A Mátra nekünk az Alpok és a Tátra
Nincs kedved kimozdulni a szobából? Az orrodig sem látsz a szürke, szitáló ködben? November van, esős, szürke, barátságtalan. Fázol. Ugyan miért is jutna eszedbe, hogy bárhová is elmenj, ha nem muszáj. Nos, van egy ötletünk. Meglátod, ha elindulsz és felérsz, sütni fog a nap, s egészen jó kedved kerekedik. Ha megérkezel Kékestetőre, s kiszállsz a buszból vagy a kocsiból, csodát láthatsz. Alattad a dunyhafelhőkbe takart Magyarország, a tél, a hideg és a sötét rosszkedv. De telente ott fenn, a Mátra csúcsán gyakran ragyog a nap.
Fordított világok
Az, hogy odafent pontosan a lentivel ellentétes időjárás vár, telente a leggyakoribb. A Kárpát-medencét hetekre elöntő hideg levegő fölé jutó meleg áramlatok szinte ’kimossák’ a Kékest és Galyatetőt az alacsonyra ereszkedett, hideg felhőkből. Igaz ennek az ellentéte is, amikor lent pompás az idő, a csúcsok pedig nedves ködbe burkolóznak, fúj a szél, és alig látni előre.
A Mátra tehát kalandos, meglepetésekkel teli, és ezen az sem változtat, ha az ember rákattint egy ottani webkamera képére, mert a hegyi utak minden kanyarjában más és más idő fogad. Az előbbi jelenséget hőmérsékleti inverziónak nevezik a szakemberek, az utóbbit mozaikos mikroklímának.
Bár nem az Alpokban autózunk, ugyanolyan óvatosan kell vezetni. Ráadásul a Mátra egyes részei sajátos arcot mutatnak. Egészen más az Alföld felől lankásan, de gyorsan kiemelkedő déli oldal, mint a ’hátsó’, az északi rész, amely meredekebb, vadabb, sokkal több kihívást tartogat. A látogatottabb déli oldal inkább a sportolóké és a turistáké, az északin több a helyi lakos, vagy a hétvégi házát ide épített városi ember.
A Mátra gyöngyösi kapuja
Autópályán suhanunk Gyöngyös felé, gyorsabban, mint valaha, mégis, a világ nem sokat változott itt másfél évezred óta. A települést ugyanúgy szőlőültetvények ölelik körbe, ahogy a szkíták, kelták, hunok és avarok idejében is, messze a magyarok bejövetele előtt.
És lehet, hogy a pályán gyors a forgalom, de ha beszámítjuk a városból való kikecmergési időt, a lassú, tömött sorokban autózást a szerpentineken, a parkolóhely-keresést a sípályák vagy a népszerűbb kilátóhelyek, éttermek közelében, akkor nem biztos, hogy valóban gyorsabban jutunk Kékestetőre, mint negyven éve.
Ne tervezzünk percre, órára pontosan – az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye felé tartunk. Elég egy koccanás, egy árokba csúszott vasárnapi sofőr, és a mi időbeosztásunk is borul.
Bizonyára Gyöngyös a legforgalmasabb kapu. Minden időben érdemes megállni itt, de ilyenkor, advent közeledtével különösen. Családias kisváros ez, noha az utóbbi években itt is felpörgött az élet tempója. Mégis, az 1917-es nagy tűzvész (559 ház égett le a városban) után újjáépült főtér elegáns szecessziós stílusa, emberi arányai csábítóan hatnak azokra, akiknek egy-egy megyeszékhely hatalmat sugárzó belvárosa túl rideg. Ez itt egy kis kincsesládának tűnik.
Aki nagyobb kincsekre vágyik, annak ott a Szent Bertalan-templom kincsestára, a második legnagyobb egyházi gyűjtemény hazánkban, amely egy külön palotácskában kapott helyet a Nagytemplom mögötti utcában. Szép ez a főtér, gyönyörű, minden irányból érdekes séták vezetnek ide. Talán késő ősszel és a téli estéken a legszebb, amikor már fel van díszítve, és fenyőillat keveredik a forralt bor fűszeres párájával.
Nappalra kihagyhatatlan program a Mátra Múzeum. Az egykori Orczy-palota épülete éppen az utolsó pillanatban újult meg nemrégiben, mielőtt Magyarország elporladó kastélyainak sorsára jutott volna. Új szárnyat is kapott, egy felpezsdítő, modern építményt, melynek három áttört emelete között egy kocsánytalan tölgy él szabadon, azt veszik körül a szintek folyosói, kiállításai.
De az öreg, klasszicista palota is felcsigázza az érdeklődést, mert udvara fölé üvegtető került, az alatt pedig egy valamikor ezen a tájon élt hatalmas mamut csontváza áll. A palota termeiben különböző témájú kiállítások kínálkoznak, s ezek közül egy, a barokk szoba utal az épület és a város korábbi történetére.
A gyerekeknek sem kell unatkozni Gyöngyösön, oroszlánokat láthatnak az állatkertben, esetleg, ha már megnyitott, a helyi tinikkel korcsolyázhatnak a jégpályán. Vagy kisvasúttal roboghatnak a hegyekbe. A nagyszülőket érdekelheti a Herman Lipót-kiállítás, esetleg a Sarlós Boldogasszony (Ferences) templom könyvtára, az egyetlen az országban, amely a középkor óta a nem változtatott helyet. A zsinagóga felzaklató történetének elolvasása után minden felnőtt beszerezheti itt kedvenc borát, hogy aztán otthon elfogyassza a mátrai élmények kiértékelése közben.
Tátra helyett Mátra
Átvágva a városon – ami nem mindig könnyű – végre Mátrafüred felé rohanunk az egyenes úton, mellettünk a Mátravasút kisvonat utasai integetnek. Azt hihetnénk, az idegenforgalom miatt épült a vasút, de éppen fordítva, az erdőgazdaságok szállították a kivágott fát száztíz évvel ezelőtt a kisvasúttal, majd aztán jelentek meg az utasok is. A Mátra fél évszázad késéssel maradt le a turizmus fejlesztésének terén a Tátrától. Amikor ott már komoly fürdő- és üdülőtelep volt, akkor alakult a Magyarországi Kárpát Egyesület helyi ágaként a Mátra Szakosztály.
A következő évben, 1888-ban sétaútvonalakat jelöltek ki, megjelentek mátrai térképek, úti füzetek, kilátók és menedékházak épültek. A Mátra Trianon után lett ’A’ hegy, amikor a tátrai turistaparadicsomok mind elvesztek. Az 1930-as években épültek a környék híres szállodái, mint a mátraházi Pagoda, és a legnagyobb, minden luxussal felszerelt galyatetői Nagyszálló 1939-ben.
A kisvasút olyan népszerűvé vált, hogy villamosítani akarták. Két év múlva ismét háborúba lépett az ország, és az újabb vereség után félő volt, hogy az egykori közönséggel együtt a Mátra büszkeségei is eltűnnek. A lepusztult országban a Mátra messze került a fővárostól.
Az ötvenes években Budapestről az IBUSZ szervezett autóbuszos utakat a kevés számú síelőnek. A szállodákban az ’élmunkások’ – a legjobban teljesítő fizikai dolgozók – kaptak pihenési lehetőséget. A hatvanas években jött el a Mátra fénykora, és akkor, 1963-ban volt itt a legmagasabb hó is: 146 centiméter. A Mátra télen-nyáron versenyben állt a legnépszerűbb üdülőhely címért. Vonatok és buszok hozták-vitték a tömeget, azokban az években még nem volt autó a családokban.
Amikor azok a hetvenes években feltűntek, eljött velük a tömegiszony és az egyéni megoldások keresése is. Mindenki saját telket, saját hétvégi házat akart, a szállodák, menedékházak elvesztették népszerűségüket. Ismét omladozni kezdtek. Csak a legutóbbi idők fejlesztései, felújításai hoztak megint tömegeket a Mátrába.
Mátrafüred – a hegység Siófokja
Elnézést a suta hasonlatért, de kevesen lehetnek, akik nem tudják, mire utal. Mátrafüreden, az első igazi hegyi településen, a kifinomult ízlés keveredik az arcpirító gagyival, az örök érték a mértéktelen üzletiességgel. Szerencsére már jól kiismerjük magunkat e szélsőségek között. Megtaláljuk azt a helyet, ahol lökdösődés nélkül nézelődhetünk, a magunk szintjén olthatjuk kultúrszomjunkat, és nem kell pénztárcánk alján kaparásznunk, ha kedvenc ételünkkel találkozunk.
És ha már Palócföldre érkeztünk, előbb-utóbb úgyis elkap valami helyi jellegzetesség, mondjuk egy jó leves, kezdjük az ismerkedést a Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és Babakiállítással, amely kiemelkedik a piaci látványosságok sokaságából.
Mátrafüredről kanyargós, szép út vezet Mátraházára, Kékestető irányába. Ahány kanyar, annyi látnivaló. Kilátók, patakok, források. Balra egy libegő. Kicsit távolabb a Sástó, amely a hatvanas években országosan ismert hely volt, százsátras kemping is nyílt itt.
Ma inkább a környékbeliek nagy kedvence, és ez a szerencséje, mert a helyiek valóban gondját viselik: ápolják, tisztán tartják. Csendes, csónakázó, pecázó, elmélkedő, szerelmeseknek való tavacska ez, kis szigettel, híddal, egy olajfúró toronyból átalakított kilátóval, éppen az ellentéte az út másik oldalán, jobbra lévő Oxygen Adrenalin Élményparknak.
Bárhol is álljunk meg, bárhová is menjünk az erdőbe, szinte rögtön meglátjuk a Mátra háromszáznál is több forrásának, patakjának, kútjának, víztározójának egyikét. Kilátó is lesz mindenfelé, várrom és az emberi kéz munkájának többé-kevésbé látható nyoma a természetben. Ezek olykor ezer évnél is idősebb sáncok, védművek maradványai. Bármely ösvényen érdemes elindulni, itt még az ősnövényzet tölgyesei, bükkerdei állnak, ahol fenyves van, azt már mind telepítették.
Mátraháza és a Kékestető
Gondolnád, hogy Mátraháza még nincs száz éve sem a térképeken? Az első és máig leghíresebb épülete a Pagoda vendégház volt (1930-ban avatták), a helység erről kapta nevét. Aztán lassan épült mellé ez-az, templom, kilátó, szálloda, tévétorony, étterem, sípályák.
Kékestető ide két kilométer. Aki magyar iskolába járt, tudja, hogy itt van az ország legmagasabb pontja, és azt is, hogy az hány méter. Kötekedőbbek azonban 1015 métert mondanak, és ők sem állítanak szamárságot, hiszen az Adriához mérve valóban ilyen magas, a Balti-tengerhez viszonyítva egy méterrel alacsonyabb.
A magasságjelző pont meglehetősen szerény, meghökkenti azt, aki először látja, noha nem tudja, milyen is egy ’igazi’ magassági pont. Valahogy jelentősebbnek kellene lennie, ha már ’leg…’. Amikor az időjárás kegyes, a tévétorony kilátóteraszáról nagyszerű panoráma nyílik a fél országra. Ehhez el kell kapni a megfelelő pillanatot, az pedig úgy megy, hogy az ember többször is próbálkozik, és szerencséje van. Ellenkező esetben hiába fütyül fent a szél, a felhők és a pára miatt csak vakon szédül a magasban.
Sztrapacska, sítalp és majdnem luxus
Ha a 24-es útról letérünk balra, sok szépséggel találkozhatunk. Ilyen maga az út. Valahogyan ünnepélyes. Aztán a kilátás. A Mátrában bőven vannak kilátók, de az útról is olyan elragadó kilátás nyílik egy-egy szakaszon, hogy a kocsik ott megállva kilátóparkolót tapostak ki maguknak az út szélén. Felbukkannak mesés villák. A háború előtt gazdag családok birtokában voltak, aztán vállalati üdülők lettek, majd megint privatizálták őket. Manapság a legtöbbje vendégház, és telente a síelőket várja.
Közeledünk Mátraszentimre felé. A hely tulajdonképpen öt hegyvidéki falu összevonásából keletkezett (Mátraszentimre, -szentistván, -szentlászló, Bagolyirtás, Fallóskút), a hatodik, Galyatető egészen új, alig százéves település. Az eredeti lakosság túlnyomó részben szlovák volt, a maradék német, és üveggyártásból, bányászkodásból, állattartásból élt. A háború utáni ’lakosságcserének’ nevezett kitelepítések után az eredeti lakosság megfogyatkozott, de a szlovák szellem és a jó sztrapacska megmaradt. Az első dolog az erre utazóknak, hogy még a síelés után befaljanak egy nagy tányérral. (Az iskolában tanítják a szlovák nyelvet.)
Manapság kétségtelenül a Sípark a fő látványosság, az vonz ide ezreket egy-egy téli hétvégén. Azelőtt bizonyára a Galya-kilátó volt a nagy szenzáció (1934-ben épült), ahonnan a Mecsekig és a Magas Tátráig ellátni, később a Galyatetői Nagyszálló lett az álmok álma (1939), aztán a Három falu temploma (1942-re lett készen), majd a Piszkéstetői Obszervatórium (1960). Mátraszentimre népszerű látványossága még a Mátra Ásványház, ahol nemcsak megpróbálkozhatunk az aranymosással, hanem megtudjuk, mi minden értékes ásványt, ércet rejtettek még a Mátra vulkanikus eredetű hegyei.
A hol luxusban tobzódó, hol leépülő Nagyszálló, Grandhotel Galya most éppen átépülőben van, a nyitás jövő év márciusának végén várható. Addig is, Szentimrén van másik négycsillagos hotel, ha a számtalan fogadó és turistaszállás nem volna megfelelő.
Útravaló feladat fiataloknak
Nem tudni, hány húszas évei elején járó fiatal nézi értő szemmel a Mátra tájait az autó ablakából. Hány veszi észre az ordító sebeket, és hány temetkezik telefonjába. A hegység gazdagsága sokaknak könnyű préda volt.
A kilátókból jól látható külszíni lignitbányák és erőművek félmegyényi lyukat ütöttek a Mátra lábánál, elcsúfítva és beszennyezve a tájat. Ugyanígy az erdőirtások és idegen növény- és állatfajok betelepítése.Az erdő, a favagyon ezeknek az éveknek egyik legnagyobb üzlete – gondoljunk csak az idei építőanyag-hiányra. Harc folyik az erdők tulajdonjogáért, és kérdés, lesz-e végre Magyarországon felelős erdőgazdálkodás.
Valamikor az itteni asszonyok feladata volt az állatok legeltetése a meredek lejtőkön. Szaknyelven szólva, alpesi jellegű állattartás folyt. A tehenek lelegelték a gyenge kis kaszálókat, legelőket, amelyek megerősödtek a trágyától, és a következő évre újból elegendő takarmánnyal szolgáltak.
A hetvenes években ezt a fajta egyéni gazdálkodásra alapozott állattartást elnyomták. A legelők elbokrosodtak vagy kopárak lettek, a tehenekből mutatóba is alig maradt egy-kettő. A szegényebb településeken műanyaggal, gumival is tüzelnek. Egyre súlyosabb a vízhiány, amit nem pótolnak a pusztító felhőszakadások. Meg tudja-e oldani egész élete fenyegető problémáit a húszas nemzedék?
Szerencsés és balsorsú Károlyi-kastélyok
Ha Mátraházáról tovább megyünk a 24-es úton, a legtapasztaltabb vezesse a kocsit. Az útra a ’sportos’ a legenyhébb jelző. Amilyen nehéz, olyan szép. Parádsasvár közelében kifejezetten gyönyörű. A táj és a gondozott környezet elbűvölő, mintha egy arborétumban járnánk.
Parádsasvár – Galyatetővel ellentétben – ősi település. Patinás nevű nemesi családok sora birtokolta az évszázadok alatt, és minden tulajdonosa épített benne valami hasznot hozó vállalkozást, leggyakrabban üvegkészítő manufaktúrát. Ez mindaddig ment, amíg az erdő vészesen fogyni nem kezdett, és meg nem jelent a modern, nagy sorozatban termelni képes üvegipar. De a kisebb és mívesebb ólomkristályra és csiszolásra még sokáig akadt vevő. Egy apró üzem ma is működik, húsz-huszonöt látogató befér az üvegfúvók mellé a gyártás alatt, aki erőt érez magában, megpróbálkozhat a forró üvegmassza formázásával.
Kicsit arrébb, egy szintén megtekinthető családi vállalkozás tartja fenn az üvegcsiszolás helyi hagyományát. Mégis, az ideérkezők legnagyobb része a Károlyiak egykori kastélyára, a ma ötcsillagos szállodára kíváncsi. Feszengő érzés a kapu előtt állni, és bámulni a fenséges épületet. Kevesen érzik úgy, hogy elég jól öltözöttek és hitelt keltők ahhoz, hogy bemenjenek érdeklődni az árakról, és körülnézzenek.
Parád ide pár száz méter. Gyógyvizei palackba töltve és fürdőmedencében is híresek, akár isszuk őket, akár elmerülünk bennük. Igazi különlegesség a mofetta fürdő, amely tulajdonképpen egy szaunának látszó gáztartály. Ebben merül el mellmagasságig az, akin a radonnal, metánnal, nitrogénnel és oxogénnel kevert tömény szén-dioxid segít.
A sokféle betegséggel Parádon gyógyuló vendégeket olyan látnivalók fogadják, mint az országszerte ismert Cifra Istálló és Kocsimúzeum, az Ásványvíz Gyűjtemény, a Palóc-ház. Látványosak a fürdők, az itteni, lassan elenyésző Károlyi-kastély, az Állami Kórház és a szomszédságban pompázó Erzsébet Park Hotel.
Recsk sok száz évig ércbányájáról volt híres, ezt a jól csengő nevet tette tönkre az ötvenes évek elején létesített kényszermunkatábor. 1953 végén a tábort úgy számolták fel, hogy nyoma se maradjon. Emlékhelye talán egykori területén áll, sajnos, biztosak csak abban lehetünk, hogy minden korban akadnak betegesen kegyetlenkedő, gonosz lelkek.
A Mátra keleti kapuja Sirok, vára megállítja a 24-esen közlekedőket. Ezt egyszer az életben látni kell. Ma már út vezet fel hozzá, nem kell sziklákon és romokon bukdácsolni falai alatt, igaz, jegyet kell venni, ha valaki belülről akarja látni. A vár ostrom nélkül élte meg a török kort, és épségben elvolt a Rákóczi-szabadságharc végéig, amikor a császáriak a többi magyarországi várral egyetemben megrongálták, felrobbantották. Csak mostanság kezdődött komolyabb javítása, feltárása.
Pásztót elkerülte a csillogás
Említettük már, hogy a Mátra északi oldalán több település van, nem annyira turistalátványosságok, mint igazi, élő lakóhelyek, akkor is, ha sok hétvégi ház van köztük. Az északi oldal meredek, sziklás, vadul csiszolatlan. Sajnos ez a durvaság érvényes több észak–déli útra is, a haladás lassan is bizonytalan a kátyúk között, de mindenért kárpótol az erdő szépsége és a gyakran feltárulkozó kilátás az Alacsony-Tátra felé.
Az északi oldal kapuja Pásztó, amely annyira más, mint Mátrafüred, mintha más országban lenne. Ha másért nem, hát csak ezért is látni kell, hogy ne csak a tömegturizmus elkoptatott színhelyeit ismerjük hazánkból. Ahová Pásztón be kell térnünk, az az Oskolamester patakmederben görgetett kerek kövekből épült háza, a pásztói születési Csohány Kálmán grafikus galériája és a gazdag, változatos témákat bemutató múzeum.
Ha szerencsénk van, bejuthatunk a pincesor gótikus pincéinek egyikébe. Ha nagyobb szerencsénk van, bort is vehetünk ott. Ha pedig igazi szerencse ragyog ránk, barátra lelünk itt, aki meghív egy tál igazi nógrádi ebédre.
Furcsa, megszokhatatlan hely a Mátra. Hol csak lassan araszolhatunk a hegyoldalon felkapaszkodó autófolyamban, hol meg lidércesen üres, kihalt üdülőhelyeken suhanunk át, mintha évek óta nem járt volna erre senki. Bármerre menjünk is, szép.
Még nincs hozzászólás