Létezik halhatatlan szerelem?
A szerelem témája kimeríthetetlen. A legtüzesebb, legintenzívebb emberi érzés. Mai vendégeink a szerelemhez különböző módon állnak hozzá. Feszegetjük az örökké tartó szerelem kérdését. Kíváncsiak vagyunk arra, vajon egy igaz szerelem van az életünkben, vagy lehet több is? Tudunk-e szerelmesek lenni vagy magába az érzésbe vagyunk szerelmesek? Élményeiket mesélik el mai vendégeink: Kassai Ilona, Dióssy Klári és Epres Panni. Meglepetés férfi vendégünk majdnem belehalt a szerelembe.
„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
csak te, csak én, örökké és holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni.” Stendhal
A szerelem utáni vágyunk végigkísér egész életünkben, ezt az érzést keressük örökké, rendeletlenül. Megbújik a mindennapok nyüzsgő pillanatai között, fel-fel üti a fejét egy érzékeny momentumban. Álmaink nagytöbbségében megmutatkozik. Ez az emberi érzés mindenkit elér, ki könnyedén, ki nehezebben megküzd ennek a megteremtésével. A legnagyobb, legintenzívebb, mindent felforgató hurrikán. Egyfajta életcél, mely valakinek megadatik, valaki görcsössé válik, és hajszolja. Ki csalódik, ki elégedett. Ki hősszerelmes, ki inkább realista. Van, aki a felhők felett képes repülni, nem hallani és nem látni, s van, ki végig két lábon áll a földön.
Tettek nélkül nincs boldogság
Ezt mondta Benjamin Disraeli angol miniszterelnök is- és milyen igaz. Ahhoz, hogy boldogok legyünk cselekednünk kell, kapcsolatainkat építeni és ápolni. Ennek ellenére elszomorító, hogy a KSH adatai azt mutatják, hogy a magyar ember szabadidejének csak 14%-át tölti el beszélgetéssel, társalgással. A boldogság halmaza sok pici részhalmazból áll, aminek a megléte teremti meg a harmonikus életünket. De legjobban az ember az emberi kapcsolataiból tud táplálkozni, erőt nyerni - ahogy a szociálpszichológiai is mondja, az ember társas lény. Vannak a befelé forduló introvertált- és a környezetből táplálkozó, csacsogós extrovertált emberek. Viszont mindegy melyik kategóriáról beszélünk, mindenki boldogabbnak érzi magát mások társaságában, mint egyedül. Annak ellenére, hogy a házasságkötés erőssége napjainkban már kevésbé olyan tartós, mint nagyszüleink korában, kutatások bizonyítják, hogy a házasságban élő emberek sokkal boldogabbak.
A boldogsághoz nagyon sok életfeltételnek meg kell felelnie, ha nem is teljes egészében, de részben teljesülnie kell. S ennek a legnagyobb hányadát az emberi kapcsolataink teszik ki, a családi, baráti és szerelmi. Az ember minduntalan a boldogságát hajszolja. Nagyon fontos, hogy elégedett emberek legyünk. Ne irigykedjünk, és ne akarjuk folyton folyvást azt, ami másnak megadatott és nekünk nem. Akadályozzuk meg, hogy az irigység körbejárjon. Tudjunk örülni saját értékeinknek, a legkisebb ajándéknak is, mit a sors utunkba ejtett. S a legfontosabb: becsüljük meg társas kapcsolatainkat, mert ez az energiánk forrása. Ettől lesz az ember, ember. A szerelemre görcsösen vágyni nem lehet, sok minden akkor jön, amikor már sikerült elengednünk.
