Barátság kontra szerelem
Amikor az ember már régen elmúlt ötven, háta mögött vannak beteljesült s beteljesületlen szerelmek, fájdalmas szakítások, iskolai, kamaszkori fontos barátságok, nos akkor rájön, hogy az életben csak nagyon kevés tartós, egy életen át tartó kapcsolat létezik. Kevés olyan barátság, mely túléli az élet összes viharát, kitart a nagy szerelmek, költözések, összeveszések és kibékülések hosszú útjain.
Én ismerek ilyen örök barátságot. Az ismeretségi körömben van két nő, közel a hetvenhez, akik óvodáskoruk óta barátnők. Pedig (vagy tán éppen ezért), egyikük egy másik földrészre ment férjhez, ott születtek a gyerekei, ma is ott él, a barátságuk mégis megmaradt.
Évente egyszer elutaznak egymáshoz. A közösségi oldalakon mindent megosztanak, ezért mindent tudnak egymásról. Igaz, ha nem az interneten, de valóságosan is együtt vannak, marják egymást, veszekszenek reggeltől estig. De este valamiképpen mindig kibékülnek. Megbocsátanak egymásnak. Ha rájuk gondolok, mondhatom, hogy létezik olyan örök barátság, amely az óvodában kezdődik. De azért ez meglehetősen ritka.
Persze az óvodásnak is van már barátja. De előfordulhat, hogy mindennap, minden héten más. Ha azonban az óvodából ugyanabba az iskolába, netán ugyanabba a gimnáziumba mennek, akkor a barátság elmélyül, emlékekkel telítődik. Még ebben az esetben is előfordulhat, és legtöbbször meg is történik, hogy amikor útjaik különválnak, például családot alapítanak, a szoros barátság meglazul.
Ha azonban nagyjából azonos korban születnek a gyerekeik, akkor ez újra összehozza őket. Esetleg közösen mennek nyaralni, síelni. Ez a gyakori együttlét akkor lazul meg újra, amikor a gyerekek nőnek, már nem a szüleikkel csinálnak közös programokat. Nekik is barátaik lesznek saját jogon. S akkor kötődik szorosabbra ismét, amikor mindketten nyugdíjba mennek, s már van idejük újra egymásra. Az élet tehát hullámzik, s vele a barátságok hőfoka is. Mondhatjuk, ritmusa van.
Amikor az ember még nagyon fiatal, éppen kilép a család szoros kötelékéből, és serdülvén saját korosztályához kerül egyre közelebb, akkor indul a barátságok nagy, mindennél fontosabb időszaka.
A lányok sülve-főve együtt vannak, ugyanaz a fiú, ugyanaz a zene, ugyanaz a film tetszik nekik. Gyakran egymásnál alszanak, s az ágyban fekve pusmognak késő éjszakáig. Aztán, ha tehetik, másnap délig alszanak. Ezeket a kamaszkori barátságokat eleinte még az első szerelmek sem tudják tönkretenni, hiszen a randikon történt titkos érintések, a gyakori összeveszések és kibékülések részleteit meg kell beszélni.
Ezeknek az ’örök’ barátságoknak akkor van végük, amikor a kamasz fiatal felnőtté érik, és a legtöbb dolog, amit kamaszként gondolt, ami és aki akkor fontos volt, hirtelen más színben tűnik föl. Más lesz fontos, hiszen munkát, párt kell találni, el kell indítani az igazi életet. Nagyon nehéz időszak, ilyenkor szakad meg a legtöbb ’örök’ barátság.
Azonban, ha igazán fontos, mély, őszinte volt, lesz folytatása. Ha nem, akkor betöltötte a feladatát, segített átvergődni a serdülés évein, s elmúlt, mint a nátha, mint maga a kamaszkor.
Még nincs hozzászólás