A fejedelem szolgálatában - mindhalálig
Ha a hűség elvont fogalmának egyszer valahol szobrot állítanak, modellként nem találhatnak megfelelőbbet az 1690 augusztusában született Mikes Kelemennél, aki 299 éve, 1717 szeptemberében érkezett Törökországba, hogy II. Rákóczi Ferenc kísérője, mindenese legyen - akár azon az áron is, hogy soha többé nem teheti a lábát magyar földre.
A nemes apród
A híres kolozsvári jezsuita kollégiumban diákoskodott, amíg tizenhét évesen rokoni protezsálással a fejedelem udvarába került, és Rákóczi apródja lett. Ez a funkció rendkívüli bizalmi állás volt: az apród volt az úr fegyverhordozója, de levelezését is intézte, és felügyelte a belső inasok munkáját; eközben az udvarban elsajátította a lovagi készségeket: erkölcsöt, a lovagi becsületet, valamint a fegyverek használatának csínját-bínját.
Rákóczi nagyon tudatosan szervezte meg hadseregének későbbi tiszti utánpótlását: 1707-ben e céllal alakította meg a százfős Nemes Ifjak Társaságát – ám Mikes soha nem katonáskodott, rá inkább írnokként és diplomáciai szakértőként számított a fejedelem. Két év múlva palotaapróddá léptették elő, majd Rákóczi belső kamarása lett.
Száműzetésben
Mikes Kelemen a fegyverletétel után követte urát a lengyelországi, majd XIV. Lajos meghívására a párizsi emigrációba is. A hazafelé vezető utat hamarosan elzárták előlük: a bujdosókat 1717-ben a magyar országgyűlés fej- és jószágvesztésre ítélte.
A bécsi udvar Rákócziék kiutasítását követelő levelei hatására lassanként Franciaországnak is egyre kényelmetlenebbé vált a jelenlétük, ezért a fejedelem elfogadta III. Ahmed szultán törökországi meghívását, és néhány évnyi hányattatás után 1720-ban a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó (ma: Tekirdag) huszonnégy házában kapott végleges letelepedési helyet a magyar bujdosó-csoport.
Mikes édesanyja ezalatt folyamatosan instanciázott Bécsben, hogy engedélyezzék a fia hazatérését, de ennek az lett volna a feltétele, hogy Mikes kérjen kegyelmet. A fejedelem kamarása erre nem volt hajlandó, és az öregedő Rákóczit sem akarta elhagyni.
A kamarás egyetlen esetben próbált meg némi gyógyírt lelni a sebeire: beleszeretett a jelentős létszámú magyar emigráció egyik tagjának, Kőszeghy Pálnak Zsuzsi nevű leányába, és bár a lányt sem hagyta hidegen Mikes közeledése, inkább a módos Bercsényi Miklóshoz ment feleségül, majd megözvegyülve Lengyelországba költözött.
Törökországból nincs visszatérés!
Elment hát Zsuzsi, és sorra meghaltak a rodostói emigrációban Rákóczi társai: Bercsényi Miklós, Esterházy Antal, Csáky Mihály, 1735-ben pedig a fejedelem számára is véget ért a földi száműzetés… Rákóczit édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temettette a galatai jezsuita templomban hű társa, Mikes, akit a végrendeletében főkamarásnak nevezett ki a fejedelem. 1758-ban aztán Mikes eltemette utolsó bujdosó társát, Zay Zsigmondot is.
Nem volt már oka arra, hogy Törökországban éljen egyedül, ezért kísérletet tett a hazatelepülésre. Mária Terézia azonban hidegen elutasította a kegyelmi kérvényt: „Ex Turcia non est redemptio!” – azaz: Törökországból nincs visszatérés…
Nem is volt: Mikes Kelement 1761. október 2-án elragadta a pestis.
Unaloműző levelek
A kamarás Rodostóban előbb a fejedelem mindennapjainak krónikásaként, később egyszerűen más tevékenység híján elkezdett leveleket írni egy csupa élet, szellemes és okos asszonynak, P. E. grófnőnek, akit ő „édes néném”-nek szólított, és akinek csak egy baja volt: hogy nem létezett, csupán Mikes találta ki magának…
Milyen volt a Márvány-tenger
partján álló ház, ahol a fejedelem a száműzetés éveiben lakott? Két éve egy honlap segítségével otthon, a számítógépünk képernyőjén is mozizhatunk, bejárhatjuk a szobákat, ráközelíthetünk a kiállított tárgyakra, kinézhetünk az ablakon, ahol Mikes Kelemen is a messzeséget kémlelhette, de még a mellékhelyiségbe is bekukkanthatunk, ami, lássuk be, a 21. századból a 18.-ba visszakíváncsiskodva egyszerűségében is érdekes látnivaló. Ennél fontosabb persze, hogy láthatjuk a többemeletes Rákóczi-emlékházat kívül, belül, ha rákattintunk a http://www.tekirdag360.com/rakoczinin-anilari-muzesi/ honlapra. Rodostó mai neve: Tekirdag. A város Isztambultól 120 kilométerre esik, körülbelül 140 ezren lakják.
Ugyanis csak távoli rokonai éltek, és a valóságban azokkal sem válthatott levelet – de talán nem is akart volna válaszokat olvasni… Ő csak írni akart. Negyvenegy év alatt 207 levél – amolyan napló-féle, amit egy társaságra vágyakozó, magányos ember vezetett, franciás műveltséggel, de székely mesélőkedvvel, és amelybe belesírhatta a honvágyát. Mi pedig e levelekből ismerhetjük a száműzött „fejedelmi udvar” rodostói mindennapjait.
A következő századok során a fejedelem, és sok más bujdosó hamvai előbb-utóbb hazakerültek, ám Mikes Kelemen földi maradványai egyszerűen elvesztek… 1761-ben Rodostóban temették el, de az ottani régi örmény temetőt azóta felszámolták, így Rákóczi székely kamarása után nem maradt más, csak a levelei – egy nem létező nagynénihez, akit akár úgy is hívhatunk, hogy az Utókor…
Még nincs hozzászólás