Apja lánya
Édesapja, Szirtes Ádám bőrkabátját hordta, míg el nem kopott rajta. Nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá. Lányával, Pálmai Annával, aki már rég kirepült a családi fészekből, a leggyakrabban a Katona József Színházban találkozik, hiszen mindketten ott játszanak. Szirtes Ági a társulat megalakulása óta.
RIDIKÜL MAGAZIN „Szívügyeiről” faggatnám elsőként. Szabad?
SZIRTES ÁGI Igen, szabad a szívem.
RM De hogy működik mostanában?
SZÁ Rapszodikusan. Néha kielégül, ha szépen ki van futtatva a motor, néha püfög, máskor sokáig garázsban áll. Ahogy az élet diktálja.
RM Orvos mikor vizsgálta meg legutóbb?
SZÁ Ja, úgy! Tehát egy az egyben értsem a kérdést. Akkor az a válaszom, hogy rég. Évekkel ezelőtt. Amikor Petr Zelenka Hétköznapi őrületeit próbáltuk. Igen, akkor voltam legutóbb a kardiológián.
RM Csak azért firtatom, mert úgy hallottam, ha nem jól terhelik a színházban, szívritmuszavarai vannak.
SZÁ Ez igaz. A doktor szavaiból legalábbis ezt a következtetést vontam le. Bemérték a szívemet, láttam, hogy zaka-zaka, ide-oda megy az ábra, s a doktor akkor diagnosztizálta, hogy mi ez.
RM Szívritmuszavar?
SZÁ Olyasmi. S mivel megtudtam, hogy terhelésre megszűnik, szóltam a két Gábornak, Zsámbékinak és Máténak, hogy jobb, ha ők is tudnak róla.
Én mindennap szeretnék játszani, és mindennap nagyot. Olyat, ami igénybe vesz. Mert az ember, ugye, állandóan próbára akarja tenni magát. Mindig magasabbra akarja rakni a lécet. Tolja csak feljebb és feljebb.
Annyira ritka, hogy én azt mondom: ma este jól ment, vagy hogy na, igen, ezért érdemes színésznek lenni! És hogy megnyugtassam magam, olyankor mindig azzal megyek haza, hogy holnap majd olyan csodálatos leszek, hogy szétrobban minden.
RM Az Elnöknőket húsz éve játssza Pogány Judittal és Csákányi Eszterrel. Ott minden este robbant.
SZÁ Nem tudom. Minden előadás más. A nagy szakmai és közönségsikert a Portugál hozta meg. Az is húsz éve megy. Az nem olyan anyag, mint egy Csehov, ami ambicionálja az embert, hogy mindig új réteget találjon benne. Azt most már nehéz úgy játszani, mint az első tíz évben.
RM De ahogy elvágódik biciklivel a színpadon!
SZÁ Láttam egyszer egy cigányasszonyt Nagykovácsiban. A szemem előtt zuhant be a rózsabokorba. Megjegyeztem.
RM Kék-zöld foltok?
SZÁ A Portugálban? Nagyon ritkán ütöm meg magam. Egyébként Bán Jani mutatta meg annak idején, hogyan kell jól elesni egy biciklivel. Megtanultam. Azóta úgy csinálom.
De van egy idevágó történetem. Stuttgartban volt a színházunk vendégjátékon. Volt ott egy gyönyörű, fiatal német színész. Szerelmes lettem belé már az előző évben, amikor ott jártunk. Úgy nézett ki, mint a fiatal Csehov. Mit mondjak? Levegőnek nézett.
Aztán amikor a Portugált játszottuk, jött, hogy megkérdezze, hogyan csinálom az elesést. Na, most lakolsz a történtekért, hogy nem viszonoztad a szerelememet, gondoltam. És csak annyit árultam el neki, hogy átéléssel.
RM Hiába, esni tudni kell. A cigányasszonyok meg valahogy jól állnak az alkatához.
SZÁ Jöttében-mentében sok mindent lát az ember. Elég, ha nyitott szemmel közlekedik. Az Elnöknőket is minden ízében élvezem. Pályám egyik legnagyobb lehetősége, és még húsz év után is építgetem.
Amikor elolvastam a darabot, majdnem hanyatt estem a szöveg mennyiségétől, a nyelvezet iszonyatos nehézségétől. Csak a félelem lüktetett bennem, hogy atyaúristen, mi lesz ebből?! S akkor az ember egyre jobban kitapossa azt a cipőt, hogy kényelmesen érezze magát benne.
A kihívás persze marad. Itt komoly, összetett mondatokat kell kifogalmazni, szépen füzérbe tenni, érzelmileg mögötte lenni, szellemileg birtokolni. Hatalmas feladat ez minden este. Nagyon szeretem. Piros betűs ünnep az életemben, ha ezt játsszuk.
RM Nem fényezi magát, amikor azt mondja: „Én kiállhatatlanul maximalista vagyok.” Ez kegyetlen hajtóerő.
SZÁ Én mindennek a száz százalék igényével megyek neki. Akkora lendületet veszek, hogy rögtön az elején fenékre esem. Tényleg nagyon ritka, hogy elégedett vagyok magammal.
Díjugratáson voltam egyszer Annával, a lányommal. Panaszkodtak a kislányok, hogy kinek mi nem sikerült. Szépet mondott az edzőnő: „Lányok, tökéletes lovaglás nincs.” És akkor kicsit megnyugodtam. De a vágy mindig a tökéletesség felé hajtja az embert. Még akkor is, ha hibázik.
RM Első filmszerepét Makk Károlytól kapta az Egy erkölcsös éjszakában, legutóbb pedig Török Ferenccel forgatott, a bemutatásra váró 1945-ben. Bájos, ártatlan cselédlány volt Makknál, gonosz parasztasszony Töröknél.
SZÁ Harmadéves voltam a főiskolán, mikor az Egy erkölcsös éjszaka készült. Csoda volt benne lenni. Makay Margit, Psota Irén, Cserhalmi György. Úristen! Micsoda kincsek ragyogtak mellettem!
Az 1945-nek nagyon örültem, izgalmas munka volt. Deportálják a zsidókat, ott kell hagyniuk a javaikat a faluban. A ház, a kocsi, az ezüstnemű. Azok pedig, akik maradnak, beköltöznek.
Én is a férjemmel, akit Szarvas Józsi játszik csodálatosan. Jó volt mellette gonosznak lenni. Minél visszataszítóbb tulajdonságokat mutat a figura, annál élvezetesebb játszani.
RM Tarr Béla filmjében, A londoni férfiban szöveg nélkül alakított nagyon nagyot. Ahogy ott ült magába roskadva, mélységes fájdalommal az arcán, belemártva az élet sötét szaftjába…
SZÁ Vannak szerepek, amelyek kimondottan kapóra jönnek. Az ember tele van rossz tulajdonságokkal, a színházban pedig büntetlenül mutathatom meg ezeket. Igen, kicsinyes vagyok, türelmetlen vagyok, bőgős vagyok.
Ezek mind rossz tulajdonságok. És mert színész vagyok, ennek én teret adhatok, megmutathatom. Menlevelem van hozzá, hogy ez nem én vagyok, kérem szépen, hanem a szerep.
RM Pokoli lehet ilyen erős önkritikával élni.
SZÁ Az ember abból főz, amije van.
RM Örökség?
SZÁ Talán az is.
RM Bizonyára sokszor hallja, mennyi mindenben hasonlít az édesapjára, a színészlegendára, Szirtes Ádámra.
SZÁ Nem tudom, hogy a lába nyomába léphetek-e, de az biztos, hogy a génjeimben érzik a föld szaga. Ha akarnám, sem tudnám letagadni. Gothár Péter filmje, a Tiszta Amerika jutott most az eszembe. Apám csodálatos benne.
Dettre Gábor filmrendező mesélte, aki akkor New Yorkban élt, mert ott forgatták a filmet, hogy vitte őt a taxi a Times Square-en, kinézett az ablakon, és látta, hogy Szirtes Ádám ott szeli a szalonnát egy gyümölcsösrekeszen ülve.
Nem hitt a szemének. Azt hitte, megtébolyodott. Gyerekként az időm java részét Szigligeten töltöttem, a nagyszüleimnél. Téli, tavaszi és nyári szünetet, kitett ez minden évben három hónapot.
RM Szeretett ott lenni?
SZÁ Volt, hogy az egész napot a cseresznyefán töltöttem egy könyvvel. Szerettem az állatok közelségét. A hegyeket. A mezőt. A Balatont. A nagyszüleim szigorát viszont nehezen viseltem. Apám toleranciájához voltam szokva.
Emlékszem, egyszer anyám erőnek erejével kényszerítette rám a zöldbabfőzeléket. Azt mondta: „Innen fel nem állsz, míg meg nem eszed!” Tudtam, hogy apu kettőig próbál, negyed három felé már otthon lesz, addig meg kibírom valahogy.
Vártam, mikor csukódik a lift ajtaja. Amint belépett a lakásba, azonnal felmérte, mi zajlott addig a konyhában. Elővette a pralinét a szekrényből, és megebédeltünk. Szegény anyám! Ott állt tehetetlenül.
RM Anna, a lánya mit választott? Pralinéhercegnő volt ő is?
SZÁ Én igyekeztem nem beleesni ebbe a hibába. Remélem, sikerült. Anna frankó kis ember lett. Elfogult vagyok vele, az tény.
Volt idő, amikor a szomszédba ment ebédelni, mert rúzson és szemceruzán kívül otthon semmi nem volt a frizsiderben. De tényleg! Szerintem jól megugrotta ezeket a helyzeteket. Hálás is vagyok ezért neki nagyon.
RM Igaz, hogy nyáron otthon bokszeralsóban jár?
SZÁ Abban a melegben? Hát hogyne?! Télen maci-naci, nyáron bokszer. Szeretem, mert csinos, szexi. Bugyiban mégsem lehet a postást beengedni. Bokszeralsóban meg miért ne?
Még nincs hozzászólás