Szenvedélyek viharában
A kapcsolatfüggő nők gyakran szenvedélybeteg férfiak társai. Őket nemcsak Ámor, hanem maga a kapcsolat is fogva tartja, és sokszor csak segítséggel szabadulhatnak a rabságból.
A kapcsolatfüggőség az alkoholizmushoz vagy a drogozáshoz hasonlít. És van még egy érintkezési pont: mert általában azok válnak a partnerük rabjává, akiknek valamelyik szülője szenvedélybetegséggel küzdött. Így teremtik újra a gyermekkorukat, csak ezúttal nem a szülők szeretetéért küzdenek, hanem a kedves szerelméért.
Sokszor abban reménykednek, hogy ha ők jók és önfeláldozók, a beteg meggyógyul majd. Azt képzelik, hogy bár a szülőt nem tudták megmenteni a rossztól, a szeretett férfit majd sikerül. Ezért olyan helyzetekhez kezdenek vonzódni, amiket mások inkább elkerülnek. Például előszeretettel ismerkednek lelkileg megközelíthetetlen vagy arrogáns férfiakkal, hiszen kihívást látnak bennük.
A szerelemfüggésből is ki kell gyógyulni. A „józanodási” folyamat során pedig olyan nővé kell alakulni, aki szereti magát annyira, hogy kizárja az életéből a fájdalmat, amit a szenvedélybeteg férfi magatartása okoz.
A kapcsolatfüggő nők általában szerepeket játszanak, illetve ezeket váltogatják.
- A megmentő szerepben az élteti őket, hogy gondoskodhatnak a másik emberről. Ezzel az irányítással vagy ellenőrzéssel szeretnének biztonságot teremteni az életükben, miközben fontosnak, pótolhatatlannak érzik magukat.
- A bíró szerepkörben a gyerekkorban gyökerező haragjukat és bosszúvágyukat akarják kiélni.
- Az áldozat szerepében szinte örülnek a kiszolgáltatott helyzeteknek, gyengeségükben viszont zsarnokság rejtőzik.
A függő kapcsolatokban túltengenek ezek a játszmák. Lényegük abban áll, hogy a szereplőknek soha nem kell önmagukat adniuk, és nem vállalnak felelősséget. És éppen ez áll a gyógyulásuk útjában is.
Még nincs hozzászólás