Legendák, ételek, legendás ételek
Vendégeink leginkább írásaik, színpadi alakításaik, a közéletben betöltött szerepeik okán szereztek hírnevet. Így ismerjük őket, így vonultak be a történelembe. Sokukról nem is tudjuk, hogy a gasztronómia területén is maradandót alkottak. Kik korunk gasztronómiai művészei? Neveznek-e el manapság ételt művészeinkről, szakácsainkról vagy cukrászainkról? Milyenek is voltak hazánk legismertebb legendás ételei? Meséljenek erről az ebben jártas vendégeink: Vinkó József, Buza Sándor és Bodrogi Ádám. Meglepetés hölgyvendégünk azon idejét, amit nem a színpadon, azt a konyhában, a tűzhely mellett tölti, ahol a családjának finomabbnál, finomabb ételeket alkot.
Mi mindenre lehetünk büszkék?
Rengeteg olyan étel van, amely ránk, magyarokra jellemző és külföldön is nagyon jól ismerik. A teljesség igénye nélkül ide tartozik például a lángos, a gulyás, a halászlé, a hurka-kolbász, a körözött, a lecsó, a nokedli, a rántott sajt, a töltött paprika, a pörkölt, a rakott krumpli és a töltött káposzta is. Édességek közül pedig ilyen a kakaós csiga, a kürtös kalács, a madártej, a rétes, a somlói galuska, a szilvás gombóc, a beigli, a dobostorta és a flódni is. Csupa finomabbnál finomabb étel, amelyet ne hagyjunk kiveszni!
Egy pár legendás ételünk rövid története!
- Eszterházy-rostélyos Esterházy Miklós nevéhez fűződik, aki nemcsak Mária Terézia testőrségének kapitánya volt és a Szépművészeti Múzeum törzsgyűjteményének alapítója, hanem nagy ínyenc is.
- Jókai-bableves Jókai Mórhoz kötődik. Első felesége Laborfalvy Róza és az édesanyja bablevesét is imádta. Regényírónk kedvenc levesévé vált.
- Újházi-tyúkhúsleves eredeti nevében nem is szerepelt a "tyúk", viszont most így van jelen a köztudatban, miközben az eredeti receptúra szerint kakasból készül. S e finomság Ujházi Ede, kolozsvári színész nevéhez köthető.
Jókai Mór a magyar konyhára a következőt mondta: "Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy "de már ebből eszünk!"
