A női és a férfi humorérzék
Másképp működik a férfi és a női agy, s ezt nemcsak a kutatók, a lélekbúvárok, hanem a mindennapi gyakorlat is bizonyítja. Ha ez így van, akkor nem kérdés, hogy a női és a férfi humorérzék is különbözik.
Egy szellemes férfinak nyert ügye van nálunk. Ha a csillagok együttállása nem olyan szerencsés, hogy társaságában a hormonjaink keringőre keljenek, akkor se szívesen engedjük szabadon, s ha lehet, legalább a baráti körünkbe integráljuk.
A nők befogadók a humorra, s a kapcsolat kritikamentes kezdeti szakaszában nem fordulhat elő, hogy visszakérdezünk: ebben meg mi a vicces? Ezzel az éles mondattal még a barátunkat sem karcoljuk meg, esetleg csak évek múlva, mikor már eljutunk a „javára válik az őszinteség” szakaszba. Szerelem esetén meg akkor, amikor már kifelé tartunk a szenvedélyből, vagy épp fordítva, tartósan berendezkedtünk egymás életében.
Vannak idegesítően „szórakoztató” férfiak, akiknek mindig mindenről eszükbe jut egy vicc, és kíméletlenül el is mondják. A férfiagy ugyanis hihetetlen mennyiségű viccet és humoros idézetet képes tárolni, nem véletlenül tudnak az urak memoriterversenyt rendezni Rejtő-könyvek részleteiből. Női hallgatóságukat hamar elveszítik ilyenkor.
A vicc hátán vicc sem képes munkára fogni a nevetőizmaikat. Főleg akkor, ha ezek tárgya a natúr szex. Vannak ugyanis kényszeresen malac, sőt obszcén vicceket mesélő férfiak, akik mintha élvezettel figyelnék a bosszúságot vagy a meghökkenést a nők arcán.
Társaik a nemben – a nők számára érthetetlen módon még a kifinomultabbak is – hatalmasakat röhögnek ezeken, míg a nők feszengnek, vagy intenzíven unatkoznak és csodálkoznak, hogy válik egy amúgy értelmes pasi túlkoros, piszkos szájú utcagyerekké. Talán úgy, hogy kamaszkorában semmit sem talált olyan viccesnek, mint a testi funkciókkal terhes humort. A nők számára fura módon, a fiúk ezeken röhögnek a legnagyobbat tizenéves korukban.
De ne legyünk igazságtalanok: a legjobb, legszellemesebb kabarészerzők, konferansziék, humoristák, komédiások elsősorban férfiak, s az irodalmi humorban, sőt a filmművészetben is ők járnak élen. És ők azok, akiknél jobban senki sem értékel egy szellemes, humoros nőt.
Mondjuk olyat, mint Pokorny Liát, a Beugró című improvizációs műsor egyetlen állandó női szereplőjét, aki minden előadáson bebizonyítja, milyen fergeteges a humorérzéke. Ennek ellenére azt vallja: „A verbális humor, úgy érzem, férfi tulajdonság, az igazán nagy humoristák férfiak. Csakhogy a Beugróba belekeveredik a színház, a szituáció, a szituáció humora pedig már az enyém. Ha ki kellene állnom, és vicces dolgokat mondanom, az nem menne.”
Persze, van, akinek megy, a stand-uposok között is vannak tehetséges, maguknak humoristaként nevet szerzett nők. De az ő humoruk is eltér férfi pályatársaikétól. Épp ezért izgalmas.
S hogy mi a különbségeink oka? Az agykutatók szerint a férfiak főleg az olyan vicceken nevetnek, amelyek a jobb agyféltekét stimulálják, a nőknél pedig ez fordítva van. A lélekbúvárok és a viselkedéskutatók azt emelik ki, hogy a férfiak számára az az élmény, ha saját humorukkal a középpontba kerülnek, és sikert aratnak, míg a nők azt is élvezik, ha csak befogadók ilyenkor.
A férfiaknak a humor sokszor menedék, hogy ne kelljen kimutatniuk az érzelmeiket, vagy viccelnek, hogy ne kelljen beszélgetniük, lelkizniük. Ez utóbbi kettőben a nők a jók: ha sírni kell, hát sírunk, és nem csinálunk viccet abból, mikor valami fájdalmas vagy kellemetlen. Nem véletlen, hogy nem tudunk nevetni azon, ha egy-egy kabaréjelenetben, átverőshow-ban vagy bohóctréfában valaki pórul jár. Mi együtt érzünk az áldozattal. A fekete humor se a mi pályánk. Nem is itt kell „fociznunk”, hisz tele van férfiakkal.
De azonnal elkalandoznak onnan, ha egy valóban szellemes, finoman ironikus, játékosan humoros, jól riposztozó és a nőiessége minden eszközét – beleértve az érzelmei kimutatását is – ügyesen használó nő bukkan fel a pálya szélén.
Még nincs hozzászólás