük van határokra, ez segíti őket a világ megértésében és az önkontroll elsajátításában. A szigorú, de következetes nevelés megtanítja a gyereket, hogy döntéseinek következményei vannak. A szabályok megléte biztonságot nyújt, a gyerek megtanulja, mire számíthat.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 2. számának 44. oldalán!)
Még nincs hozzászólás