Hogyan vonzhatnám magamhoz a lelki társamat?
Sokat olvashattunk, hallhattunk már a vonzás törvényéről, miszerint amire nagyon vágyunk, és amit sokszor elképzelünk, mintha már meg is valósult volna, azt az univerzum megadja nekünk.
Felmerül a kérdés, vajon a kapcsolatokkal is működik ez? Képesek vagyunk jó fej, igaz barátokat, hűséges és nagyszerű szerelmeket, korrekt és nagyvonalú főnököket bevonzani, csak álmodozni kell róla? De akkor miért van az, hogy a legtöbb ember a többi ember miatt szenved, és sehogy sem talál olyan társra, akivel örök boldogságban élhetne?
Ne csapjuk be önmagunkat!
Az agykontrolltanfolyamot végzett és számos spirituális utat bejárt Mária mesélte el a következő történetet. – Amikor először hallottam a vonzás törvényéről, hihetetlen öröm öntött el. Éreztem a szívem legmélyén, hogy ennek a titoknak a birtokában végre én is boldog leszek.
Akkoriban már közel jártam a negyvenhez, két váláson és sok csalódáson voltam túl, és nagyon el voltam keseredve. De akkor az ’útmutató’ szerint vizualizálni kezdtem azt a férfit, akire mindig is vágytam. Nem egy konkrét személyt, inkább csak valakit, akinek az érzelmei, a gondolatai, a vágyai nagyon hasonlóak az enyémhez. Minden reggel és minden este megcsináltam a gyakorlatot.
Leültem a csendes szobában, és elképzeltem, ahogy szalad felém virággal, aztán a karjába vesz, akár egy filmben. De az illető csak nem jött. Újra csak olyan férfiak kerültek az utamba, akik pusztán kihasználni akartak. Nem értettem, miért nem működik ez nálam. Meg is kérdeztem az egyik barátomat, aki spirituális témákkal foglalkozik, hogy mi lehet velem a baj. Ő jól ismerte az addigi életemet.
Azt mondta, hiába igyekszem bevonzani egy boldogabb jövőt, amíg a szívem mélyén rettegek a kapcsolatoktól, és kizárólag fájdalomra számítok. Hogyan is tudnád elképzelni, kérdezte, milyen egy boldog, harmonikus kapcsolat, ha sosem volt benne részed?
És akkor hirtelen bevillant, hogy a vizualizációk során nem is én szerepeltem a ’filmemben’, hanem egy idegen női alak, akit csak úgy odaképzeltem, mert magamat nem voltam képes még gondolatban sem boldognak látni.
A barátom azt javasolta, otthon vegyem sorra a régi kapcsolataimat, sírjam ki magam, dühöngjek, kiabáljak, amíg jólesik, aztán mindegyiknek mondjam azt gondolatban: Menj békével. Ha majd úgy érzem, sikerült elbúcsúznom tőlük, és a szívemből is kitisztult a sok félelem, harag és bánat, akkor kezdjek hozzá újra a lelki társam hívásához.
Pont azt kaptam, amit kívántam…
A vonzás törvénye szerint beteljesülnek a vágyaink. De mire is vágyunk valójában? Biztos, hogy a vágyunk tényleg a mi vágyunk, és nem valami külső elvárás, szülői tanács, környezeti minta színezete? És ha biztosak is vagyunk benne, hogy a vágyunk a saját szükségünkön alapul, honnan tudhatnánk igazán, mire is van szükségünk? Az embernek mindig épp arra van szüksége, amiben pillanatnyilag hiányt szenved.
De valóban jól járunk, ha megkapjuk a vágyott dolgot, személyt? Biztos, hogy általa a jó irányba halad majd az életünk? A 34 éves Klára története épp erről szól.
– Egy fájdalmas szakítás után fejest ugrottam a munkába – meséli. – Úgy gondoltam, soha többé nem akarok szerelmes lenni, inkább a karrieremet építgetem. Több mint három évig nem volt senkim, még csak futó kapcsolatom sem. Egy nap arra ébredtem, hogy a verejtékemben úszom. Halálra rémültem, hogy ha így folytatom, soha többé nem fogok szeretkezni, és aggleányként halok meg.
Elkezdtem nagyon vágyni egy férfira, akivel szuper jó a szex. Kimondatlanul is úgy képzeltem, hogy ha három év magányban telt, akkor a következő három évnek az ágyban kell telnie. Két héten belül összeismerkedtem valakivel. Mint a mágnes, úgy vonzódtunk egymáshoz. Hihetetlenül erős kémia működött köztünk. Pontosan úgy volt, ahogy elképzeltem, ki sem keltünk az ágyból. Eltelt így két év.
Aztán valahogy elég lett az erotikából. Szerettem volna más tekintetben is közelebb kerülni hozzá. Érdekelni kezdtek a gondolatai, a tervei, álmai. De nem voltak tervei, álmai. Olyan üres volt, mint egy lufi. Legalábbis számomra. Ahogy én is az ő számára. A szexen kívül a világon nem volt köztünk semmi közös. Amikor szétmentünk, eszembe jutott, mit is kívántam. Legközelebb körültekintőbben fogom megfogalmazni a kívánságaimat.
Legyen meg a te akaratod!
Állítólag szabad akaratot kaptunk, így magunk dönthetünk az életünk számos cselekményéről, ahogy a gondolatainkról, vágyainkról. De mi a garancia arra, hogy jól fogunk dönteni? Nem volna ’kényelmesebb’, ha egyszerűen csak naponta hálát adnánk mindazokért az emberekért és dolgokért, akik és amik körülvesznek, és erre az örömre, szeretetre hangolódva élnénk az életünket? Nem agyalnánk, nem terveznénk, nem próbálnánk varázsolni, csak átengednénk az irányítást a fölsőbb, bölcsebb hatalomnak – lesz, ami lesz?
Vajon hogy reagálna az univerzum? Ha a vonzás törvénye működik, akkor újra csak adna és adna, amitől még több hála, még több szeretet nőne bennünk, és még több szerethető és szerető ember gyűlne körénk. „Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.” (Mát. 25,29)
Minden mindennel összefügg
Ha a gondolatainkban folyton negatív események, múltbéli fájdalmak, félelmek keringenek, az univerzum a vonzás törvénye értelmében továbbra is olyan történéseket tár elénk, melyek hasonló érzéseket, gondolatokat szülnek majd. Hiszen az univerzum számára nem létezik jó és rossz, mert az csak a mi gondolataink eredménye.
Eckhart Tolle szavaival élve: a gondolat elszigetel egy helyzetet vagy eseményt, s azt jónak vagy rossznak nevezi, mintha annak külön elszigetelt léte lenne. Az univerzum azonban feloszthatatlan egész, amelyben minden mindennel összefügg, és semmi nem elszigetelt.
Szintén Tolle javasolja, hogy szabaduljunk meg a boldogtalan gondolatoktól oly módon, hogy igyekezzünk mindig a jelen pillanatra, a MOST-ra koncentrálni, és nem teret engedni az eltévelygő, múltba vagy jövőbe révedő gondolatoknak. – A bölcs ember ahelyett, hogy véleményt mondana arról, ami van, elfogadja azt, és ily módon tudatosan a magasabb szintű rendre hangolódik – írja az Új föld című könyvében.
Még nincs hozzászólás