Két női világ találkozása
Olaszországban nincsen "anyósülés" - olaszul nem így nevezik a sofőr melletti autóülést -, az anyósokról terjengő rémlegendák azonban ugyanazok, mint az összes többi országban.
Nem véletlen, hogy az Olaszországba férjhez menő magyar és más külföldi feleségek legnagyobb próbatételét az olasz anyóssal (a suocerával) való ismerkedés és megmérkőzés jelenti. Két női világ szembesül ilyenkor egymással: az északi, és általában emancipáltabb nő egy teljesen másfajta és szűkebb társadalmi szerephez szokott, hagyományosan és a végletekig családcentrikus, vagy legalábbis magáról ezt a képet felmutató nővel találkozik.
Hatvan pluszos „mammák”
Kivételek természetesen vannak, néha a szicíliai nemesi családból származó anyós is lepipálja a svéd faluból származó menyét, de a Nápolyba költöző magyar menyasszony számos kritikus helyzetet elkerülhet, ha időt szán rá, hogy megismerje és megértse új olasz családja nőtagjainak az életét és szokásait. (Az olasz családba nősülő külföldi férfiaknak könnyebb, őket a „mamma" úgyis elkényezteti.)
Az olasz férfiak egyre inkább negyvenévesen, vagy még idősebben szánják rá magukat a házasságra. Ez azt jelenti, hogy az olasz anyósok életkora is egyre magasabb, vagyis jórészt hatvan év fölötti nőkről van szó. A második világháború után születtek, az ötvenes-hatvanas évek szegénységében, majd gazdasági robbanásában voltak fiatalok, és ekkor mentek férjhez is (mivel akkor még húszévesen kötöttek házasságot).
Többségük – főleg Dél-Olaszországban – soha nem dolgozott, szüleitől egyenesen a férje családjához költözött, és gyermeke születése után otthagyta a munkáját is. A mai olasz anyósok nagy része mindig háztartásbeliként élt. Hozzátesszük: az olasz nyugdíjasoknak több mint a fele nő, többségük özvegy, évi nyugdíjátlaguk nettó 9 ezer euró (mintegy hárommilió forint), miközben a nyugdíjas férfiak ennek a kétszeresét kapják.
Teresa boldogsága
Az én nyolcvanéves anyósom, Teresa a kortársnőihez képest későn, harmincévesen ment férjhez. De csak azért, mivel tiltották! (Magyar nagyanyám is ezt mondta mindig.) A fiainak nem, de nekem elmesélte, hogy egy német fiúba volt szerelmes, de a háború utáni olasz családban ez a házasság elképzelhetetlen volt, ezért olasz férj mellett döntött. A szüleitől azonban nem távolodott el: két emelettel feljebb vettek nekik lakást. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy Teresa milyen iskolát végzett, de utána egy nagybácsi római illatszerüzletében kezdett el dolgozni.
A szülei minden augusztusban Riminibe mentek nyaralni, így történt ez a munkakezdés évében is, ezért otthagyta a munkát, és velük ment ő is. „Elképzelhetetlen lett volna, hogy fiatal nőként egyedül hagyjanak Rómában! Amikor egy fiú barátom Vespa motoron hazavitt, a lakástól két sarokkal arrébb leszálltam, hogy a szomszédok el ne mondják a szüleimnek, de így is kiderült, és nagy botrány lett belőle" – emlékezett vissza. Arra a kérdésre, hogy miközben a két bátyja egyetemre járt, ő miért nem tanult és önállósodott, azt felelte, hogy egy barátnője se járt egyetemre, és nem is dolgozott: így volt természetes.
A hatvanas-hetvenes évek nemzetközi eseményeiről, háborúiról, pacifista megmozdulásairól, terrorista merényleteiről, miniszoknyáiról és az olasz feministák tüntetéseiről nincs emléke: a gyerekeit nevelte és Domenico Modugnót nézte a televízióban. Teresa szerintem soha nem volt boldogtalan, de amikor velem mint menyével szembesült, felborítottuk egymás világnézetét. „Irigyellek téged, szívesen láttam volna világot én is!" – mondta. A fiának és unokájának általam készített magyar reggelit a mai napig látni se bírja, de a magyar gyereknevelési módszerekbe beletörődött. Megállapította, hogy dolgozó nőként is tudok jól férfiinget vasalni és paradicsomos szúgót főzni. Jobban, mint a másik menye Szicíliából.
A nők élete Itáliában
Egyébként, ha szürke asszonynak képzeljük el Teresát, tévedünk: anyósom asszonykorában felvette a versenyt Sophia Lorennel és Gina Lollobrigidával is. Koromfekete haját magas és divatos kontyban viselte, mint a Dolce Vita színésznői, darázsderekú kosztümöt hordott, operába és Róma legjobb fagylaltozójába járt, párizsi kozmetikumokat használt, római utcájának egyik szépsége volt, csak az élete volt látszólag egyszerűbb mint a bécsi-pesti dédnagyanyámé, aki már 1800 végén elvált a férjétől.
Teresa nem a régmúlt. Az olasz nőknek csak kevesebb mint a fele dolgozik 2014-ben is, ha tanulnak, sem helyezkednek el, fizetésük alacsonyabb a férfi kollégáiknál, több mint a felük az első gyerek után elhagyja az állását, gyereket nevelnek, az idős szülőket ápolják, napi hét órában végeznek házimunkát, ami Európában a legmagasabb arány. (Nem tudom, mit pucolnak ennyi ideig a csillogó olasz lakásokon.) Ők a jövőbeli olasz anyósok.
Még nincs hozzászólás