Sebek sajognak a homályos múltból? Csak a karma dolgozik...
A pesszimisták szerint csak egyszer élünk, ezért most kell boldognak lennünk. Így aztán minden zavaró tényezőt igyekszünk kiiktatni az életünkből, ahelyett hogy elgondolkodnánk, mi is az oka a zűrzivatarnak.
Feladattal érkezünk erre az emberi világra, ebben egyetértenek a halottaskönyvek. Azt is leírják, hogy mind önként vállaljuk azt a bizonyos feladatot, amellyel jobbá tehetjük önmagunkat és a világot.
Bizony, néha fáj!
A keleti vallások emlegetik a dharmát, ami az örök törvényszerűséget jelenti, és a karmát, amely, ha úgy tetszik, a szabályozórendszer. A dharma indiai hasonlattal a fonal, amelyre a világ dolgai, mint a gyöngyszemek, vannak felfűzve. A karma pedig az ok és okozat láncolata.
A karma, ha működésbe lép, az bizony fáj. Láthatatlan, nem lehet elcsípni, meglesni, felelősségre vonni, sem bosszút állni rajta. Büntet és jutalmaz, kiemel vagy buktat, és bárhogy szenvedünk is néha a tettei miatt, nem tehetünk ellene. Egyedül csak az vigasztalhat, hogy a karma nem ellenünk dolgozik, hanem nagyon is értünk, a mi fejlődésünkért, a világunk jobbulásáért.
Az elrendelt út
Az alapcél tehát, hogy rátaláljunk az útra, ami a feladatunk felé visz. Ha megleltük, összességében könnyebb lesz a továbbhaladás, bár ahogy a mesebeli hős útja is tartalmaz legalább három buktatót, úgy a mi életünk is.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 1. számának 42. oldalán!)
Még nincs hozzászólás