Szex. És más semmi?
Megbomlott az egyensúly Hoppál Bori, egy tinilányoknak szóló felvilágosító könyv szerzője szerint: ma a lányok kezüket-lábukat törik, hogy megfeleljenek a fiúknak.
Hol vannak már azok az idők, amikor egy fiú hosszasan udvarolt, hogy elnyerje a lány kegyeit? A „testtudatoktató” szerint a lányok bármit megtesznek, hogy megélhessék azt, hogy szerethetőek.
„Sok anyukától hallottam, a fiaik panaszolják nekik, hogy a lányok szinte »kínálják magukat«, és furcsa módon ez már a fiúk számára sem vonzó – mondja. – Csak egy apró adalék, amit a közelmúltban hallottam: egy székesfehérvári hatosztályos gimnázium nyolcadik osztályában nem nagyon vannak már szűz lányok...”
A tanácsadó a kamaszodásról szóló könyvét lányoknak írta, de neki magának két fia van, így fontosnak tarja a fiús szülők felelősségét is.
„Nekünk, felnőtteknek kell kialakítanunk bennük a tiszteletet és az odafigyelést. Ha már a második randevúra úgy engedjük el a fiainkat, hogy ott az óvszer a zsebükben, az nem feltétlenül azért történik, hogy használják is, hanem csak mert az első pillanattól kezdve fontos, hogy ehhez a kérdéshez felelősséggel álljanak hozzá. És persze az sem baj, ha nem az első randi idején fogják majd kipróbálni, hogyan kell használni egy ilyen eszközt.”
Miért sietnek?
De vajon miért tolódik egyre korábbra az első szexuális élmény időpontja? Ha körülnézünk, a médiában megjelenő képeken, a reklámokban mindenütt kívánatos női testeket látunk. És nem csupán felnőtt nőkét. A mi kultúránk megszállottja a fiatalságnak, és ez sajnos oda vezet, hogy egyre inkább „szexualizálják” a tizenéves korosztályt.
„Pont ma reggel állapítottuk meg a sógorommal az iskola előtt jövő-menő lányokat nézegetve, hogy nem lehet megmondani, ki tizenhárom éves, és ki tizenhat. Elképesztően fejlettek ezek a lányok, hordják a push-up melltartókat, és olyan sortokat viselnek, amikből – nem túlzás – a fél fenekük kilátszik. De mindez már kicsi korban elkezdődik. Nézzük csak meg a nyolc-tíz éveseknek szánt gyerekruhák stílusát, sőt, a kislányoknak készített babák vagy rajzfilmek figuráit.”
Pornófimekből „tanulnak”
Hoppál Bori szerint ugyanakkor nem igaz az a vélelem, hogy minél többet mutatnak a lányok, annál kevésbé lesz izgató a látvány a fiúk számára, hiszen olyan tesztoszteron-boomban élnek ilyenkor a kamaszok, hogy ha két dinnyét odateszünk eléjük, attól is izgalomba jönnek. Mindezek miatt különösen fontos lenne, hogy minél több szó essen a szexuális felvilágosításról és a párkapcsolatról az iskolában is.
„Jó esetben az iskolák nyernek valamilyen pályázaton egy kis pénzt, becsődítenek 2-3 osztályt a tornaterembe, és van másfél órám, hogy az alapvető dolgokat elmondjam. De az igazi beszélgetéshez több idő kell, többszöri találkozás. Nagyon szomorú, hogy ennyire nem tartjuk fontosnak a szexuális felvilágosítást és a párkapcsolatokhoz szükséges tudást: nem tanulunk erőszakmentes kommunikációt, konfliktuskezelést. Teljesen abszurd szerintem, hogy ez a generáció a pornófilmekből tanulja a szexet!”
A lélekkel nem foglalkozik a net
Ez már nemcsak az iskola felelőssége, hanem a szülőké is. Persze, amíg az embernek kicsik a gyerekei, olyan egyszerűnek tűnik a feladat. Én is elképzeltem, milyen lazán és nyíltan, szabadon fogok majd beszélgetni velük, amikor eljön az ideje. És ahogy közeledik ez az idő, egyre kevésbé látom, hogyan sikerül majd, mondjuk a saját lányommal. Van valami gát belül…
„Szeretettel, nyitottsággal és főleg csontig hatolóan őszintén szabad csak beszélni ezekről a kérdésekről. Nem elsunnyogva a válaszokat. A tárgyi információkat úgyis megtalálják az interneten, a lelki részt viszont csak tőlünk kaphatják meg, ami iránytűként szolgálhat nekik.”
Elvben ezt majd' minden szülő tudja, mégis nagyon nehéz belekezdeni a kényes témába. És arra sem mindenki nyitott, hogy észrevegye a jó alkalmat, ahogyan Hoppál Bori:
„A fiaim egy viccgyűjteményt olvastak, és kikiabáltak a szobából, hogy anya, mi az a Viagra. Éppen mosogattam, és visszakiabáltam, hogy egy gyógyszer. És akkor hirtelen végigfutott rajtam, hogy na, ez az a pillanat, amit nem szabad elszalasztani, és hagytam a mosogatást, bementem, és elkezdtem mesélni nekik a Viagráról. És szépen lépésről lépésre, őket kérdezgetve mindent megbeszéltünk.
Persze, én voltam a nagyon ciki anya, és mindenre mondták, hogy jaj, ezt már rég tudjuk, de ezzel nem kell törődni. Az a fontos, hogy megkérdezhessék például tőlem, hogy mondd, anya, te hogyan veszítetted el a szüzességedet. És nem kell egyáltalán lazának lenni. Nem kell úgy csinálni, mintha egyszerű volna ezekről beszélni, nyugodtan el lehet mondani, hogy milyen kínban vagyok, pedig szeretnék őszinte lenni veled, még akkor is, ha fülig pirulok közben.”
Még nincs hozzászólás