Sebek sajognak a homályos múltból? Csak a karma dolgozik...
A pesszimisták szerint csak egyszer élünk, ezért most kell boldognak lennünk. Így aztán minden zavaró tényezőt igyekszünk kiiktatni az életünkből, ahelyett hogy elgondolkodnánk, mi is az oka a zűrzivatarnak.
Feladattal érkezünk erre az emberi világra, ebben egyetértenek a halottaskönyvek. Azt is leírják, hogy mind önként vállaljuk azt a bizonyos feladatot, amellyel jobbá tehetjük önmagunkat és a világot.
Bizony, néha fáj!
A keleti vallások emlegetik a dharmát, ami az örök törvényszerűséget jelenti, és a karmát, amely, ha úgy tetszik, a szabályozórendszer. A dharma indiai hasonlattal a fonal, amelyre a világ dolgai, mint a gyöngyszemek, vannak felfűzve. A karma pedig az ok és okozat láncolata.
A karma, ha működésbe lép, az bizony fáj. Láthatatlan, nem lehet elcsípni, meglesni, felelősségre vonni, sem bosszút állni rajta. Büntet és jutalmaz, kiemel vagy buktat, és bárhogy szenvedünk is néha a tettei miatt, nem tehetünk ellene. Egyedül csak az vigasztalhat, hogy a karma nem ellenünk dolgozik, hanem nagyon is értünk, a mi fejlődésünkért, a világunk jobbulásáért.
Az elrendelt út
Az alapcél tehát, hogy rátaláljunk az útra, ami a feladatunk felé visz. Ha megleltük, összességében könnyebb lesz a továbbhaladás, bár ahogy a mesebeli hős útja is tartalmaz legalább három buktatót, úgy a mi életünk is.
Rátermettségünket, elszántságunkat jelzi, ha legyőzzük ezeket az akadályokat, például megküzdünk a hétfejű sárkánnyal, átkelünk az Óperenciás-tengeren, és amint ezeken túl vagyunk, egyszer a célvonalba érünk. Van, hogy az egész élet alatt rejtve marad, mi volt a karmikus út végcélja. Nem baj, mert attól még volt.
A karmikus feladat általában az, amit bizsergetően jólesik csinálni, valami mégis visszatart tőle. Vagy a körülmények, vagy az állapotunk, vagy egyszerűen a lustaság. Például valaki imád énekelni, megasztár szeretne lenni, mégsem lesz az, mert gyáva. A karmikus feladat ilyenkor az, hogy legyőzzük a gyávaságot. A karma célja valószínűleg nem a sok énekes pacsirta létrehozása, hanem a bátrak, elszántak, erősek megteremtése. Az éneklés csak eszköz.
Büntetés a régi életekből
Az előző életeinkben is követtünk el rosszat. Voltaképpen azért születünk le újra meg újra, hogy feloldhassuk az előző életekből hozott karmát. Minden fájdalmas és nehéz életesemény új lehetőség, hogy teljesítsük a lélek vállalását. A múlt életekben elkövetett hibák jóvátételére találkozunk olyan emberekkel, akikkel nehezen jövünk ki, vagy akikkel kínzó érzelmi kapcsolatot élünk meg.
Bármilyen fájdalmasak is ezek a kapcsolatok, mégis gyógyítanak, hiszen a felismerésen keresztül fejlődünk, és korrigáljuk az előző életekben elkövetett hibákat. Meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk azokat a fájdalmas pillanatokat, amelyeket a korábbi életekben másoknak okoztunk. De nem azért, hogy szenvedjünk, hanem hogy megértsük, mi a rossz, mi a kerülendő.
Karmikus szerelem
Amikor úgy találkozol valakivel, hogy szinte beleremegsz, hogy nem tudod levenni róla a szemed, hogy minden pillanatban rá gondolsz, akkor erősen gyanús, hogy egy múlt életbeli, karmikus találkozásról van szó. Talán nem is az eseted, még csak nem is tetszik, mégis fülig beleszédülsz. Mintha egy kútba zuhannál, amiből képtelenség kimászni.
Ha így érzed, dolgod van az illetővel, és jobb is, ha nem próbálsz menekülni. Feladatotok van egymással. Könnyen lehet, hogy csalódással, sok sebbel érnek véget ezek a szerelmek. Bárhogyan is éled meg, próbáld megérteni, mi fáj neked, és mi fáj a szerelmednek. Mi az a történés, cselekedet, ami a fájdalmat okozta benned és benne.
Mert nem csak az szenved, akit bántanak. Az is szenved, aki bánt. Egy régi, be nem gyógyult seb kínozza ma is, azért olyan könyörtelen. Ha eljutsz idáig, és megtapasztalod a feltételek nélküli szeretet erejét, megmenekülsz a karmádtól.
Honnan tudhatnám, hogy mit vétettem azelőtt?
Először is bízz az univerzum bölcsességében, és hidd el, pontosan azt kapod vissza, amit adtál. A fájdalom mindig a karmikus lecke. Ám azzal, hogy te büntetve vagy, a párod még nem ússza meg, ha ő is bántott téged. Lehet, hogy nem általad, de valakitől, valamikor visszakapja a fájdalmakat, amiket okozott. És ez rád már nem lesz hatással.
Vissza az előző életbe? Minek?
A karmát kutatva sokan úgy gondolják, hogy jó lenne tisztában lenni az előző életek bűneivel. Van rá lehetőség, a regressziós hipnózis. Ez egy szakemberek által vezetett belső utazás a tudatalattink rejtelmeibe, mely akár az előző életeinkbe is visszavihet minket.
Az előző életek felkutatásáról megoszlik a pszichiáterek, pszichológusok véleménye. Többen úgy tartják, hogy nem véletlenül vannak azok rejtve előttünk a jelenben. Minden embernek megvan a jelen életével járó terhe, ha azonban magára vesz egy előző életbeli puttonyt is, amit ráadásul már nincs is módja megoldani, félő, hogy összeroppan.
Nem biztos, hogy kutatnunk kell a karmát, talán elég, ha a jelen problémáinkat igyekszünk kellő empátiával és szeretettel kezelni, mert azzal is célba érünk.
Isten kegyelme és a karma törvénye
„A hétköznapi, nemtörekvő ember esetén a karmikus ítélet elkerülhetetlen, megváltoztathatatlan. A karma törvénye mindig kötelező erejű. Köré tekeredik, mint egy kígyó. Meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye kíméletlen. Ugyanakkor létezik valami, amit isteni Kegyelemnek nevezünk.
Ha keserű könnyeket hullajtok, és megbocsátásért esedezem, akkor természetesen rám virrad Isten Könyörülete. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehető, ha ez a spirituális mesteren keresztül működő Isten Akarata. Isten végtelen Kegyelme lassan megsemmisítheti rossz karmájának következményét, és felgyorsíthatja jó karmájának eredményét. A kereső a karma törvénye felett állhat, mert Isten határtalan Kegyelmét záporozza a kereső odaadó fejére és szívére.
Természetesen nem tehetek továbbra is rossz dolgokat azzal az érzéssel, hogy Isten úgyis megbocsát. De ha Isten látja, hogy belülről őszinte sírás tör fel, ha látja, hogy meg akarok szabadulni a tudatlanság hálójából, akkor nemcsak megbocsát nekem, de a szükséges erőt is megadja ahhoz, hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.” Sri Chinmoy
Még nincs hozzászólás