Családmesék
Sokszor beszélünk arról, hogy a család válságban van. Mégis sok olyan helyzet adódhat az életben, ami miatt egyre fontosabb, hogy stabilan tartozzunk valahová. Ilyenkor a család mindig biztos pont. A valódi családunk tagjaival térben és időben együtt élünk, de a szimbolikus család fogalmába beletartoznak a letűnt generációk is. Egyre többen akarják felkutatni ezeket, szeretnének megkapaszkodni, az utódok számára fellelhető nyomot hagyni a világban. Básti Julival, Auguszt Olgával, Ugron Zsolnával - és meglepetés férfi vendégünkkel beszélgetünk.
„A mai nemzedékek úgy nőnek fel, hogy kevés fogalmuk van felmenőik sorsáról. Pedig a fiataloknak égetően szükségük lenne elérhető példaképekre, gyökereik ismeretére. Az emberekben az elmúlt ötven évben kialakult egy „belső cenzúra", s az elhallgatott, rendezetlen múlt vezetett el az általános identitáskrízishez, depresszióhoz a mai társadalomban. Nem véletlen tehát, hogy mostanság egyre nagyobb figyelem fordul a családi múlt vagy a különböző társadalmi csoportok történetének megismerése felé. Egy egészséges, sokszínűségére büszke nemzeti identitásnak is alapja lenne a sok-sok felszínre hozott magántörténelem.” (Prof. Dr. Kopp Mária)
Básti Juli színésznő gyermekkorától szívta magába a színművészetet. Biztos volt benne, hogy követni fogja szüleit, Zolnay Zsuzsát és Básti Lajost pályájukon. Úgy jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, hogy édesapja kifejezetten ellenezte azt. Nagyon féltette ugyanis lányát a pálya nehézségeitől, a szerepváltások időszakaitól.
Básti Lajos valójában nem színész akart lenni, hegedülni tanult, írónak vagy orvosnak készült - hallgatott is egy szemesztert az egyetemen -, de egy véletlen találkozás megváltoztatta elhatározását. Megismerkedett a Keszthelyen nyaraló Mányai Lajos színiakadémiai növendékkel, aki olyan hatással volt rá, hogy ősszel jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után felvette. 1935-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, 1937-ben szerződött a Vígszínházba. 1941-ben még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Két munkaszolgálat között könyvkiadással és írással foglalkozott. 1945 után a Nemzeti Színház meghatározó művésze lett. A legszebben beszélő magyar színész volt. Utolsó televíziós filmszerepét, az Abigélt már halála után, 1978-ban mutatták be.
Amit Básti Juli tovább visz - és bízik benne, hogy fiai is ezzel az útravalóval indulnak el az életbe - az a munka, a szakma szeretete, a maximalizmus a hivatás gyakorlásában.
Nagy György történész, televíziós műsorvezető először képvágó volt, majd bejárta a televíziózás minden területét. Kevesen tudják róla, hogy megírta egy család történetét is. A kör bezárul című regénye ezer évet ível át.
A történelmi regény első jelenetében még Álmos fejedelem búcsúzik fiától és a többi honfoglaló vezértől, utolsó fejezetében viszont már az elbeszélő, fiatal, magyar újságírónak születik kisfia a hetvenes évek Budapestjén. Az események egyik szála azt mutatja be, hogyan lát neki Megyeri Árpád saját családfája, múltja felkutatásának. Első kézből nyerhetünk ismereteket arról, hogyan is kezdhet neki egy ilyen vállalkozásnak valaki, miközben Árpád szívósan, meg-megújuló energiával halad visszafelé a múltban. Mintegy szemben haladva a jelenkori történet epizódjaival, amelyben Árpád leás a múltba az 1700-as évekig, öt kisregény terjedelmű betételbeszélés fejezeteit olvashatjuk el.
Családtörténet IV. Béláig
Szeremley Huba az egyetlen olyan ember Magyarországon, aki felmenőit egészen IV. Béla koráig tudja igazolni. A Szeremleyek akkor kapták meg első címeres adománylevelüket, később – a 18. század végén – a család ősi nemesi származását egy Habsburg-okirat is megerősítette.
“Mindannyian egy többgenerációs családtörténet részeként élünk, ezért nemcsak a saját tapasztalatainkat őrizzük magunkban, hanem több minket megelőző nemzedékét is. Ezért lehetséges az, hogy valaki a felmenői élettörténetéből hordoz bizonyos elemeket. Bár ő személy szerint jó dolgokat kap, mégis osztozik a családja adott esetben nagyon fájdalmas történetéből, és ez gátolja a pozitív önbecsülés kialakulását. Ha tehát valaki meggyőződéssel állítja, hogy nem a szülei viselkedéséből adódik az ő elégtelen önbecsülése, akkor a vizsgálódásait érdemes több generációra kiterjesztenie.” (Pál Ferenc atya)
