Infantilizmus
Felnőttek éretlen, gyerekes viselkedését szokták az infantilizmus szóval illetni. Rendszerint azokat nevezzük így, akik nem képesek érett döntéseket hozni.
Valljuk meg, néha irigyeljük is az ilyen embereket. Pedig gyakran súlyos családi traumák, szeretetlenség, szülővesztés rejlik az infantilis magatartás mögött. Az infantilizmus a latin „infant” szóból ered, ami nem meglepő módon gyermeket jelent. Egy Lasègue nevű idegorvos írta le először ezt a fajta magatartászavart, még 1864-ben.
A valóban infantilis személy úgy viselkedik, mint egy gyerek, vagy egy kamasz, még akkor is, ha biológiailag bőven a felnőttkorban jár. A Kohlen kiadónál 2011-ben megjelent német nyelvű könyv, amelynek címe magyarul „Ősi félelmeink és feloldásuk", nagy vihart kavart azzal az állításával, miszerint az infantilizmus a mai kreatív emberek egyik legfontosabb jellemzője. Ugyanis ritka az olyan személy, aki az élet minden területén gyermek módjára viselkedne. Egy matematikus például fantasztikus teljesítményeket mutathat föl a szakmájában, ugyanakkor a magánéletben gyermeki jegyekről adhat tanúbizonyságot.
A serdülőkor pszichológiáját jól ismerő magyar szakember, dr. Vikár György azonban Családi szocializáció és személyiségzavarok című munkájában nem látja ilyen rózsásan az infantilizmus jelenségét. Arra figyelmeztet, hogy az öngyilkosok nagy része is a gyermeki elképzelésekre alapozva vet véget az életének. „Az öngyilkossággal veszélyeztetett személyiség jellemvonása egy sajátos infantilizmus. Ez nem értelmi szinten mutatkozik meg, hanem a társas kapcsolatok formáiban, a kontaktusok értetlenségében. Jellemzője még a függő, alárendelő magatartás, amelyben az egyén segítséget és védelmet vár a környezettől, de ezt nem képes megfelelően a partnerek értésére adni” – állítja a szerző.
Jól ismerjük a köztünk járó infantilisokat. Elrévedő tekintetüket, öltözéküket, melynek farmeros, kockás inges stílusát még az iskolából hozták magukkal, borzas és fésületlen hajviseletüket, zabolátlan viselkedésüket. Ők a felnőttek világát látványosan vagy kevésbé feltűnően, ám határozottan elutasítják, megmaradtak a saját ifjúkori világukban. Mert nem voltak képesek a magasra tett lécet megugorni: nem tudtak leválni a szüleikről, elhagyni a kamaszkorukat. Ennek oka pedig vagy az lehet, hogy nagyon is kötődnek valamelyik szülőhöz, vagy az, hogy az anya, apa elhanyagolta szeretetre vágyó gyermekét.
Az infantilis ember nem képes a világot reálisan felfogni, elfogadni a környezetét olyannak, amilyen. Számára a valóság kibírhatatlanul szörnyű, amiért mindig más a hibás, ő biztosan nem. A gyermekded lélek örökké elégedetlen, feszegeti a határait, hajtja magát a teljesítményért, az elismerésért, a dicséretért.
Ezt aztán akár kreativitásnak is hívhatjuk. És megjelenhet előttünk az elhunyt Steve Jobs kamaszosan sovány alakja, amint rövidnadrágban ad interjút az Apple legújabb termékéről, vagy Bill Gates farmeros, kockás inges figurája, amint az egyetemen, ahol ő sosem szerzett diplomat, előadást tart a Microsoft friss eredményeiről. Ők rakták le az eljövendő generációk számára az alapköveket. Nincs min csodálkoznunk.
Még nincs hozzászólás