Az igazi mindig másvalaki
A szerelem természete folyamatosan változik, ahogy mi magunk is alakulunk az idő során. Gyermekként az vonz, aki osztozik velünk a játékban, kamaszként az, aki a legszebbnek tűnik a szemünkben, felnőttként pedig egyre inkább az, aki valamilyen formában kiegészít bennünket. Minden életszakaszban más vonz, más tűnik igazinak, másnak adjuk oda a szívünket.
De akkor mit jelent egyáltalán az ’igazi’? Hiszen, ha mindig más az, akkor lehet, hogy valójában nincs is?
Szerencse dolga
El kell mondanom egy szomorú hírt – írta Popper Péter, a neves pszichológus a Szerelemről józan nappalon című könyvében. „Az ’Igazi’ nem létezik. Nincsen. Sehol nem él egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”.
De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott életünkbe, vagyis igazivá vált.”
Az igazi óvodáskorban
Kisgyermekként a szerelem fogalma még játékos és tiszta. Egy óvodás számára a szerelem az sarazás a homokozóban, a legszebb lány az, aki le mer csúszni a leghosszabb csúszdán is, az a fiú, aki le tudja venni a kedvenc mackót a polc magasáról. Ebben az érzésben még nincs testiség. A kisgyerekek világában az igazi az, aki nem tapossa össze a homokvárat, hanem segít felépíteni.
Az osztozás, a közös játék és az élmények emelik ki az igazit a többi ovis közül. S amikor ez megtörténik, otthon elmondja, hogy ő szerelmes. Hiszen nem tudja még, mi az, amit érez, csak ezt hallotta a felnőttektől. Nem szabad őt kinevetni. Az óvodáskori ’szerelem’ valójában egy lépcsőfok az érzelmi kapcsolatok megértésében, amely segíti a gyerekeket a szociális készségek fejlesztésében és az empátia gyakorlásában.
Az első ideál
Iskoláskorban az ’igazi’ gyakran egy tekintélyes, fontos ember. A kisiskolás a tanító nénibe szerelmes, az ő figyelmét akarja felkelteni, őt akarja kisajátítani, megérinteni. De lehet ebben a korban az igazi egy népszerű felsőbb évfolyamos diák is akár, akibe minden lány szerelmes, akit együtt lesnek meg az utcasarkon.
Az érzelmek ilyenkor még naivak, idealizáltak, s inkább az elismerés utáni vágy vezérli őket. A kisiskolás számára az igazi az, aki kedves vele, aki végigsimítja a fejét, vagy egyszerűen csak akire felnézhet.
Az igazi kamaszkorban
Kamaszkorban a szerelem viharos, intenzív és mindent felemésztő. Az ’igazi’ ebben az életszakaszban gyakran az, aki a legszebb, a legkarizmatikusabb vagy a legrejtélyesebb. A kamasz nemritkán már-már megszállottan rajong valakiért, akit sokszor elérhetetlennek gondol, akiről minden este álmodozhat elalvás előtt. Az ’igazi’ ilyenkor inkább egy idealizált kép.
A kamaszok vágynak a szerelemre, s ha úgy érzik, megtalálták, rávetítik minden álmukat, s legtöbbször nem is tudják, hogy a fantáziakép mögött milyen a valódi ember. Ezért a kamaszkori szerelmek hamar múlnak, kikezdi őket a valóság.
Az igazi fiatal felnőttkorban
Felnőttként a szerelem már nemcsak érzelem, hanem választás is. Eric Berne amerikai pszichológus, a tranzakcióanalízis atyja szerint a szerelemben sokszor nem is a másikat szeretjük igazán, hanem azt, akinek mellette érezhetjük magunkat. „A szerelem egyik legfőbb vonzereje, hogy lehetőséget ad arra, hogy mellette valaki más legyünk, mint egyedül lennénk” – írja Berne.
Vagyis az ’igazi’ ebben a korban az, akivel nemcsak boldogok vagyunk, hanem aki mellett igazán önmagunk lehetünk.
Időskori igazi
Ahogy az élet halad előre, a szerelem érzése is átalakul. Az öregség felé haladva az ’igazi’ már nem a szenvedélyről, a szexualitásról, a csókokról és érintésekről szól. Az igazi életünk társa, az emlékek, az együtt megélt élet tiszteletéről szól.
Már nem az izzó szemű, lobogó hajú ifjúba, nem a jövőnkbe, reményeink társába vagyunk szerelmesek, hanem az emberbe, aki velünk együtt öregszik, aki ismeri a hibáinkat és az érdemeinket, Már nem a külső a fontos, nem a tökéletes alak, a szép profil, a dús haj, hanem a megértés és a másik elfogadása.
Egy életen át tartó szerelem?
Sokan azt gondolják, hogy az ’igazi’ egyetlen személy, akit ha egyszer megtalálunk, életünk végéig boldogok leszünk mellette. De mi van, ha az ’igazi’ fogalma is változik? Lehet, hogy ami egy adott pillanatban tűnik igazinak, az később már nem az? Nem arról szól-e inkább a boldogság, hogy megtanulunk folyamatosan kapcsolódni a társunkhoz, és észrevenni benne az éppen aktuális ’igazit’?
’Az igazi’ pszichológiai szemmel
A szerelem pszichológiája szerint az ’igazi’ koncepciója gyakran a gyermekkori kötődési mintákból ered. Ha valaki biztonságos környezetben nőtt fel, akkor nagyobb eséllyel keres olyan partnert, aki stabilitást és támogatást nyújthat. Akik viszont kiszámíthatatlan szeretetet kaptak gyermekkorukban, azok hajlamosabbak elérhetetlen vagy bonyolult kapcsolatokat keresni, mert ez ismerős számukra.
Még nincs hozzászólás