A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A gyerek mindig gyerek marad?

A gyerek a szülei számára mindig gyerek marad. De azért eljön az a pillanat, amikor észrevesszük, hogy csemeténk felnőtt lett. Milyen érzésekkel fogadjuk ezt a felismerést? Hogyan lehet ezt jól kezelni? Hogyan engedjük útjára gyermekünket? El lehet fogadni a gyermeknevelés kifutását? Erről beszélgetünk Radványi Dorottyával, Sára Bernadettel, Balázsi Gabriellával és meglepetés férfi vendégünkkel, aki bizony néha a könnyeivel küszködve beszél erről az időszakról.

A személyiség fejlődése során a gyermeknek le kell válnia a szülőkről ahhoz, hogy önálló felnőtt életet kezdhessen. Ez azonban nehéz, mindkét fél számára érzelmileg megterhelő, sokszor hosszú évekig tartó folyamat, melynek során számos nehézséggel, konfliktussal találja magát szemben a család.

Pán Péter az ezredfordulón

Az Y generáció gyermekeit ezredfordulós generációnak is nevezzük. Ők azok, akik az 1970-es évek vége és a 2000-es évek eleje között születtek. Nevelésükre nagyban hatott, hogy szüleik a házon belül biztosították a szellemi és testi fejlődéshez szükséges körülményeket. Megkapták a legmodernebb játékokat, kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt, mindennapi szükségletnek érzik. Szüleik önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket, ezért munkahelyeiken nagy önbizalommal és szabadon élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg a feladatokat.

Amíg az elmúlt századokban minden nemzedék fiataljai igyekeztek minél előbb felnőtté válni, mert ezáltal szerezhettek nagyobb önállóságot és szabadságot, addig a mostani generáció azért is ódzkodik felnőni, mert az ezernyi kínálkozó lehetőség, a megnyílt világ eleve megadja a szabadság érzetét.

Radványi Dorottya fia, Máté 26 éves, a szüleivel él. Szinkrondramaturg és szerkesztő-riporterként dolgozik. Nagyon érdekli a sportújságírás, van egy atlétikai blogja. Édesanyja talán túlzottan is félti őt, mint egyetlen gyermekét. Dorottya véleménye szerint a fiatalok folyamatosan képezik magukat, mert egyre nehezebb elhelyezkedni. A jó munkahelyekhez ugyanis jó végzettségekre van szükségük. Azt, hogy gyermekünk mikor válik felnőtté, nagyon nehéz meghatározni, hiszen ez egy folyamat, ami már jóval korábban elkezdődik. Javasolhatunk bizonyos dolgokat, terelgethetjük, de el kell jönnie a pillanatnak, amikor saját magától tesz meg vagy választ bizonyos dolgokat a gyermek. Lehet ez a napi rendrakás vagy akár a pályaválasztás kérdése is.

Sára Bernadette és férje, Cseke Péter szinte észrevétlenül csúsztak bele abba az élethelyzetbe, hogy már nem volt gyerek a háznál. Dorka 27 éves, még keresi a helyét, Sára pedig 30 éves családanya, két kisfia van. A lányok mintha ma is barátnői lennének édesanyjuknak. Vissza-visszajárnak, jó viszonyt ápolnak szüleikkel. Bernadette egyet követelt meg mindig lányaitól, az őszinteséget. A nyílt beszélgetések, a problémák őszinte megbeszélése  sok mindenen észrevétlenül segítette át a szülőket és a lányokat.

A fiatalok egy része nem akar felnőtté válni

A "jövő zálogának" tekintett, 20-30-as éveiben járó mai nemzedék jelentős része mind nehezebben szánja el magát, hogy belépjen a felnőttek felelősségteljesebb világába, és igyekszik még távolabbra tolni az elhúzódó kamaszkor határait.

A pályakezdő fiatalok bizonytalanság, értékvesztés, ködbe vesző távlatok csapdái között tévelyegnek, ahol még gyakran a szülői minta sem adhat fogódzót. A szülők ugyanis az előző rendszerben szocializálódtak, ahol előre belátható életút, nemzedékeken át öröklődött, értékálló modell mutatott irányt: tanulás, pályaválasztás, munka, előrehaladás a munkahelyi szamárlétrán.

Balázsi Gabriella egyik szakterülete a leválási problémák kezelése. Fia 23 éves, már a kedvesével él. Szakemberként azt tapasztalja, hogy a szülőknek – akik természetes módon nagyon szeretik és féltik gyermekeiket – nehéz a leválás folyamatát kezelniük. Ez egy évekig tartó hullámvasút, aminek során a gyereknek meg kell harcolnia az önállóságáért.

Mocsai Lajos szövetségi kapitánynak egy fia és három lánya van. Tamás válogatott kézilabdázó, a lányok Virginia, Dorottya és Júlia. Fiával bensőséges viszonya van mind a mai napig. A lányok mindhárman más-más karakterek. Ők is nagyon közel állnak édesapjukhoz, aki híresen jó pedagógiai érzékével remekül látja értékeiket, kiválóságukat saját területeiken. Lajos nagyon nehezen élte meg a lányok felnőtté válását. Véleménye szerint a gyerekek tizennégy éves koráig a pedagógusok hatása kiemelkedő, azután a családi példát követik, abból táplálkoznak majd.

Lehetséges hibáink

A szülők egy része megijed, és igyekszik lelassítani a folyamatot. Újra babusgatja a gyereket és próbálja nem észre venni, hogy már nem az a kis cserfes kislány vagy kisfiú, aki volt. Más szülő éppen ellenkezőleg - ki akarja iktatni az átmeneti állapotot és azonnal felnőttet akar csinálni belőle. Vannak sajnos, akik észre sem veszik, hogy csemetéjük felnőni készül, vagy észre veszik, de nem törődnek vele, mondván ez egy természetes folyamat, ami magától megy végbe.

Segítenünk kell, de okosan. Legyünk türelmesek és elnézőek, erősítsük a felnőtt öntudatot, de ne legyünk képmutatóak, ne hagyjuk szó nélkül a hibákat, ne tagadjuk le őket, de ne is úgy adjuk gyerekünk tudtára, hogy az sértő, vagy megalázó legyen. Figyeljünk oda rá és kísérjük szemmel ezt az átalakulást, fokozatosan, de kezeljük mi is felnőttként, attól még a gyerekünk marad. Ha jól csináljuk, egész életre szóló segítség lehet, amit ilyenkor adunk, ahogy ilyenkor útjára engedjük gyermekünket.

A leválási folyamat akkor fejeződik be, mikor a gyermek autonóm felnőtt emberré válik, valamint a szülő is elengedi gyermekét és visszatalál saját életének társkapcsolati szintjéhez. Ami ugye, megér egy külön beszélgetést…

 

Kapcsolódó cikkek:

Infantilizmus

Felnőttek éretlen, gyerekes viselkedését szokták az infantilizmus szóval illetni. Rendszerint...

Tovább olvasom