A white lie

2015. január 30. | Írta: Zetelaki Réka

Egy brit soha nem fogja azt mondani, hogy butaságot beszélünk, nem jók az ötleteink vagy rosszul áll a ruhánk. Illetve elmondja: csak a saját szótára szerint. Udvariasság vagy hazugság? Szerintük ők csak kulturális normákat követnek.

Amikor megismertem Dant, rögtön megkedveltem: folyton mosolygós, végtelenül udvarias ember volt, nem beszélve az elbűvölő brit kiejtéséről. Ösztöndíjjal voltam külföldön, és ő volt az egyetlen Nagy-Britanniából a nemzetközi társaságban. Ritkán találkoztam ilyen pozitív gondolkodású emberrel: soha nem volt egy rossz szava sem, mindennek örült és mindent csodálatosnak tartott. Amikor programokat szerveztünk, rá bármikor számíthattunk, hiszen mindenért lelkesedett. Aztán mégsem jött el, és mi nem értettük: miért. Ez ismétlődött újra és újra.

Fél év után, egy pókerezés során tértünk rá a témára: megkérdeztük, miért mond mást, mint amit tesz. Ekkor mesélt nekünk először a brit white lie-ról, szó szerint fordítva: fehér hazugságról.  „Azt hiszem ez egy kulturális különbség – kezdte a magyarázatot. – Ha azt mondom, hogy »Feltétlenül találkozzunk a közeljövőben! (Must meet up soon!)«, az nem jelenti, hogy valóban így is lesz, csupán udvarias vagyok. Ugyanez lehetett a programoknál is. Bár úgy reagáltam a meghívásra, hogy »Csodásan hangzik! (Sounds lovely!)«, ettől még egyáltalán nem kellett arra számítani, hogy ott leszek.”

A brit white lie tehát hasonló, mint itthon a „kegyes hazugság”: a célja az, hogy ne bántsd meg mások érzéseit. Ezek nem igazi hazugságok, semmiképp nem kell szabálysértésre vagy erkölcsi norma megsértésére gondolni. Ha belegondolunk, szinte nap mint nap hagyják el a szánkat ilyen hazugságok: az „Igen, nagyon jól áll ez a ruha!”, „Már úton vagyok!”, „Nem vettem észre, hogy hívtál!”... Ezek többnyire indokolt helyzetben hangzanak el, hiszen mi értelme lenne megbántani a kolléganőnket azzal, hogy ennél a ruhánál minden jobban állna neki?!

A különbség a brit white lie és a tapintatos hazugság között, hogy az angolok akkor is használják, amikor mi szó szerint értendő szavakra számítunk. Nem tudjuk követni őket, mert szinte sportszerűen űzik, a leggyakoribb szófordulataik között szerepelnek ezek az „udvariassági formulák”.  Dan szerint azonban a britek híres udvariassága csak illúzió a többi nemzet számára. „Nem vagyunk folyton udvariasak, csupán a saját kulturális normáinkat követjük. Persze – ahogy észrevettem –, másoknak sokkoló lehet, milyen gyakran használjuk például a »bocsánat«, vagy »köszönöm« kifejezéseket. Minket így neveltek, és tudjuk, hogy mit értünk az egyes kifejezéseinken.” 

Ha brittel keveredünk beszélgetésbe, vagy – még nehezebb – tárgyalási szituációba, nem árt tehát felkészültnek lennünk. A szófordulataikat, válaszaikat nem szabad készpénznek venni. Érdemes magunkban végiggondolni, mi rejtőzhet szavaik mögött: ezért összegyűjtöttem néhány példát, hogy tudjuk, mire is számíthatunk.

Címkék: udvariasság, hazugság, brit, brit etikett, angol stílus, fehér hazugság, white lie