A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Munkában és szerelemben

Mi történik akkor, ha egy párt a munka is összeköt? Törvényszerű-e a rivalizálás, feszültségeket szül-e, ha otthon is megy a szakmázás? A cikkünkben szereplő párosok könnyedén áthidalták a nehézségeket, így jó példák lehetnek arra, amit szakértőnk is igazol: a kapcsolat csak akkor szenvedi meg a hasonló pályafutást, ha a felek között megjelenik a dominanciaharc.

Fotó: AFP

„Unsere Ehe is grosses Tennis" (A mi házasságunk nagy tenisz!”) – jelentette ki André Agassi a német Bild című napilapnak. A németek ezt a kifejezést arra is használják, ha valami olyan remekül működik, hogy már jobb nem is lehetne. Agassi 2001­-ben vette feleségül Steffi Grafot, minden idők egyik legjobb és legeredményesebb teniszezőnőjét. Két gyermekük van, tökéletes házasságukat németek milliói irigylik. Agassi az idézett interjúban azt is elárulta, mi a közös boldogság titka: „Foglalkozunk egymással. Mindennap. Ebben nagyon kötelességtudóak vagyunk. Mindkettőnk számára a családi harmónia a legfontosabb. És meg is dolgozunk érte. Ha két ember törődik egymással, ha beszélgetnek, és meg is hallgatják a másikat, a kapcsolat egészséges marad. Tisztában vagyunk azzal, hogy ami ma jó, az elromolhat, ha nem tartjuk szem előtt egymás igényeit. De mi nagyon ügyelünk rá, hogy az életünk kiegyensúlyozott legyen.” Úgy látszik, Agassinak nemcsak a tenyeresei voltak kiválóak, de a hozzáállása is: ezt egy párterapeuta sem mondhatta volna szebben!

Kockázatok és mellékhatások
Pedig komoly veszélyeket rejt, amikor egy pár a magánéletén kívül a foglalkozásán is osztozik. Az angliai Bedfordshire-­i Egyetem nemrég tette közzé tanulmányát, amelyet hatszáz egyetemi dolgozó körében végzett. A vizsgált munkatársak fele házasságban vagy párkapcsolatban él egymással. A felmérésből kiderült, hogy az azonos helyen dolgozóknak jóval nagyobb fáradságukba kerül fenntartani kapcsolatukban az egyensúlyt, mint azoknak, akik „civil” partnerrel élnek. Ennek egyik oka, hogy általában többet dolgoznak, mint a másik csoportba tartozók, hiszen társuk jóval megértőbb a túlórázásaikkal szemben – hiszen jól tudja, mivel jár a munka, amit végeznek. De a munkának otthon sem szakad automatikusan vége: ha mindketten hazahozzák a munkahelyi problémáikat, a vacsoraasztal mellett is nagy beleéléssel tudnak beszélni róluk. Ugyanez máshol – ahol az egyik fél kevésbé érintett – jóval ritkábban fordul elő, a beszélgetések gyakrabban kanyarodnak „munkasemleges” irányba. Az azonos munka pozitívuma, hogy a felmerülő gondokat könnyebben tudják megbeszélni, ám mindent összevetve – szól a tanulmány konklúziója – a hasonló hivatás inkább árt, mint használ egy viszonynak.

Ugyanazt akarják
Talán egyetlen párnál sem fonódik össze annyira a munka és magánélet, mint Bill és Hillary Clintonnál: hiába a megcsalások, az árulások (Monica Lewinsky csak Clinton leghíresebb hódítása volt, de korántsem az egyetlen). Amerika két meghatározó politikusa még ma is együtt van, és – feltéve, ha hihetünk a beszámolóknak – a maguk módján kimondottan szeretik egymást. Igaz, frigyük nem mondható hagyományosnak, és már nem is élnek együtt a szó klasszikus értelmében. Ezt állítja legalábbis William Chafe, a Duke Egyetem történelemprofesszora tavaly megjelent, Bill and Hillary: The Politics of the Personal (Bill és Hillary: Magánéleti politika) című könyvében. A szerző szerint Hillary tudta, hogy ura nem veti meg az egyéjszakás kalandokat, de ők ketten már korán elhatározták, hogy nem teszik kockára politikai együttműködésüket, és mindent ennek rendeltek alá. Nagyon leegyszerűsítve: a férfi, kilengéseiért cserébe, odaadóan egyengeti Hillary politikusi karrierjét – melynek végcélja számos elemző szerint az asszony elnökké választása 2016-­ban. A közvélemény-­kutatások szerint egyébként Clintonné szép esélyekkel vághatna neki egy jelölésnek: a demokrata szavazók több mint hatvan százaléka támogatja.
Kérdés, hogy ez a rokonszenv pusztán a tehetségének szól­-e, vagy része van benne az együttérzésnek is a nő iránt, aki annak idején a teljes nyilvánosság előtt volt kénytelen kezelni és túlélni a rendkívül megalázó Lewinsky-­ügyet. Akárhogy is, a Clinton házban alighanem mindennapos téma a munka – sőt, leginkább már csak az.

Beteljesült mesék
Más a helyzet Brad Pitt és Angelina Jolie esetében. Hollywood talán legszebb álompárjának egyelőre, úgy tűnik, sikerül az, ami ezernyi másik színészpárosnak nem: amellett, hogy rendületlenül építik a karrierjüket, a kapcsolatuk is szilárd. Ennek egyik legutóbbi bizonyítéka Jolie melleltávolítása: a harmincnyolc éves színésznő azután döntött a drasztikus beavatkozás mellett, hogy egy vizsgálat kiderítette, idősebb korára szinte biztosan a mellrák áldozatává válna. S miközben a világ csodálta elhatározásáért, és orvosok, laikusok milliói értékelték a lépését, Pitt a háttérben maradt. „Hősiesnek tartom Angie és a vele egy cipőben járó nők döntését – nyilatkozta az Evening Standard című lapnak. – Nagyon hálás vagyok az élettársamat, hat gyermekünk anyját kezelő orvoscsapatnak is. Remélem, még nagyon sokáig, egészségben fog élni velem és a gyerekekkel.”

Az amerikai Esquire magazin újságírója, Tom Junod, aki 2007­-ben Angelina Jolie­-ról írt cikkéért megkapta „az év legjobb színészprofiljáért” járó elismerést, idén Pittről is írt egy anyagot. „Úgy mondta, hogy életében nem volt ilyen boldog, hogy eszem ágában sem volt kételkedni a szavaiban” – jegyzi meg a sokat látott újságíró, aki anélkül, hogy tudott volna róla, épp azokban a napokban kezdte interjúit a sztárral, amikor annak feleségén megkezdték a melleltávolításhoz szükséges kezeléseket. A világ legvonzóbbnak tartott férfiszínésze azóta, hogy 2004­-ben rátalált mostani társára, igyekszik visszautasítani minden olyan szerepet, amelyben össze kellene szűrnie a levet valakivel. Az amerikai sajtó nemcsak hangzatossága miatt aggatta rájuk a Brangelina nevet: a két sztár valóban elválaszthatatlannak tűnik.

Megárt a sok?
„Előny is, hátrány is lehet, amikor egy pár tagjainak megegyezik a hivatása” – tudjuk meg Bajnok Anikótól, a Párkovács és Családműhely vezetőjétől. „Előny, mert az érdeklődési kör azonos, nem kell hosszasan magyarázni egy­-egy megoldatlan helyzetet, és ha tanácsra van szükségem, a másik azonnal felveszi a fonalat. Ha épp csak a feszültséget oldanám, és mesélni szeretnék a napomról, akkor is jó érzés, ha értő fülekre találok. Másrészt viszont ott a veszélye annak, hogy elindul egyfajta szakmai rivalizálás a pár tagjai között, kompetenciaharc alakulhat ki, méricskélve, hogy ki a jobb a szakmájában, kinek vannak nagyobb sikerei, komolyabb eredményei.”

Bajnok Anikó a praxisa során nem találkozott még olyan párral, ahol kifejezetten az azonos munka miatt ment volna tönkre a kapcsolat, ám a dominanciaharc gyakori a párok között. Ki tesz többet a családért, a kapcsolatért, ki kap nagyobb elismerést, kinek a szerepe fontosabb?

„Egy biztos: kifejezetten nem szerencsés, ha a munkánk során alá-­fölérendeltségi viszonyban vagyunk – hívja fel a figyelmet egy fontos részletre a szakember. – Ebben az esetben jó, ha az egyik fél munkahelyet változtat. Amúgy meg törekedjünk arra, hogy legyen legalább egy olyan terület, amiben nem vagyunk együtt, nem egy helyről táplálkoznak az élményeink. Lehet ez hobbi, barátok, sport. Ezek megosztása is tölti a kapcsolatot, mert külső impulzusok is folyamatosan szükségesek a boldogsághoz.”

Címkék: család, házasság, karrier, harmónia

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!