Arcok a hangok mögött
Idén 80 éves a magyar szinkron, amely nem csak emberi mértékkel szép kor. Sokan, sokfélét csinálnak a magyar szinkronban: ott vannak a színészek, a rendezők, a vágók, a hangmérnökök és a fordítók nevei. Minden stúdiónak vannak olyan láthatatlan dolgozói, akiknek nagy a felelősségük a magyar változat sikerében, mégis csak nagyon elvétve lehet róluk hallani. A legismertebb szinkronszínészek hangját ismerjük, arcukat kevésbé. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen történetek, emberek vannak a hangok mögött. Itt lesz velünk hangban és képben Kisfalvi Krisztina, Mezei Kitty és Pataricza Eszter. Meglepetés férfi vendégünk hangját minden kedves Ridikül nézőnk nagyon is jól ismeri!
Kisfalvi Krisztina, színésznő elmondása szerint a szinkronizálás folyamán is nagyon fontos a színészi tehetségét elővenni. Hanggal képesnek kell leni megmutatni a drámai feszültséget, az izgalmat, s ezekre megfelelő karaktereket kell választani. Régen voltak az ún. színészvetítések, így képbe kerültek az adott filmmel. Most van, hogy azonnal szinkronizálni kell élesben. Így megtörténik, hogy csak részleteket tud a mozifilmről, mivel nem látja(hatja) az egészet.
Kisfalusi Lehel, színész, a Ridikül hangja művész családból jött. Meghívták a rádió gyermekstúdiójába, s onnantól kezdve gyermekszínészként tevékenykedett. Azonban a szülei szerették volna, hogy továbbtanuljon. Így amikor végzett a Pesti Magyar Színiakadémián, akkor kezdett el újra szinkronizálni. Hogyan került Lehel a Ridikülhöz? Először a Ridikülben látható bejátszókhoz kellett hangalámondás. Majd volt egy Ridikül hangja casting, ahol az ő hangjára szavaztak.
Mi volt a szinkronizálás előtt?
A filmtörténelem első hangos mondata, a The Jazz Singer című filmben hangzott el, amely a következő volt: "Várjatok egy kicsit! Még semmit sem hallotok!" A hangosfilmek futótűzként kezdek el terjedni. A némafilmről hangosfilmre váltás több problémát is jelentett. Például a némafilmes színészek, hangi adottságai miatt nem biztos, hogy megfeleltek a hangos filmben is. Így könnyen megtörténhetett, hogy végleg búcsút intettek a filmezésnek. Azonban az egyik legkomolyabb problémát az jelentette, hogy a különböző nyelvű filmeket, miképpen értékesítsék a nemzetközi piacokon?! Ennek megoldására nem a szinkronizálás merült fel először ötletként. Ennél sokkal bonyolultabb megoldások születtek. Volt, hogy feliratozták a filmeket, vagy az adott szövegekhez hangosan bekiabáltak az emberek, részletes cselekményleírást tartalmazó füzeteket osztogattak. Illetve voltak az ún. "sok verziós filmek", amikor a forgatókönyveket több nyelvre lefordították, így a filmet különböző stábok a saját nyelvükön le is forgatták. Ezután jelent csak meg a szinkron ötlete, amelynek kikristályosodásához is rögös út vezetett. 1935 az a év, amikor elkezdték az első magyar szinkron készítését. Négy és fél muskétás című filmet fordított le Lakner Artúr. 1936-ban volt a film premierje, így innentől tartják nyilván a magyar hang ünnepét.
