Férfi nőies vonásokkal
Eközben egyre több a gyenge önértékelésű férfi. Ezt egy több országra kiterjedő vizsgálat is alátámasztotta, melynek során őket arról kérdezték, hogy szerintük milyen alkatú udvarló karjaiba omlanak a hölgyek szívesen. A megkérdezettek átlagosan 10-12 kilóval súlyosabb egyéniségekre voksoltak, mint amilyenek ők maguk, gondolván, hogy a nők a domborodó izmokat részesítik előnyben.
Amikor a saját életstílusa rabja
Az Amerikai Dialektológiai Társaság a 2003-as év legjellemzőbb kifejezésévé választotta a metroszexualitást. Európában a harmincöt év alatti férfiak 40 százaléka hajlik ezen életforma felé, igaz, sokuk nem engedheti meg magának, így számukra csak a látszatkeltés öröme marad. A TGI Magyarország korábbi felmérése szerint itthon a férfilakosság mindössze 1,4 százaléka (kb. 52 ezer, tizennégy és hatvankilenc év közötti férfi) tekinthető metroszexuálisnak, és több mint felük a fővárosban él.
A metroszexuális férfiak jól idomulnak a szinglikhez, hiszen ugyanúgy a fogyasztói társadalom rabjai. A szociológusok amúgy is minket, nőket tesznek felelőssé az erősebbik nem egy részének elnőiesedése miatt, hiszen ahogy számunkra egyre fontosabb lett az önmegvalósítás, úgy vártuk el a párunktól is, hogy mutatós és sikeres legyen.
A metroszexualitás tipikus képviselőjeként David Beckhamet szokás emlegetni, illetve ékes példája még az Amerikai pszicho című film túlságosan hiú főszereplője is, aki mindennap órákat töltött azzal, hogy a megjelenését tökélyre fejlessze, energiát és pénzt nem sajnálva erre. Ezek a harmincöt év alatti, mindenképpen hetero, nagyvárosi férfiak nemcsak a megjelenésükre fektetnek hatalmas hangsúlyt, hanem az életstílusuk kialakítására is.
A trendkutatók a látszatot mindennél előbbre tartó fogyasztói társadalmat emelték ki a jelenség vizsgálatakor.
Testképzavarban
Ne gondoljuk azt se, hogy a testképzavar kizárólag a nők privilégiuma. Bár a érintettek kb. 90 százaléka valóban nő, eközben egyre több férfi válik áldozatává az úgynevezett Adonisz-komplexusnak. Az érintettek rengeteget edzenek, ennek ellenére sosem elégedettek az eredménnyel: kicsinek, izomtalannak látják magukat. Szikárabb, férfiasabb idomokra vágynak, és ennek érdekében nem átallják táplálékkiegészítők sokaságát segítségül hívni. Céljuk pedig elsősorban nem az elismerő női tekintetek begyűjtése, sokkal inkább a saját önbecsülésük visszanyerése. Az Adonisz-komplexusos férfiak kerülik a párkapcsolat lehetőségét, hiszen még a levetkőzés gondolata is riasztja őket. Másrészt az edzőteremben töltött végtelen idő elveszi az energiájukat attól, hogy szórakozni, ismerkedni járjanak. Általában visszahúzódónak, szégyellősnek tűnnek, vagyis táncba vinni sem könnyű őket. Mint ahogy az anorexiásoknak is nehéz megmagyarázni, hogy betegesen soványra fogytak, ezek a fiúk is sokkal rosszabb kinézetűnek látják magukat, mint amilyenek valójában.
Még nincs hozzászólás