Motoros csajok
Nem elégednek meg a hátsó üléssel, érdekesebb kalandra vágynak, mint egy férfiba kapaszkodva száguldani az utakon. Keményen megtartják a gépet, pedig az olyan nehéz, hogy csak úgy tolni is kihívás.
Márpedig ha este van már, és be kell állni az udvarra, ők nem bőgetik a motort, inkább tolják, nem verik fel a ház, a házak népét. Egy ilyen szelíd motorost én is ismerek. Lesett az állam, mikor egy esti barátnői traccspartira M. egy chopperrel érkezett. „Normális vagy?” – kérdeztem, de aztán megtaláltam a magam megfejtését a jelenségre, hogyan lesz egy helyes, napsugaras lányból egyik napról a másikra ízirájder.
Pompásan mutatott ugyanis rajta a fekete motorosszerkó, és amikor levette a ronda bukósisakot, kiomlott alóla a hosszú, barna haja… Na, ennek a mozdulatnak kevés pasi tudott ellenállni. Szerinte, persze, nem ezért, hanem azért, mert motorozni jó.
Nincs egyedül ezzel a véleménnyel, sok nő van a motorosok között. Olyanok is, akik beírták a nevüket a motorostörténelembe. Mint az angol Elspeth Beard – nos, ő is nagyon nő maradt a férfias jármű nyergében, neki is jól állt a pilóta bőrdzseki –, aki körbemotorozta a világot egy hetvenes évekbeli BMW motorral.
Bejárta Amerikát Kanadáig, Mexikót, aztán behajózott gép és gazdája: Ausztrália következett. Itt néhány hónapra munkát vállalt, hogy megkeresse az út folytatására valót. Aztán jött Délkelet-Ázsia, Indonézia, India, Pakisztán…
Nem volt veszélytelen az utazása, előfordult, hogy bukott, balesetet szenvedett, máshol meglopták, az összes iratát és pénzét elvitték, a motort is nem egyszer szerelnie kellett. Végül Törökországon át vezetett haza az útja, végigmotorozott Európán, és három év múlva érkezett meg Angliába.
A nyolcvanas éveket írták akkor, Elspeth, a lázadó motoros befejezte az építészkart, lediplomázott, és kiemelkedő, több díjjal jutalmazott építész lett. Arról híres, hogy szokatlan épületeket tervez – például világítótoronyból lakást –, újakat talál ki, és régieket fogalmaz át. Munkáit nagy médiafigyelem kíséri. És persze ma is motorozik.
Olyan elődök nyomában jár, mint a híres első női motorosok: a Van Buren testvérek, akik elsőként utazták be parttól partig Amerikát 1916-ban. Az 1930-as években az angol Theresa Wallach már motorversenyeken is indult, a II. világháború idején pedig a brit hadsereg motoros küldönce volt.
Az ausztrál születésű Dot Robinson, aki szüleivel hatéves korában települt át Amerikába, édesapjától tanult motorozni, olyan sikerrel, hogy motorversenyző, sőt, bajnok lett. Ő volt az első nő a szervezett motorversenyeken.
Ami pedig a magyar elsőket illeti, gyorsasági motorversenyzőnk, Kovács Nikolett 1986-ban, négyévesen kezdett motorozni, aztán felnőve a legeredményesebb magyar női versenyző lett. Női Európa-bajnoki harmadik, többszörös Európa-bajnoki pontszerző férfiak között, és ő az első magyar női dobogós nemzetközi motorversenyen (Alpok–Adria bajnoki futam, Rijeka 2005). És persze neki is jól áll a motoros dizájn.
Hát csoda, hogy teljesen „normális” lányoknak is kedvük támad követni őket?
Még nincs hozzászólás