Az olasz nők is készülnek
A kisgyerekkorától Róma azonos nevű focicsapatának szurkoló Cecília úgy tervezte a nyári munkarendjét, és a családi vakációt is, hogy tévéközelben legyen, amikor az olasz válogatott játszik a brazil labdarúgó világbajnokságon.
Egy negyvenéves ápolónőről van szó (kisfiam osztálytársának édesanyja ő), akiről senki sem tételézné fel, hogy az életét ennyire a focihoz igazítja.
A szicíliai Catania csapatának szurkoló Barbara a vb alatt fogja megszülni első gyermekét, de reméli, hogy nem pont akkor érkezik a kisfia, amikor az azurrik, vagyis az olasz válogatott lép pályára. „Remélem, két találkozó között jön a világra” – hangsúlyozta, attól is tartva, hogy ha a szülés pillanatában lesz az olasz meccs, a szülésznők mind a tévéképernyők előtt ülnek.
Olaszország hatvanmilliós lakosságának 52 százaléka vallja magát focidrukkernek. Az arány elég magas az olasz nők között is: minden tíz olasz ragazza és signora közül négy szurkol valamelyik itáliai csapatnak, és a válogatott meccseit is követik. Egy tavalyi európai felmérés szerint a legszenvedélyesebb női szurkolók a török és az olasz hölgy drukkerek.
Nők és férfiak között a kedvenc csapat a legtöbbet nyert Juventus, az Inter és a Milan, de a római asszonyok és lányok többsége Roma- vagy Lazio-szurkoló; a nápolyi nők a Napolit követik, és a többi városban is a helyi csapatok élveznek előnyt. Olaszországban a politikusnőknek, a színésznőknek és az újságírónőknek is meg kell vallaniuk, hogy melyik csapatnak szurkolnak.
„Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne a Napolinak szurkoljon a vőlegényem!" – bizonygatja Oriana, a nápolyi medika, aki édesanyjával rendszeresen kijár a nápolyi San Paolo stadionba a Napoli kék-fehér mezében. Ha otthon nézik a meccset, torkaszakadtukból szurkolnak, és ilyenkor tilos felhívni őket. Zavarni őket a meccsek előtt sem szabad (mert akkor idegesek), ahogy a mérkőzés után sem (mert vagy ünnepelnek, vagy sírnak a vereség miatt). Oriana édesapja nem szurkol, ezért ilyenkor elmegy sétálni, mivel „meccs alatt végre nincsen senki az utcán”.
A szurkoló nő dinamikus, kíváncsi, nyitott az újdonságra, kiválóan egyesíti szakmai karrierjét és a családi feladatait – állapította meg a milánói egyetem szociológiai felmérése. Lehet benne valami, mivel az olasz stadionokba járó nők többsége ad arra, hogyan jelenik meg a lelátón. Nem csak a játékosfeleségeknek, a drukkertáborok nőtagjainak is megvan a maguk „esztétikai kódexe”. A Juventus lelátóin ülő észak-olasz nők az eleganciát képviselik simára fésült hajukkal és selyemsáljukkal, a dél-olasz szurkoló nők erre pedig mediterrán formáikkal válaszolnak.
És az az olasz nő, aki nem szurkol?
Megpróbálja kibírni és túlélni, hogy udvarlója, férje, családja többi tagja és az ország nagy része máris vb-lázban ég. A fürdőruhaboltokban is csak brazil zöld-sárga bikini kapható. A nem szurkoló olasz nők egyébként már hozzászoktak, hiszen év közben hetenként legalább négyszer délutáni vagy esti meccs is van. Ilyenkor járnak el bevásárolni, moziba a barátnőjükkel, ilyenkor telefonálnak, vasalnak és főznek, és a konyhai kistévéhez száműzve megnézik a kedvenc sorozatukat. Az olasz internetes oldalakon túlélési útmutatók is megjelentek azoknak a nem szurkoló nőknek, akik (szerelemből) mégis a tévé elé ülnek majd a vb alatt. A tanácsok között szerepel, hogy készüljünk, de ne fitogtassuk mindenáron, hogy a mezek alapján felismertük a csapatokat. Ne kérdezzünk ötpercenként, ne panaszkodjunk, és ne mutassuk ki, hogy unatkozunk. Maradjunk csendben, legfeljebb annyit kiálthatunk, hogy „Forza Italia!"
Még nincs hozzászólás