Ami volt és ami lehetne...
Három évtizede foglalkozom népmesékkel, s ebben a harminc évben volt néhány megrendítő pillanat, amely határozottan felszólított arra, hogy változtassam meg az életemet. Barátaim és a családtagjaim, sőt olykor még a tanítványaim is kétkedve ingatták a fejüket egy-egy gyors, ám határozott döntésem után, és az első kérdés, amit nekem szegeztek, így hangzott: Mi alapján tudtad ezt a mindent megváltoztató döntést meghozni? A válaszom mindig mindenkit meglepett: A mesék rendje szerint döntöttem így.
A mesék felébresztenek
Ki-ki a vérmérséklete szerint reagál erre a válaszra (sokat tudnék mesélni erről is), de a leggyakoribb reakció mégis a „mesék rendje” kifejezést érinti. Hogyan élhet valaki a 21. században „a mesék rendje” szerint? Nem abnormális olyan értékek alapján élni az életet, amelyek ma már érvényüket vesztették? Hogyan lehet azt gondolni, hogy a királylányok s a fehér paripán vágtató királyfiak világa segítséget jelenthet egy modern, ízig-vérig a mának élő nőnek és férfinak?
Nos, én úgy gondolom, hogy a jelenlegi világunkban – mondhatni káoszunkban – az egyik megbízható kapaszkodó lehet a mesékben megőrzött tudás a világ „rend szerinti működéséről”, amely egyáltalán nem vesztette érvényét. Attól, hogy nem e „Rend” szerint élünk, a mögötte meghúzódó igazság még érvényes!
Még nincs hozzászólás