Világok közti pillanat
Van egy néhány másodperces, különös pillanat minden ébredés előtt, amikor az ember még nem teljesen éber, de már nem is alszik. A tested már kezdene mozdulni, a szemed mögött pedig elhalványulnak az álomképek, mégis mintha valami visszatartana. Egy puha, lebegő tér, amely nem az álomé, de nem is a nappali tudaté. Mintha a valóság két rétege között csúsznánk át.
Ezt hívják világok közti állapotnak, és bár nincs hivatalos definíciója, mindenki tudja, miről van szó.
A logika még alszik ilyenkor
Ilyenkor gyakran történnek olyan dolgok, amiket később már nem tudnánk megmagyarázni. Egy mondat, amely belül hangzik fel, de nem tőlünk származik. Egy arc, amely túl éles ahhoz, hogy csak álom legyen. Egy érintés, amely még percekkel később is érezhető a vállon vagy a karon. Vagy az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy valaki épp akkor távozott a szobából, mikor mi visszatérünk a valóságba.
Sok spirituális tanító szerint az emberi tudat ebben az apró átmenetben a legnyitottabb. Ilyenkor a logika még alszik, az ego még nem épít falakat, a racionális gondolkodás még nem ragadja magához az irányítást. A belső csönd pedig átengedi azokat a finom, halk üzeneteket, melyeket nappal egyszerűen nem hallanánk meg. Nem azért, mert nincsenek ott, hanem mert túl nagy a zaj körülöttünk.
Ki szólt hozzám?
Sokan számolnak be arról, hogy ebben a félálomban valami vagy valaki megszólítja őket. Van, aki az elhunyt szülője nevét hallja, mintha egy utolsó, lágy figyelmeztetés lenne. Mások egy teljesen ismeretlen mondatot kapnak, olyat, ami később válik fontossá, mintha előre elhintették volna.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás