Graz izgalmas kis titkai
Az ausztriai Stájerország a magyarok egyik legotthonosabb vidéke külföldön. Százezrével járunk ide, turistaként évről évre visszatérve, hogy síeljünk, hegyet másszunk, autóversenyt nézzünk, biciklizzünk, dolgozzunk, tanuljunk és újat lássunk.
Az út nagyobbrészt erdők között suhan, vagy magas hegyek közé beszorult, folyóparti sík völgyekben, dús rétek és legelők mellett. Ahol a vidék dombosabb, az egymást követő faüzemek gyanta- és fűrészpor illatát keverik a mindig kristályos levegőbe.
A szlovén határ felé már-már mediterrán táj vár, az Adria felől fújdogáló szélben szőlőskertek érlelik a fürtöket. Csoda-e, ha Stájerországot mindezek után Ausztria Zöld Szívének nevezik? Lássuk hát, hogyan ver ez a szív!
Egy ismeretlen csoda
A Graz felé tartó autósok évtizedes álma, hogy Budapestet és a stájer tartományi fővárost a lehető legjobb utak kössék össze. Ha autópályák nem is, de gyorsforgalmi utak igen. Ezek építésében hol az egyik, hol a másik ország torpan meg. Sokáig a magyar 8-as úton volt kín közlekedni, most az osztrák S7-es épül a vártnál lassabban. Legújabban azt ígérik, hogy a magyar határhoz 2025-ben érnek vele.
Ha Rábafüzesnél hagyjuk el Magyarországot, és nem a 65-ös úton célozzuk meg az A2-es autópályát, hanem az 57-esen haladunk Graz felé, a határtól pontosan 40 kilométerre egy olyan szépséget találunk, amelyről talán még soha nem hallottunk. Ez Riegersburg vára, amely megéri a kis kerülőt.
A tájból teljesen valószínűtlenül feltörő hegynyi gránitsziklán óriási erődítmény honol. A Magyarországot a török alól felszabadító háború egyik hőse, Montecuccoli tábornagy (1609–1680) szerint az eredeti kastélyt átépítő munkák Riegersburgot „A keresztény világ legerősebb erődjévé tették”. A bonyolult épületegyüttesben sok meglepetés vár. Nem csak fegyverkovácsok, solymászok, hanem gyönyörű reneszánsz és késő barokk belsők, termek is.
És egy különlegesen nagy formátumú, a szerelmet, a pénzt és a hatalmat mohón akaró várúrnő, Katharina Elisabeth von Galler, ’a rossz Liesl’ története. Szellemére jellemző, hogy a vár egyik leggyönyörűbb helyén, a híres Fehér Teremben ezt a feliratot készíttette: „Építkezni gyönyörű öröm. Tisztában vagyok azzal, mibe kerül ez nekem.”
Hogy milyen város Graz?
Pár évvel ezelőtt, egy szürke szerda délután, a majdnem néptelen főtéren villamosra várt egy negyvenes férfi. Hogy unalmát elüsse, halkan énekelgetni kezdett a kabátja gallérja mögött. Jött egy másik úr, meghallotta a dalt, és pár méter távolságból beszállt azt éneklésbe anélkül, hogy a férfira nézett volna. A harmadiknak érkező hölggyel már három szólamban szállt a dal és az idő, majd befutott a villamos. Magyar ember nehezen talál szavakat ezekre a pillanatokra.
Kicsivel prózaibban, Graz – vonzáskörzetével együtt – egy jó másfél milliós térség központja, és bár egész belvárosa az UNESCO-világörökség része, gazdag múltja egyenesen a kézzelfogható jövőbe repíti. Úgy nézzük emlékeit, hogy keressük jelenlegi és majdani sikereinek jeleit is.
Stájerország történelméről annyit tudnunk kell, hogy az eredetileg kelták által lakott területre (Styria = Stájerország, a kelta szó holtágat, állóvizet jelent) az 500-as években szlávok költöztek, akikre két és fél évszázad múlva avarok támadtak. A szlávok a bajoroktól kértek segítséget, akikkel együtt sikerrel védték meg lakóhelyüket. Ekkor kezdődött a németség lassú betelepülése.
S bár a térség a korai Magyarországhoz tartozott, hódították a csehek, jóval Bécs előtt, lassan-lassan a Habsburgok igazgatási központjává vált. Mindig többnyelvű volt, ezért is vághatták ketté az első világháborút követő békeszerződések, amikor Stájerország déli része – Marburg an der Drau vagy Maribor – Szlovéniához került. A két város mindettől függetlenül egyfajta egységet alkot, kapcsolatuk erős és élénk.
Graz most is sokszínű, nagyvilági város, magyar lakosainak száma tizenháromezer fölött van. A magyar közösség kulturális élete pezsgő, aki nem hiszi, nézzen utána a közösségi hálón.
Okosan ingyenes
Bár a parkolóházak megfizethetők, a drágábbakban egy óra várakozás 4 euró is lehet. Épp ezért meglepő, hogy viszonylag sok ingyenes parkolási lehetőség van a belvárosban. Használjuk ki, és álljunk meg – mondjuk a Szabadság téren (Freiheitsplatz). Szombaton érkezve I. Ferenc császár szobrának lábánál bolhapiac van. A parkoló sarkától balra látszik az egyik középkori városkapu, előtte a katedrális (Domkirche zum Heiligen Ägydius) oldalfala.
Meg kell erőltetnünk a fantáziánkat, hogy a dómot egy, a városon kívül álló erődtemplomnak képzeljük, pedig eredetileg 1438-ban annak épült. Később lett a német-római császárok udvari temploma.
A hatalmas és egyszerű templomot kívül-belül számtalanszor átépítették, de minden korszakából maradt valami árulkodó részlet. Például a külső falon megmaradt Istencsapás freskó, amely az 1480-as török háború, a pestis és a sáskajárás csapásaira utal. Érdemes betérni, és mire kijövünk a templomból, már sokat tudunk a városról, a ránk váró élményekről.
Amúgy a grazi belváros nem túl nagy, ha nem caplatunk fel a várhegyre – ami óriási hiba volna – két óra alatt bejárható. A városnézés idegenvezetővel…, nos, a legolcsóbb, ha egy legalább ötfős társasághoz csatlakozunk, akkor 18 euróból megúszhatjuk, de inkább 32-ből. Egy négytagú családnak fejenként negyven, párunkkal kettesben hetvenhét, egymagunkban 150 euró.
Ám minden harmadik szombaton ingyenes!
Még mindig a dóm körüli nevezetességek
A Hofgasse parkolói oldalán, a dómmal szemben van a semleges külsejű stájer kormányzati hivatal, amely az egykori császári kastély bizonyos részeit máig megőrizte. Hiressége az ikerlépcső (Doppelwendeltreppe), ez amolyan ’kötelező’ látványosság, aki nem járt rajta, az ne mondja, hogy ismeri Grazot.
A majdnem hatszáz éves, gótikus lépcső a bejárat után jobbra-balra szétválik, majd az emeleten találkozik. Ugyanígy egyre feljebb. A találkozási köveket ’kibékülési’ vagy ’puszilkodó’ lépcsőfoknak nevezik. A kibéküléshez az is támogatást ad, hogy nem kell fizetni a lépcsőzésért.
A dóm másik oldalán van II. Ferdinánd császár mauzóleuma. Ferdinánd fontos alakja a Habsburg-háznak, hiszen ő egyesítette a család birtokait, s tette a Habsburgokat egy birodalom vezetőjévé. Ezt a mai osztrákok is elismerik, s nem nehéz nekik a nyájas, művelt császárra jó emberként emlékezni.
A birodalom többi népének, különösen a cseheknek és a reformátusoknak ez már jóval nehezebben megy, lévén Ferdinánd volt a kemény, fegyverrel és háborúkkal zajló ellenreformáció vezetője. Mauzóleuma ettől még szép, és olasz építésze révén egy csöpp Firenzét varázsol Grazba.
A Hofgasse – a csendesebb főutca
Menjünk vissza a Freiheitsplatz felé, és közben töprengjünk el azon, hogy a téren álló színház erkélyéről kiáltották ki 1918-ban az osztrák köztársaságot. Az osztrákok a Habsburgok bukását, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását a szabadság eljövetelének érezték, innen a tér elnevezése.
A térrel szemben áll az Öreg Egyetem épülete, és mielőtt túlságosan elmerülnénk a múltban, tudnunk érdemes, hogy Grazban négy egyetemen és ugyanennyi főiskolán hatvanezer diák tanul. A múlt és az alternatív, talányos folytatású jelen jól ötvöződik az amúgy évszázados Hofgassén.
Olyan üzletek vannak itt, mint a káprázatos portálú Hofbäckerei Edegger-Tax pékség. Talán Európa legszebb péksége. A bejárati 1569-es felirat annyiból csalóka, hogy bár a pékséget valóban akkor alapították, mai helyére 1880-ban költözött, s a portál tizenhat évvel később, 1896-ban készült. Igaz, látványától még ma is földbe gyökerezik a lábunk.
Az utca többi boltja fiatalos, az egyetemisták ízlését követi – nem biztos, hogy pénztárcájuk támogatja őket ebben –, főleg egyedi tervezésű, környezetbarát, kézzel gyártott termékeket árul. A Hofgasse végén forduljunk balra, és a Sporgassén sétáljunk le a Főtérre.
A Főtér és a nyüzsgő másik főutca, a Herrengasse
Takaros polgárházak között, a Hauptplatzon találkozik a város összes villamosvonala. Ahol tömeg van, ott árusok és bódéik is vannak, ez a főtér igazán él, nem ér rá emlékekbe révedni. A tér déli részén álló városháza a régiek helyén épült 1887-ben, nagyjából akkor, amikor a magyarországi nagyzoló városházák is épültek.
A városháza sarkától induló Herrengasse épületei jóval régibbek, közülük az első híres a Festett Ház (Gemaltes Haus), amelyet Herzogshof néven is említenek. A ház 1360-ban már állt, amikor Grazban még nem volt császári palota, a hegyen nem épült meg még a vár, s ekkoriban a stájer hercegek hűbéresei lakták. (1382-ben trieszti előkelőségek itt kérték meg a Habsburg herceget, hogy védje meg városukat a velenceiektől, és Trieszt a következő 536 évben osztrák kézben maradt.)
Később a házat többször átépítették, freskó az 1600-as években került homlokzatára. Mostani formáját 1742-ben kapta. A Herrengassén sétálva feltűnik, hogy a házak bejáratai mögött, az udvarokon keresztül, átjárók vezetnek a szomszédos utcákba. Sokszor sikátorszerűek, máskor szélesebbek, világosabbak, de mindig titokzatosságot árasztanak. Sok kis boltocskát rejtenek.
A tartományi kormányzat büszkeségei
Kicsit lejjebb, az utca másik oldalán áll a Landeshaus – a tartományi törvényhozás reneszánsz épülete, amelynek építését 1527-ben kezdték meg, de már 1555-ben átépítették. Később is folyamatosan hozzátoldottak, visszabontottak. Mindez mit sem változtat azon, hogy minden változtatás csak szebbé és értékesebbé tette, és a Landeshaus Közép-Európa egyik legpompásabb épülete.
Ezernyi regényes részlete természetesen megtekinthető, ahogyan a helyi parlament ülései is nyilvánosak. Azért nem árt egy előzetes bejelentkezés a Landtag Steiermark oldalán, mert a 40 főnél nagyobb turistalétszám már zavaró. A ház udvarára mindig érdemes bemenni, nem csak a tökéletes arányú árkádok látványa miatt, hanem mert itt szinte folyamatosan követik egymást a művészeti események, nem nehéz elkapni egy komolyzenei koncertet, énekkari előadást, táncestet.
Pár lépés ide a Landeszeughaus, a világ legnagyobb fegyverraktára az 1600-as évekből. Eredetileg csak a tartomány és a város védelméhez szükséges fegyvereket tárolták itt, később már annyit, hogy a teljes horvát és magyar határszakasz védelmét el tudták látni a törökökkel szemben.
Persze, a fegyverek hamar elavulnak, és száz évvel később, Mária Terézia idején ezekkel már nem lehetett harcolni. A császárnő alapított múzeumot a 16.000 ember felszerelésére alkalmas 32.000 fegyverből. A múzeumban átélhető, hogyan lett a kis stájer tartomány egy nagyhatalom katonai háttere, s ez bőven megéri a 3 eurós belépőt.
Most már faljunk valamit!
Aki mindezeket végignézi, alighanem megéhezik. A tartományi épületekkel szembeni Stempfergasse mélyén található Graz egyik legdivatosabb étkezőhelye, a Frankowitsch Brötchenbar und Delikatessen. Sok-sok étvágygerjesztő csinos szendvics várja a betérőt, amelyekhez egy kétdecis kis korsó sör is jár. 13-15 euróból királyian belakhatunk, igaz, bárhol a városban már 3,50-től komoly kolbásztálakat kapni mustárral-tormával és kenyérrel.
Ennél jóval izgalmasabb, ha végigmegyünk a Herrengassén, és az Opernringet elérve balra fordulunk, majd az opera mögött megkeressük a Bauernmarktot. Az osztrákok már évek óta kedvtelve piacoznak, és minden pénzt megadnak a kicsattanóan egészséges és hagyományos módon készült élelmiszerekért, kiskertből származó zöldségekért-gyümölcsökért.
A Bauernmarkton ezekből bőséges felhozatal található, és az is hamar kiderül, hogy a helyi specialitás a tökmagolaj, amelyből szinte mindenbe tesznek, még a fagylaltba is. A Steirisches Kürbis Kernöl fogalom az olajok között, bizony, elég drága, ahogy a rafináltan ízesített tökmag is.
Panoráma
Ha már ennyit sétáltunk, ettünk-ittunk, választhatunk valami pihentetőbb programot. Grazban számtalan kiállítás és múzeum van, és – bár ez talán nagyon személyes vélemény – minél kisebb, annál érdekesebb.
Ilyen például a Hans Gross Kriminalmuseum, a bűnügyek világa. A Hanns Schell Collection, a világ legnagyobb zár- és kulcsgyűjteménye. A Museum der Wahrnehmung, amely a művészetekben és tudományokban előforduló érzékelési jelenségeket mutatja be. Van gyermek- és villamosmúzeum, a férfiaknak a Puch gyáróriást bemutató üzemcsarnok. És a Grazi Egyetem Fizikai Kutatóintézetének ’A fizikai kincsek szekrénye’ című kiállítása. Vajon ez mi lehet?
Bárhogyan is alakuljon programunk, kell, hogy Grazot egyben lássuk, hogy szemünk befogja az egész várost. Ezt legkényelmesebben úgy érhetjük el, ha felliftezünk a Kastner és Öhler nagyáruház legfelső szintjére, ahonnan lenyűgöző a kilátás. De ne siessünk. A K&Ö 1894-ben nyílt nagyáruháza vetekszik leghíresebb párizsi társaival, nagyvonalú, mégis finom és igazán előkelő építőművészeti alkotás. Az épület új teteje elég magas ahhoz, hogy lássuk a várost és környékét, beleértve a várhegyet, amely alig emelkedik fölénk.
Ha a legmagasabb pontra akarunk menni, döntést kell hoznunk, bírjuk-e gyalog a nagyon meredek és hosszú lépcsőzést, vagy felüljünk-e a mi Siklónkhoz hasonló Schloßbergbahnra. (Alapesetben ez 3 euró fejenként, gyereknek a fele.) Odafent megtudjuk, hogy az egykor bevehetetlenül erős várat végül a napóleoni csapatok rombolták le. Csak két torony, az Óra- és a Harangtorony (Uhrturm, Glockenturm) maradt meg épségben, de a vár több romos részlete itt-ott azért előbukkan.
A megmaradt raktárakból alakították ki a Dom im Berget, amely egy hatalmas rendezvényterem. A hegy kazamatáiban 40.000 embernek óvóhely egy háborúban. Odabent kisvasút is közlekedik, gyerekeket szállít a mesék birodalmában.
És a kilátás a tetőről? Nehéz abbahagyni a gyönyörködést. Tudják ezt a helyiek is, ezért a várkert hétvégeken éjjel 2-ig van nyitva. Amúgy is jó, ha már besötétedett, mert így a legjobb hangulatú a kékes fényekkel megvilágított Murinsel, egy modern, mesterséges, úszó sziget, melyet két híd köt össze a Mura partjaival. A szigetecske tulajdonképpen egy kellemes kis kávézó.
A kőbe faragott naptármisztika
Graz nyugati határában áll a Schloss Eggenberg. Zavarbaejtőn méretes, s ha az ember azt is tudja, hogy berendezése ép és eredeti, lassan derengeni kezd neki a kastély felfoghatatlan értéke. (Ez az épület is a világörökség része.) Bár tájkertjéből úgy tűnik, egyetlen építész tervezte és építette, igazából évszázadokig épült.
Az egész építményt áthatja a csillagászat, az asztrológia és a mágikus tudományok szelleme. A termek, szobák, ablakok számai mind-mind a naptári rendszert tükrözik vissza. Mondjunk példát a minden képzeleten túli gazdagságra? A kastélynak 24 díszterme van… Nehéz megjósolni, mennyi idő alatt járja be a látogató, tekinti meg hatezres képtárát, nézi meg ilyen-olyan gyűjteményeit, lehet, hogy erre egy nap nem is elég.
Következő lapszámunkban igyekszünk bejárni a város körüli legérdekesebb helyeket, megmutatjuk, hogyan kell Stubenbergben élelemre vadászni a gepárdoknak, meglátogatjuk a reini ciszterci apátságot, Piberben a lipicai ménest, Stübingben megnézzük az Ausztria népi építészetét bemutató skanzent.
Majd a magasabb helyek között elzarándoklunk a búcsújáró hely Mariazellre, kiderítjük, mitől zöld a Zöld-tó, rácsodálkozunk az Erzberg csillogó piramisára, elmeséljük Admontra szerzetesinek történetét, és borzongunk, hogyan lehet Kulm döbbenetes sísáncáról 247 métert repülni a levegőben, felhágunk a Dachstein csúcsaira, végül benézünk Murauba, ahol már Mátyás király hadai is tíz évig maradtak.
S közben megfejtjük, miért olyan gazdag és sikeres Stájerország, és miért tűnik jövője még biztatóbbnak, és mit lehet tőle eltanulni a magunk hasznára?
Reméljük, velünk tartasz.
Még nincs hozzászólás