Café Seidenfaden
Van egy kávézó, ahol az elfogyasztott kávéval nem csak magunknak szerezhetünk egy jó délutánt, hanem más nőknek is segíthetünk. Többször elmentem már az évek során a belvárosi Café Seidenfaden (Selyemfonál kávézó) mellett, de soha nem értettem, miért csak nők dolgozhatnak a szesz- és füstmentes lokálban. Mint sokan mások, az alkohol- és drogfüggőségre én is főleg férfiproblémaként tekintettem, pedig egy tollvonással képesek áthúzni a művész- és sztárvilág női hírességeinek, például Amy Winehouse-nak, vagy a nemrégiben elhunyt Peaches Geldofnak az életét is.
A német kábítószerügyi kormánymegbízott éves jelentéséből kiderül: ha tavaly összességében nem is haltak meg sokkal többen a drogfogyasztás miatt, annál inkább emelkedett a női halálesetek aránya: 2013-ban 1002 áldozatot szedtek a különböző szerek, a túladagolás, vagy a drog, az alkohol és a gyógyszerek szerencsétlen kombinációja. A több mint ezer elhunytból a korábbi évekhez képest jelentősen több a nő: 177-en vesztették életüket kábítószer-fogyasztás miatt.
Míg a népszerű művészek, modellek függőségét címlapon tárgyalják a magazinok, a zsákutcába került, hétköznapi életet élő nők ismeretlenek, és legfeljebb szánalmat keltenek a társadalom nagyobbik részében. Pedig Németországban a drogfüggők és az alkoholisták egyharmada nő. Beszédes, hogy a gyógyszerfüggőknél ez az arány jóval magasabb: 70 százalék.
Aki súlyos függőséggel küzd, annak az élet több területén van szüksége segítségre: a fizikai és lelki gyógyulás mellett gyakran leginkább arra, hogy ne szigetelődjön el a társadalomtól. Erre ismert rá a FrauSuchtZukunft (Jövőt kereső nők) egyesület, amely harminckét éve foglalkozik női függőkkel. Ők üzemeltetik – huszonkét éve – a Selyemfonál kávézót is, ahol jó példát mutatnak arra, milyen utat kell bejárnia egy nőnek, aki a függőségből kitisztulva építi fel újra az életét.
„A legtöbben közülük nem állnák meg a helyüket egy igényes étterem konyhájában, vagy egy szállodában" – magyarázza Dagmar Rünger, a kávézó vezetője. „Nemcsak azért, mert függők voltak, hanem azért is, mert túl magasak a szakmai követelmények, és sokuknak nagyon nehéz megtalálni a helyüket a munkaerőpiacon.” A munkaügyi hivatal olykor évekig tanácstalan, mert nem tud ezeknek az embereknek megfelelő munkát ajánlani. A nők ilyenkor különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, hiszen ha nincs munkahelyük, a gyermekeik egzisztenciája is rögtön ellehetetlenül.
A FrauSuchtZukunft egyesület felismerte, hogy a függők hatékony rehabilitációjához nemcsak a terápia, hanem anyagi függetlenség is szükséges, de legalább ugyanilyen fontos a társadalmi elismerés. A Seidenfadenben összesen negyven nő dolgozik, közülük sokan a családjuk vagy az egészségi állapotuk miatt csak részmunkaidőben.
A konyhán, az irodában vagy a pult mögött, a kávégépnél mindegyikük szakmai képzésben is részesül, ezzel párhuzamosan a kávézó napi munkájába is bekapcsolódva. Az egyéni helyzetekre szabott munkaidők és a személyes segítségnyújtás megkönnyíti a leszokófélben lévő nőknek, hogy visszailleszkedjenek a munka világába. „A nők 70-80 százaléka csak átmenetileg van nálunk” – mondja Rünger a Ridikül Magazinnak. „Miután elsajátította a vendéglátásban, vagy valamelyik irodánkban a munkafolyamatokat, jó esetben megpróbál másutt, nem védett környezetben is elhelyezkedni. De nem mindenkinek a sorsát tudjuk nyomon követni, hiszen évente mintegy háromszáz nő fordul hozzánk segítségért, akik közül például már csak ötven tart ki addig a pontig, hogy a kávézóban dolgozzon.”
Miközben beszélgetünk, egy ötven év körüli hölgy rendezi be a hűtőszekrényt a pult mellett: a helyben készült tortáknak nagy sikere van a kávézóban. „Ő például évekkel ezelőtt jött hozzánk, szakmai gyakorlatot végzett, mára pedig oszlopos tagja a helynek, hiszen ő tanítja be és vezeti az újonnan érkezett jelentkezőket” – meséli róla Dagmar Rünger. Senki sem gondolná róla, hogy függő volt: egy ápolt, jókedvű és motivált nővel találkoznak a vendégek, akik betérnek a Selyemfonál kávézóba, és ebédmenüt vagy süteményt rendelnek tőle.
Még nincs hozzászólás