Megalkuvásaink története
Hát kedves, még mindig fiatal barátnőm, fontos dologról gondolkozol, amikor azt írod, hogy ha nem alkuszunk, egyedül maradunk. Sajnos szerintem akkor is gyakran érezzük magányosnak magunkat, amikor megalkuszunk.
Attól tartok, hogy ez egy életen át így van. Mert hiába mentünk férjhez, szültünk gyereket, problémák, nézeteltérések, konfliktusok a házasságban is akadnak bőven, és akkor az ember megkérdezi, hogy menjen vagy maradjon. Megalkudjon, vagy lázadjon.
S ha a megalkuvás mellett dönt, hol a határ. Az még belefér, hogy nem mossa ki maga után a kádat? Valószínűleg igen. De az, ha mondjuk, többedszer is elfelejt elmenni a gyerekért az oviba? Nos, az valószínűleg nem. Persze minden családban máshol van a tűréshatár. Minél fiatalabbak a házasok, annál alacsonyabban, s ahogy telik az idő, egyre többet megbocsátunk egymásnak.
S ezt csak azért mondtam el, hogy lásd, a megalkuvások sorozata az ismerkedéssel kezdődik. Volt egy szingli barátnőm, aki mindig azt mondta, hogy a magyar anyák nős férfiakat szülnek. És valószínűleg igaz, hogy ha az ember harminc körül jár, nehezen talál magának olyan, korban hozzá illő férfit, aki nem nős, vagy jobb esetben nem volt nős.
De az is valószínűnek látszik, hogy ha egy férfi harminc és negyven között nem állapodott meg senki mellett, valószínűleg nem is fog. Fél a felelősségtől, vagy félti a szabadságát. Ha viszont már egyszer nős volt, és gyereket is vállalt, az azt jelenti, hogy nem fél az elköteleződéstől. Jó, persze vannak kivételek. S végül is, ahogy mondani szokták, a jó házasság titka az előzőből hozott tapasztalat.
Félretéve a viccet, én nem érzem olyan hatalmas problémának, ha egy férfi egyszer már volt nős, és abból a házasságából van gyereke. Persze az, hogy milyen kimenetele lesz a dolognak, nagyon attól függ, hogy a volt feleség milyen. Ha követelőző, ha tiltja az apjától a gyereket, és élete céljának azt tekinti, hogy volt férje új kapcsolatát tönkretegye, akkor nehéz élete lesz a barátnődnek.
Sajnos ismerek olyan kapcsolatokat, ahol a gyerektartás és gyerekelhelyezés körül évekig folyt a per, s a felek mindent megtettek, hogy bebizonyítsák a másik alkalmatlanságát. Azt gondolom, hogy egy ilyen darázsfészekbe nem jó belenyúlni.
De ismertem olyan elvált nőt is, aki az új feleséggel barátságot tartott fönt, sőt, együtt mentek nyaralni, síelni is. A közös gyerek mindig annál a szülőnél volt, ahol jobban érezte magát. Nem volt semmiféle vita. Egy ilyen helyzetben, ha tehát barátnőd új pasija és volt felesége ilyen békésen váltak el, nyugodtan vállalható az egész.
Vagyis általánosságban nem érdemes erről beszélni. Ahhoz, hogy megismerjük a kapcsolat dinamikáját és kilátásait, nem csak az illető hímneműt kell ismerni, de volt feleségét is. Azt pedig, hogy ha egy férfinak már van egy gyereke, nem akar másikat, kézből kontrázom.
A tapasztaltatom azt mutatja, hogy ha két ember szereti egymást, igazán, őszintén, akkor vágynak egy közös gyerekre. Ez olyan ősi ösztön, amelyet még a szegénység, a háborúk, a forradalmak sem tudtak megsemmisíteni, hiszen a történelem legborzasztóbb időszakaiban is születtek gyerekek.
Még nincs hozzászólás