Mindjárt felpofozok valakit!
Ki nem volt még ok nélkül dühös? Olyan, de olyan dühös, hogy kis híján felrobbant, mint egy eldugult kukta? Talán az időjárás-változás okozza az ilyesmit, talán a rakoncátlan hormonok, de az is lehet, hogy egy olyan lelki élmény lenyomata, amely tudat alatt kísért.
Kínzó és megalázó érzés zabolátlanul dühösnek lenni. Jó volna tudni, mi okozza ezt az állapotot, és mit lehet tenni ellene. Az már a neveltetéstől, mentalitástól függ, hogy a dühünket kieresztjük-e, vagy elfojtjuk, és balgán önmagunk ellen fordítjuk. Utóbbi esetben a többiek nem sérülnek, de mi nagyon is.
Így vagy úgy
Dr. Julie de Azevedo Hanks az egészséges énhatárokról szóló könyvében azt írja: a látszólag forrás nélküli haragnak számtalan oka lehet. Az egyik lehetőség az, hogy gyengék, elmoshatóak az énhatáraink. Olyankor is igent mondunk másoknak, amikor valójában nemet kellene. Ez a sok ’bólogatás’ egyre csak gyűjti a lelkünkben a frusztrációt, a frusztráció pedig agressziót vált ki bennünk, aminek előbb-utóbb, így vagy úgy, muszáj kitörnie.
A szorongás is dühít
Az egészséges énhatárok védelmet nyújtanak. Ha elmosódottak, átjárhatóak, az könnyen vezethet agresszióhoz, szorongáshoz. Előfordulhat az is, hogy nem alszunk eleget, vagy szinte belefulladunk teendőink árjába. „Ezek az állapotok kifáradáshoz, esetleg depresszióhoz vezetnek, amik még nehezebbé teszik, hogy megvédjük a határainkat – mondja Hanks.
A felfokozott frusztráltság is a depresszió egyik gyakori, vezető tünete, ahogy a szorongás is okozhat nehezen kontrollálható haragot. „Azok a személyek, akik magas szorongásszinttel élnek, gyakran érzik azt, hogy elárasztja, szinte megsemmisíti őket a mindennapi élet, mivel folyamatosan és keményen küzdenek azért, hogy saját, belső érzelmi életüket kezelni tudják.” Az ilyen állapot gyakran eredményez dühkitöréseket.
Majd én tudom!
A dühünk abból is eredhet, hogy a környezetünkben mindent kontrollálni szeretnénk – állítja Michelle Farris pszichoterapeuta. Aki mindent jobban tud, és saját kezűleg irányít minden tevékenységet, annak a stílusa is pattogós és kemény lesz, amit a környezet nehezen tolerál. Hogy az irányító kivédje a támadást, már előre megsértődik, és bosszúsan, borúsan viselkedik.
A dühünk kontrollálatlan kieresztése kifejezetten romboló hatású a kapcsolatainkra nézve. A bántó szavak vagy a fizikai támadás a másik embert vagy visszavonulásra, vagy visszatámadásra készteti. A gyakorta dühöngő ember párja az esetek többségében visszavonuló típus, ebből következik, hogy itt hatalmi játszmáról van szó, amelynél kevés ártalmasabb dolog van az emberi viszonylatokban.
Soha nem a másik dühít fel
Egy pszichológiai előadáson hallottam, hogy valójában soha nem a másik ember dühít fel bennünket, ő csak van. Aki a dühöt csinálja bennünk, az mi magunk vagyunk. Azért leszünk dühösek, mert egy elhangzott szó vagy gesztus bekapcsol egy gombot, és felidéz egy régi szituációt, ahol bántva, megalázva éreztük magunkat. Az emlék már talán nem is jut eszünkbe, csak az indulat maradt meg, melyet egy semmitmondó szó életre keltett.
Mit ittál?
Nincs azzal gond, ha dühöt, haragot érzünk, hisz mindenkit érhet stressz, csalódás. A baj az, ha az indulatainkat nem tudjuk kontrollálni, és az érzelmek veszik át az irányítást a szavaink, tetteink felett. Az általában higgadt emberek is lehetnek átmenetileg túlságosan ingerlékenyek, például gyógyszer, ajzószerek vagy hormonváltozás hatására.
Az alkohol köztudottan agresszívvá teszi a többséget, és a klimax korszaka sem éppen békemenet. Utóbbin sokat segíthetnek a nyugtató hatású gyógynövény- vagy gyógyszerkészítmények, a kiegyensúlyozott életmód és a sport.
De hogy akik általában lobbanékonyak és agresszívak, miért azok? A pszichológus szerint leginkább azért, mert ezt hozták otthonról. A dühöngő szülő önmaga sem tudja kontrollálni indulatait, így aztán mind az indulatkezelési hiányt, mind a dühöngés módszerét átadja a gyermekének. Az is lehet, hogy az illető egyszerűen csak csalódott, amiért az élete nem egészen úgy alakult, ahogy szerette volna, és önmaga helyett még mindig könnyebb a másikat okolni, bántani.
Most már elég!
Berki Judit pszichológus szerint nem muszáj beletörődnünk az érzelmi viharokba, mert az indulatkezelés tanulható. Az első lépés a tudatosítás: annak felismerése, hogy van valami gondom. Ez igaz lehet akkor is, ha én üvöltözöm, s akkor is, ha velem üvöltöznek.
Ezután meg kell találni a gond okát: mennyire vagyok elégedett önmagammal, a helyzetemmel? Milyen múltbéli emlékeket, tapasztalatokat hordozok magammal? Mindehhez, persze, türelem kell, ám amit azonnal megtehetünk, az az, hogy hagyjuk abba a dühöngést. Mi vagyunk az irányítók, egyszerűen döntsünk így, és kész.
Ha visszaeséseket élünk át, nem baj, ez van, kitartóan döntsünk újra és újra amellett, hogy máshogy oldom meg a konfliktusaimat. Ütés helyett már csak kiabálok, kiabálás helyett távozom, távozás helyett higgadtan beszélek a problémáról…
Szabad haragudni!
Amikor a haragról beszélünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy a dühös érzelmek nem azonosak az erőszakos viselkedéssel. Gyakran felcserélhetően használjuk ezeket a fogalmakat, ami megerősíti azt a társadalmi koncepciót, hogy a harag káros érzelem.
A harag igenis hasznos és létfontosságú érzelem. Ha tudomásul vesszük dühös érzéseinket, és hajlandóak vagyunk a mélybe tekinteni, ezt a fajta tudatosságot használhatjuk arra, hogy felfedhessük a mélyben rejtőző, sérülékeny érzéseiket. A sérülékeny érzések elfogadása és megértése pedig fontos része érzelmi egészségünknek.
Ami megnyugtat
- A megnyugvást segíti a légzés. Mély belégzés, hosszú kilégzés, miközben meg kell figyelni, mi történik a testben has- és tüdőtájon.
- Az indulatkitörés soha nem jön csak úgy, magától. Mélyen gyökerező oka is lehet, amit érdemes előkeresni és feldolgozni.
- A lazítást segíti a szex, a sport, a legális őrjöngés (például egy üres szobában szabad a párnába üvölteni).
Forrás: berkijudit.hu, mindsetpszichologia.hu, Dr. Julie de Azevedo Hanks: Assertiveness Guide for Women: How to Communicate Your Needs
Még nincs hozzászólás