Nyelvismeret vagy művészi élmény
A szinkronnak hazánkban igen nagy hagyománya, és persze hatalmas rajongótábora is van. De a szinkronizálás nem csak Magyarországon jellemző, bár tény, hogy azért számos ország nem él ezzel a lehetőséggel. Sok helyütt zajlik a felirat kontra hangalámondás háború, amely egyben felveti a nyelvismeret vagy művészi élmény kérdését is.
A legtöbb filmet – főleg a nagy költségvetésű szuperprodukciókat – angol nyelven forgatják, így egyes országokban a szinkron nem szükséges. Ide tartozik Ausztrália vagy Nagy-Britannia, hiszen ott anyanyelvükön nézhetik a legtöbb mozit.
Amit meg éppen nem, arra ott a felirat, amivel meg is oldanak szinte minden műsort. De olyan országok is akadnak szép számmal, ahol ugyan nem az angol az anyanyelv, mégsem szinkronizálnak. Kuvait vagy Egyiptom például igen ritkán alkalmazza a szinkront, inkább feliratozzák a külföldi műveket.
A feliratokat Malajzia alkalmazza igazán észszerűen: az angol művek maláj feliratot kapnak, a malájok pedig angolt. Ha pedig olyan film kerül elő, amelyik egyik sem, akkor a néző választhat, hogy maláj vagy angol felirattal szeretné megnézni.
Albánia és Pakisztán is szinkronnal gondolja igazán élvezhetőnek az alkotásokat. Ez utóbbi ország rendszerint az ilyen verziót is importálja. Ezt meg is teheti, hiszen Indiában a szinkront is elkészítik, Pakisztánban pedig értik a hindit, hiszen saját nyelvük, az urdu is az, arab betűkkel írva.
De nem kell ilyen messzire menni, hiszen Németország is élen jár a szinkronizálásban, utómunkájuk pedig híresen pontos. Ennek ellenére korántsem tökéletes, mivel a művészi érték nálunk magasabb, így számunkra ez a szinkron kissé nyers érzést kelthet.
Egyes területeken, mint Ukrajna vagy Lengyelország, máig a hangalámondás módszerét alkalmazzák, és egyetlen enervált, mindenféle érzelemtől mentes hang adja a saját nyelvű film „élményét”. Bár szerencsére a gyerekfilmek többsége itt is szinkront kap.
A szinkron kényelmes, mégis megoszlanak róla a vélemények, még a nagy filmesek között is. Bertolucci például kifejezetten utálta, míg Fellini rajongott ezért az utómunkáért. Az élmény így talán teljesebb, ugyanakkor vannak hátulütői is.
Finnországban, és még sok helyen kizárólag a gyerekfilmeket szinkronizálják. Nincs hangalámondás, csak felirat, és ennek oka igen egyszerű: a nyelvtanulás. Ráadásul a dolog működik is, hiszen az ilyen országokban – például Hollandiában – az angol nyelv ismerete olyan alap, amivel még a jegykezelők, az ellenőrök, de a gyerekek is egészen fiatal koruk óta rendelkeznek.
Ez pedig komoly előny az olyan országokkal szemben, mint amilyen hazánk is, ahol bár a szinkron kimagaslóan jó, az idegen nyelvek ismerete nagyon alacsony szinten áll. Ezen valószínűleg nem a szinkron léte vagy nem léte fog változtatni, mindenesetre a választás lehetősége jó ötlet lehet: a filmek szinkronosan, de eredeti nyelven, felirattal is elérhetőek lehetnének, hogy mindenki a saját szájíze szerint válogathasson közülük.
Még nincs hozzászólás