Miért lódítunk?
Mindenki hazudik, akarva akaratlanul. A kis hazugságok segítenek abban, hogy kapcsolataink zavartalanul haladjanak tovább. Ugyanakkor még a kis hazugságok után is marad egy kis bűntudatunk: nem tudjuk őszintén képviselni gondolatainkat. Ilyenkor leginkább önmagunkban csalódunk, füllentésre kényszerülünk, mert bizonytalanok vagyunk abban, hogy akkor is elfogadnak-e minket, ha teljes egészében önmagunkat adjuk. A hazugságról, a füllentésekről beszélgetünk ma Szalay Krisztával, Gáspár Katával és Dr. Füzesi Györgyivel. Meglepetés férfi vendégünk a hazugságok leleplezésének szakértője.
"Hazudni tanít, aki tiltással nevel,
De hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el."
Junkies
Lódítás, füllentés, hazugság, blöff, megtévesztés – ezek az enyhe fogalmi árnyalatok nagyon is jól sejtetik, milyen típusai vannak a hazugságnak. Mennyit, kinek és hogyan hazudunk? Felismerhető? Kiküszöbölhető? Milyen típusai ismertek? Vajon a mások érdekeit szolgáló hazugságok mennyire megengedettek és mennyire hasznosak? Hogyan éljük mindennapjainkat? Önmagunkkal legalább őszinték vagyunk? Ezekre az izgalmas kérdésekre kerestük a választ vendégeinkkel.
Szalay Kriszta színművésznő, író és producer a legnagyobb hazugságnak az önmagunknak való hazudást tartja. Önámítás az, ha így éljük le az egész életünket, és mindig elhisszük azt, amit a környezetünk mond nekünk. Leggyakrabban a rajtunk kívülállókat hibáztatjuk és nem elsősorban magunkat. Kriszta szerint az emberek zöme az egész életét végighazudja. Ösztönösen érzi, ha gyermeke hazudik vagy füllent, ezt magában nyugtázza, tudja pontosan mi történt, de nem áll szándékában lebuktatni őt.
Gáspár Kata, színésznő szerint a „hogy vagy” kérdés, egy udvariassági gesztus, kíváncsi volna arra, mi lenne akkor, ha az emberek tényleg őszintén elmondanák, hogy hogyan érzik magukat. Úgy látja, több amatőr színész fel tudja nagyítani a hazugságot jelentő gesztusokat, miközben ezek a valóságban apró, finomabb jelekben nyilvánulnak meg. Iskolásként füllentett, hogy ne okozzon másnak fájdalmat, vagy csalódást. Kata szerint vannak olyan helyzetek, amikor a hazudó ember sokkal rosszabbul érzi magát, mint azt bárki is gondolná.
Dr. Füzesi Györgyi pszichológus, gazdaságszociológus szerint hazugságnak az számít, ha valakit szándékosan megtévesztünk. Nemcsak szavakkal, hanem gesztusokkal is képesek vagyunk hazudni, sőt már azzal is, ha nem szólunk semmit. Vannak olyan hazugságok, amelyek bűnnek számítanak, de vannak megengedett, jó szándékkal történőek is. Györgyi szerint a számunkra kevésbé fontos személyeknek sokat hazudunk. Vagy a párkapcsolat elején is sokkal gyakoribb, ami idővel ugyan csökken, mivel könnyebben lelepleződhetünk.
Danny Blue, mentalista hazugság felismerésével kezdett foglalkozni. 10 évvel ezelőtt ugyanis nagyot csalódott egy barátjában és akkor eldöntötte, hogy nem fogja hagyni, hogy máskor átverjék. Elkezdte kiképezni magát erre, ma már oktatja is, hogy hogyan lehet felismerni azt, hogy kiben bízhatunk és kiben nem. Alaptételként említi meg, hogy a hazugságnak egyértelmű jele nincs, ha lenne, az gyorsan elterjedne, és másnap már nem is lenne. Aminek jele van, az az érzelem, amit nagyon nehéz meghamisítani. Danny Blue szerint a kor előrehaladtával egyre többet hazudunk!
Profilképek sokaságával manipulálunk, tehát hazudunk? Szebb képet festünk önmagunkról?
A mai online világban a képek tömkelege halmoz el minket. Előbb ismerünk meg valakit online profil által, mint élőben. Lassan hamarabb alkotjuk meg az első benyomásunkat a közösségi oldalon feltüntetett névjegy és képek alapján, mint a maga valóságában. Sokszor mondják a fiatalok, hogy "lecsekkolom" az oldalon, hogy ki is ő?! Kutatás bizonyítja, hogy az ilyen fajta ítélkezés mennyire megtévesztő. Egy kép nagy befolyással van az egész ember megítélésére. A kutatás egyik ijesztő részeredménye az volt, hogy a résztvevőknek negyven ezredmásodperc is elég volt arra, hogy a látott kép alapján véleményt alkossanak. Egy személyt, több féle kontextusban és arckifejezéssel mutattak meg. Azt a konklúziót vonták le, hogy a profilképről alkotott benyomás során minden apró változtatás közrejátszik. Elég egy grimasz és máris mást gondolnak az adott személyről.
A hazugság, mint egy kukucskáló kísértet: ott van mindenhol!
Gyermekkorban a hazugság okai a büntetés elkerülése vagy a megfelelési vágy miatt következnek be. Felnőttként ennek oka legtöbbször a menekülés, vagy a félelem. Ezen belül a férfiak valamilyen cél megszerzése végett képesek hazudni, a nőkre az igazság elferdítése, egyfajta megkímélés a jellemző. Azt olvashatjuk pár helyen, hogy a hazugság leleplezésének titka, ha a gyanúsított személyt megkérjük, történetét mondja el visszafelé. Ez nagy megterhelést jelent számára. A hazugság leleplezése sokszor egy társadalom érdekét is szolgálhatja, például igyekeznek kiképezni a repülőtéri személyzetet a hazugság felismerésére, olyan nonverbális eszközök azonosítására, amivel kiszűrhető például egy terrorista.
Az önmagunkra és a társainkra való odafigyelés társadalmi szinten is hasznunkra válhat. De, ahogy minden más területre is igaz, az első lépés mi magunk vagyunk, hogy önmagunkkal szemben őszinték tudjunk lenni!
