Árva vára az ország jelképe
Szlovákia mindig, mindenütt elbűvölően szép. A helyi turistairodák szeretik Szlovákiát a Tátra Svájcaként bemutatni. Ez mindaddig mosolyt fakasztó túlzásnak tűnik, amíg az ember el nem csábul, és valóban útra nem kel, hogy kihasználva a hely közelségét, a maga szemével győződjék meg az állítás igazságáról.
Árva vára – Oravsky hrad
A legtöbb hívogató plakáton és prospektuson Árva, azaz Orva és vára szerepel, amely már-már az ország jelképe lett. Kellően vadregényes ahhoz, hogy utazásra ösztönözzön.
Az 1200-as évek közepén épült, alatta válik ketté az út Szilézia és Krakkó felé. Mindig fontos hely volt, bár ez a sziklára épült erőd alatti kisvároson alig látszik. A vár három szintje különböző évszázadokban épült, a ’legújabbat’ a Thurzó nemesi család építtette reneszánsz stílusban, 1611-re lett készen. Csoda, hogy a sok háborús ostrom után ilyen jó állapotban megmaradt, s bár 1800-ban tűzvész pusztított benne, az akkori tulajdonosok, a Pálffyak helyreállíttatták.
Érdemes bejárni termeit a falfestmények, a bútorok és a műkincsek miatt. A vár legpompásabban az Árva folyó partjáról fest, vagy egy bérelhető tutaj gerendáiról, de látványa akkor markol legjobban a szívbe, amikor egy dermedt, borongós őszi napon átsejlik a ködfelhőkön. Persze, bizonyos, hogy a várat évente felkereső majdnem kétszázezer látogató más-más pillanatra esküszik.
Kis lépés, kis ország, nagy látvány
Somoskői vár – Hrad Somoska. Az első világháború utáni zűrzavaros időkben az a furcsa helyzet állt elő, hogy Somoskő falva magyar terület maradt, míg vára Csehszlovákiához került. Szerencsére ma, az Európai Unióban egyszerűen átsétálhatunk a határokon, így a faluból pár lépéssel elérhetjük a hazánkhoz legközelebbi várat. Nagyszerű kirándulóhelyre érkezünk, ahol a táj a legfőbb látnivaló.
A dús erdők hatalmasra nyitják a tüdőt. Ha szerencsénk van, tiszta időben, innen vagy a közeli Medves-fennsíkról nem csak Füleket látjuk, hanem az Alacsony-Tátrán túl a Magast is. Megszokhatatlan, hogy átlátunk egy ország felett, egyik határától a másikig. A környék többi nevezetessége (bazaltorgonák, vadaspark, emlékházak, tanösvények, kilátók) szelíden és hatásosan marasztalják a látogatót – miért állnánk ellen?
Zálogban viruló szabadság
Szavakkal le nem írható érzés a Szepesi vár – Spissky hrad alatt állni. Döbbent csend, amelyet a látvány szül. Nehezen hihető, hogy ez a monstrum emberi építmény lenne. A vár területe 41.426 m², az egyik legnagyobb Közép-Európában. Ezzel sem háború végzett, hanem az 1780-as években unatkozó, kétbalkezes katonák pálinkafőzési kísérlete.
Azért, ha már itt állunk, mondjuk el, hogy a Szepesség benépesítőiről, egy szász közösségről, a Zipsekről kapta nevét a XII. században. A már akkor is két táborban marakodó magyarság között a cipszerek (szepességi szászok) a király oldalára álltak, aki ezt széles körű szabadságjogokkal hálálta meg.
A magyar királyság igazgatási jogai itt jelképesek maradtak, pláne hogy a Szepességet 1412 és 1772 között Lengyelországnak adták zálogba. A lengyelek sem avatkoztak a helyi ügyekbe, így aztán a Szepesség vált a legvirágzóbb, legvárosiasabb magyarországi vidékké. Ennek erejét mutatja a fenséges vár is, amely egy szemközti dombról akkor a legelragadóbb, ha a kora esti fényben felcsillannak mögötte a Tátra jeges csúcsai.
Sajtot majszolva a boltívek alatt
Ha már nincs tengerpart, emberi élethez szebb, ideálisabb helyet nehezen lehetne találni Késmárknál. Az óváros érintetlen, a gótikus templomok elszórva a reneszánsz palotácskák között, a szűk sikátorok fölött átívelő boltíves támfalakon túl kéznyújtásnyira tűnnek a Tátra legmagasabb csúcsai. Az evangélikus hitű városra nem jellemző a katolikus magyar települések barokk stílusa, itt ez kimaradt, és a reneszánszba szépen belefolyt az eklektika, majd a szecesszió.
Lehet-e ideges, zaklatott élet egy olyan városban, amely a sajtról kapta a nevét? Käsmark, Käsemarkt, azaz Sajtvásár lehetett az eredeti elnevezése. Nem, itt minden idilli, az óváros határában álló, fehér falú Késmárki vár – Kežmarsky hrad is inkább hívogatóan barátságos, semmint fenyegető. A Thökölyek családi fészkében járunk, minden rájuk emlékeztet. És, persze, a közeli Tátrára. Itt van a hegységet bemutató múzeum is.
Az életöröm várkastélya
A Zólyomi vár – Zvolensky zámok világos színeivel, tetejének könnyed, lengyel reneszánszra emlékeztető kialakításával kellemet sugároz. Zólyomnak volt egy ’igazi’, másik vára is, amely időközben elpusztult, a ma látható épületet inkább várkastélynak tartják, vagy inkább vadászkastélynak. És bár annak ugyan hatalmas, de ne feledjük, királyok múlatták itt az időt, legelőször is Nagy Lajos, majd Mátyás, s ők tudtak élni.
Akárhonnét is közelítsük meg Zólyomot, a szépséges vár uralja a városképet, és élvezetes perceket ígér, ha betérünk kapuján kis időre. Odabent valóban a művészeti kiállításoké a tér, itt van Szlovákia leggazdagabb képgalériája, s nem mellékesen oldott hangulatú várbéli kávézója.
Lehet két vár egy városban?
Selmecbányán – Banská Stiavnicán egy időben minden elképzelhető volt, mert a város ezüst és aranybányái négyszáz éven át jólétet adtak a bajor és szász felmenőjű helyieknek. A mai csendes kisvárosról nehéz elképzelni, hogy a történelmi Magyarország harmadik legnépesebb települése volt Pozsony és Debrecen után.
Két vára közül a régebbit Óvárnak hívják, ám a védfalak és saroktornyok mögötti épület a legkevésbé sem kelti bennünk egy szokványos erődítmény benyomását. Nem is teheti, mert egykor gótikus plébániatemplom volt, melyet a török háborúk idején, Buda elfoglalása után gyorsan visszabontottak, hogy a város védelmére szolgáljon.
Nagy munka volt, kár, hogy a vár fölé magasodó hegy tökéletesen alkalmatlanná tette a védelmező szerepére. Ezért aztán, egy heggyel arrébb, a város legmagasabb pontján, építettek egy hatemeletes, négy sarokbástyás új várat is, de Selmec ettől sem lett biztonságosabb hely. Így a város időről időre megadta magát az ostromló seregeknek.
Igaz, ezért maradtak meg épségben épületei. Az Újvár legfontosabb kiállítása a török elleni harcokról szól. Selmec különleges látogatói a soproni és miskolci egyetemisták, akik az egykori Bergschola, azaz a Felsőfokú Bányatisztképző Intézet jogutódaiban tanulnak. Ez volt a világ első ilyen intézménye, amely később akadémiai rangot kapott.
A várból egy püspök figyelte a honfoglaló magyarokat
Nyitra már püspöki székhely volt évtizedekkel a honfoglalás előtt, vára ez egyházé. Noha bástyáit az újkori olasz hadmérnökök tervei szerint alakították ki, a vár túl kicsi volt ahhoz, hogy cseh, lengyel, német, magyar, török, labanc vagy kuruc tartósan tudjon védekezni benne, így hamar gazdát cserélt ostromai során. Ami károsult benne, azt a püspökök szorgalmasan helyrehozták, és ma igazán harmonikus élményt ad az egész Várnegyed.
Aki kíváncsi arra, tartogat-e számára valami kihagyhatatlant a Nyitrai vár – Nitriansky hrad, az interneten megtalálhatja 3D-ben készült modelljét, s forgathatja minden irányban.
Bort inkább a hegylábnál, visszajövet igyunk
Pozsonyról, s benne a várról 2021 novemberében írtunk hosszasan, elismerve, hogy a vár történelme során soha nem nézett ki ilyen jól, nem volt ilyen figyelemmel gondozva. Akkor azt is megemlítettük, hogy magában a városban, illetve környékén szinte minden magyar főűri család kastélyt emelt, méltó lakhelyet az országgyűlések idejére.
A kastélyokat a szocialista időszakban államosították, de mostanában lassan kiköltöznek belőlük az oda nem illő intézmények, így nagy részük felújítva, újra ragyogóvá téve várja a látogatókat. Szinte az egész Magyar Nemesi Almanach névsorát fel kellene olvasnunk ahhoz, hogy megnevezzük e kastélyok egykori tulajdonosait. Meglehet, hamarosan visszatérünk erre a lehetséges túrára.
Addig is látogassunk ki a Pozsonyt egykor védő 30 vár némelyikébe. Dévény vára – Devínsky hrad az előbb emlegetett magyar főnemesség majdnem minden családjáé volt egy-egy időre. Forgatagos, ezer évnél is hosszabb története során többször került zálogba, mintsem ellenség foglalta volna el, pedig a környék minden hatalma harcolt érte.
Ehhez képest meglehetősen jó állapotban érte meg a XIX. század elejét, amikor Napóleon csapatai felrobbantották falait. Évtizedeken át pusztult, majd mostanság divatos kirándulóhellyé vált. A Duna szemközti partján Hainburg vára, az egyik a Habsburg Birodalom, a másik a történelmi Magyarország kapuja (’porta Hungariae’) volt. Látványos és romantikus hely, ahol egy pohár helyi borral volna jó elmerengeni a múlton, ha nem kellene aggódni a visszaút miatt.
Alig húsz kilométerre van ide Pozsonyborostyánkő vára – Pajstúnsky hrad, amelynek Dévényhez hasonló története szintén francia robbantással ért véget. A várrom jóval vadabb természeti környezetben áll, mint a turistalátványosság Dévény.
Aki a környéken ép és szép várat akar látni, annak Vöröskő várát – Hrad Cervený Kament ajánlhatjuk. A reneszánsz és barokk stílusú hatalmas palota az 1500-as években Európa egyik legtehetősebb bankárcsaládjáé, a Fuggereké volt, és ez látszik is rajta.
Noha a vár 9 méter magas pincétjétől a padlásig önmaga is izgalmas jelenség, a benne lévő kiállítások mellett nyaranta sólyomröptetést is tartanak udvarán. Vöröskő méreteivel arányos, hogy mennyi időt szánjunk rá, kitölti akár egy napunkat is.
És még néhány bombabiztos élmény a Vág völgyében
Szomolány vára – Smolenicky zámok. Az ezen a helyen állt zaklatott történetű eredeti vár 1809-ben leégett, helyette kezdték a Pálffy grófok építeni a ma is látható neogót stílusú várkastélyt az 1900-as évek elején. (A feltűnő hasonlóság a szintén ekkoriban épült Bécs környéki Kreuzensteinnel nem lehet véletlen.) Az építkezés lassan, sok hibával haladt. Olyannyira, hogy csak jóval a második világháború fejezte be a csehszlovák állam. Manapság itt tartja kongresszusait a Szlovák Tudományos Akadémia, ezért csak júliusban és augusztusban látogatható.
Észak felé haladva a következő jelentős várrom a Csejtei vár – Cachticky hrad maradványa. Ehhez a várhoz köthető Báthori Erzsébet horror története, akit hatszáz fiatal lány és nő meggyilkolásával vádoltak. A minden jogot megcsúfoló per után Erzsébetet saját várába zárták be, ha nem is falazták be szobájába, a várat nem hagyhatta többé el élete utolsó éveiben, 1610 és 1614 között. A vár történetének végét pedig az jelentette, amikor 1708-ban a kurucok felgyújtották, 1711-ben a labancok a maradék falait is felrobbantották.
Beckó (Bolondóc) vára – Beckovský hrad is ’tökéletes’ várrom. Pusztultában is hatalmas, erős, tekintélyt parancsoló, borzongató. Olyan vár ez, melyet már a honfoglaló magyarok is ostromoltak. Erről egy, régészek által itt talált tarsolylemez tanúskodott. A csaták és elzálogosítások végtelen sorának egy 1929-es tűzvész vetett véget, amikor a lenti várossal együtt a vár is leégett.
A Bajmóci várkastély – Bojnický zámok kicsit keletebbre, a Nyitra folyó partján áll. Olyan építészeti alkotás ez, amely látogatók ezreit hozza Szlovákiába. Remek, bár kissé idegen látvány a késő gótikus francia várkastélyok stílusa a Vág-vidék reneszánsz várai között. Persze hogy ez is egy 1889-es átépítés eredménye, ami csak 1908-ra lett készen. Az ezt megelőző évszázadokból azért szerencsére megmaradt a nagyterem és a kápolna. Azonban az újabb termekben is az európai művészet gyönyörű darabjai láthatók, s e termek sora szinte végtelen. Nehéz eldöntenünk, mit érdemes a leginkább megnézni. 1950-ben ebben a kastélyban is tűz pusztított, de a csehszlovák restaurátorok sikerrel állítottak vissza mindent az eredeti állapotba.
A Trencséni vár – Trenciansky hrad is félig-meddig rom, de vannak látogatható termei, kiállításai. Trencsén mellett már a római légiók győztesen harcoltak a germánok ellen, tehát a történet igazán régen kezdődött. Fontos vár volt, királyok és királynék birtokolták legszebb napjaiban. Urai folyamatosan átépítették, gótikus épületei reneszánszba váltottak, falait meg-megerősítették, olyannyira, hogy sok nagy hadsereg meg sem kísérelte ostromát. 1790-ben ez is leégett. Ami megmaradt belőle, azt lassan és nehézkesen konzerválták, majd 1905-ben minden a város tulajdonává lett. Az első világháború után a csehszlovák műemlékvédelem tette újra élvezhető látnivalóvá, ezt a munkát a szlovákok a mai napig is folyatják.
A Zsolnai vár – Lietavská hrad már 1641 óta romlik, pusztul. Urai hamarosan elhagyták, azóta meredeznek csupasz falai az égnek. De még így is érezhető, hogy milyen elragadó lehetett reneszánsz formájában. Az emberi szem könnyen kiegészíti a hiányzó részeket, beüvegezi az üres ablakokat, fehérre festi az ívelt várfalakat, és fénylő lándzsahegyű katonákat járőröztet a tető mellvédje mögött. Érdekes, sok egyedi jegyet mutató vár volt ez.
Kár, hogy körutunk végén, mielőtt visszaérkeznénk Árva várhoz, ismét egy romvárat kell látnunk a gyors folyású Vág fölött. A Sztrecsényi vár – Streciansky hrad áll egy majdnem függőleges falú sziklán a folyóparton. A vár igen rövid történetű, alig négy évszázadon át őrizte a szűk völgyben kanyargó utat, de tulajdonosai között olyan ismerős neveket találhatunk, mint Kinizsi Pál vagy a Wesselényi család. I. Lipót császár romboltatta le, és a mai szlovákok konzerválták maradványait, hogy látogatható legyen. Furcsa ilyet mondani, de Sztrecsényben van az egyik legszebben bemutatott rom, ami bizonyára még hosszú évszázadokig beszél majd közös múltunkról.
Még nincs hozzászólás