Az igazi mindig másvalaki
A szerelem természete folyamatosan változik, ahogy mi magunk is alakulunk az idő során. Gyermekként az vonz, aki osztozik velünk a játékban, kamaszként az, aki a legszebbnek tűnik a szemünkben, felnőttként pedig egyre inkább az, aki valamilyen formában kiegészít bennünket. Minden életszakaszban más vonz, más tűnik igazinak, másnak adjuk oda a szívünket.
De akkor mit jelent egyáltalán az ’igazi’? Hiszen, ha mindig más az, akkor lehet, hogy valójában nincs is?
Szerencse dolga
El kell mondanom egy szomorú hírt – írta Popper Péter, a neves pszichológus a Szerelemről józan nappalon című könyvében. „Az ’Igazi’ nem létezik. Nincsen. Sehol nem él egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”.
De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott életünkbe, vagyis igazivá vált.”
Az igazi óvodáskorban
Kisgyermekként a szerelem fogalma még játékos és tiszta. Egy óvodás számára a szerelem az sarazás a homokozóban, a legszebb lány az, aki le mer csúszni a leghosszabb csúszdán is, az a fiú, aki le tudja venni a kedvenc mackót a polc magasáról. Ebben az érzésben még nincs testiség. A kisgyerekek világában az igazi az, aki nem tapossa össze a homokvárat, hanem segít felépíteni.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 5. számának 45. oldalán!)
Még nincs hozzászólás