A família kötelez
Olaszországi híradásokban gyakran szerepel, hogy nápolyi vagy szícíliai razziák során egész rokonságokat visznek börtönbe. A klán vezérével együtt letartóztatják a feleségét, anyját, nagynénjét, unokatestvéreit, nagykorú gyerekeit, keresztapját is.
Ha a börtönbe kerülők családneve nem is mind ugyanaz, szoros rokoni szál köti őket össze, házasságok által. A nápolyi Casalesiket vezető Francesco Schiavone (alvilági nevén Sandokan) feleségével, Giuseppinával és öt fiával, Nicolával, Carminéval, Ivanhoéval, Emanuelével és Walterrel került börtönbe.
A jelenlegi szicíliai keresztapa, Matteo Messina Denaro idős nagynénje szintén rács mögé került: Rosa néni volt ugyanis a maffiavezér pénztárnoka. A világban filmvásznon vagy regényekben híressé vált olasz maffiacsoportokat a családnevükről ismerik.
A Francis Ford Coppola rendezte A keresztapa című filmben vagy a Roberto Saviano írta Gomorra című regényben szereplő szicíliai Corleone és a nápolyi Casalesi család eredetileg annak a településnek a neve volt, ahonnan a későbbi bűnözőcsalád származott. Ma már azonban a Corleone vagy a (Casertából eredő) Casalesi családnév automatikusan a maffiacsaládra utal. Ha ott jöttél világra, beleszülettél a maffiába, és mással úgyse tudtál volna foglalkozni. Ezt az, egyébként előítélettel teli szemléletet a jelentős részt becsületes, nem bűnözésből élő dél-olaszok kategorikusan elutasítják.
Hogyan lett egy egyszerű, olasz falusi családból maffia? Itália legelmaradottabb, legelszigeteltebb és legszegényebb területein a nemtörődöm állam helyett a bármilyen szolgáltatást nyújtani képes bűnszervezetek családi vállakozásként indultak. Ahogyan Itáliában a hentestől a gasztronómiáig, az autógyártástól a divatig, minden ágazat a családi vállalkozásokkal alapozta meg a történetét, a szervezett bűnözés is ezekre vezethető vissza. Annál is inkább mivel az apró calabriai vagy szardíniai faluban táplálékot, megélhetést, munkát, pénzt, biztonságot nem is adhatott más, mint az évezredek óta összetartó család, amelynek az egyik tagja bandita, ennek testvére pap, unokatestvére gazdálkodó, sógora politikus volt.
A népes olasz családok hálózatként fonták be az őket körülvevő társadalom valamennyi szintjét, jóban-rosszban egymást segítve. És ez az olasz mesterség is apáról fiúra szállt. Sőt, a bűnözésben az emancipáció gyorsabb volt, mivel fiúsarj hiányában a banda vezetését akár a feleség vagy a lány is örökölhette.
Így volt ez a maffia születésének tartott 19. század elején, s így van ez most, 2015-ben, a maffiától legmesszebb álló olasz családokban is, ahol a generációk közti családi összefogás segít a gazdasági válságot túlélni. Azt se felejtsük el, hogy az olasz család nagy létszámú közösség, s ez önmagában is hozzájárult az összetartó klánok kialakulásához.
„Elsősorban a saját famíliádat segítsd! Apádat, testvéredet soha ne áruld el!” – ez az ősi tradíció áll a calabriai, szicíliai családok viselkedése mögött, ami a külső szemlélő számára zárkózottságnak, gyanakvásnak, merevségnek tűnhet. Ennek a családközpontú érdekszövetségnek a szélsőséges megnyilvánulása az olaszországi maffia. A szicíliai Cosa Nostra, a nápolyi camorra, a calabriai 'ndrangheta, mind egy-egy pontosan körülírt térséghez, városhoz, településhez tartozó családot képviselt. Az olasz hatóságok szerint a 15 maffiakörzetre osztott szicíliai Palermót 80 család uralja. A családok házasodhatnak, szövetkezhetnek vagy háborúzhatnak is egymással: a nápolyi camorra családjai például a kábítószerpiacért szokták időközönként lemészárolni egymást.
A harmincnégy éves Lucia Riina, az életfogytiglanra ítélt (és marhatolvajból lett) corleonei keresztapa, Salvatore „Toto" Riina legkisebb lánya, úgy nyilatkozott: minden gyerek büszke a családnevére, ahogy ő is a sajátjára. Lucia az anyai ágra is büszke lehet: édesanyja, Antonietta „Ninetta" Bagarella szintén egy hírhedt szicíliai maffiacsalád leszármazottja.
„Nem tagadom meg a családomat. Az apám olyan ember volt, aki szerette és tisztelte a feleségét és a gyermekeit!” – hangoztatta Roberta Bontate, a nyolcvanas-kilencvenes években a Corleone-klán által lemészárolt, szicíliai Bontate-maffiacsalád egyik túlélője. Hallani sem akar arról, hogy a családja bűnös volna.
A becsületes maffiózó istenfélő, nem válik el a feleségétől (legfeljebb megöli, ha a felesége hagyja el őt), sok gyermeke van, gondoskodik a családjáról, és segíti a rokonságot (ha börtönbe kerül, a rokonság segít a család eltartásában). A 'ndrangheta' tagjainak tavaly megtalált eskütételi szövege úgy szól: a bűnszervezet tagja sohasem árulhatja el társait, és ha kell, az utolsó golyót mindig magának tartsa meg.
„Engem tisztelni kell!” – követeli meg a maffiavezér, aki tiszteli a családját. A becsület és a tisztelet a szervezett bűnözés „erkölcsi” kulcsszava, ami a rablást, az uzsorát, a védelmi pénz szedését, ennek híján pedig az üzlet felgyújtását, a fegyver- és kábítószer-kereskedelmet, a prostitúciót és a gyilkosságot is igazolja.
Még nincs hozzászólás