A Mester, rolleren
Hangban is, karakterben is könnyen változó, műfaji korlátokat nem ismerő, minden alakítását precízen kidolgozó színész Hevér Gábor. Nyugodt, kedélyes alkat. Tud persze dörögni is, ha feldühítik, de mint mindenen, ami fertőzi a jó hangulatát, ezen is gyorsan túlteszi magát.
RIDIKÜL MAGAZIN Kezdhetnénk mással, mint Leonardo DiCaprióval? Ugye, hogy nem? Azután, hogy már vagy húsz filmben szinkronizálta őt, hogyan élte meg, hogy végre Oscar-díjjal jutalmazták?
HEVÉR GÁBOR Nevetnem kell. Idegenek is megállítanak az utcán: „Gratulálok, művész úr!” Köszönöm, de mihez? „Az Oscar-díjhoz!” Mintha én kaptam volna. És ez így megy hónapok óta. Nyilván szeretik őt az emberek, engem pedig elfogadnak mint az ő hangját. A szakmában is. A Wall Street farkasáért nekem ítélték oda a legjobb szinkronteljesítmény díját. Büszke is vagyok rá. Nagy meló volt.
RM Mitől volt nagyobb, mint a többi?
HG A revizor főpróbahete volt a Vígszínházban, végig harmincnyolc fokos lázam volt, éjszakánként mentem a szinkronstúdióba, és három napunk volt rá. Mondják sokan, hogy: „Te már tudod!” Persze, ismerem a rezdüléseit, a mondatait, a dikcióját, mégis mindig meglep valamivel, annyira jó színész. A Wall Street farkasában is akkorát játszik!
Korosztályának egyik legtehetségesebb színésze, változatos szerepkörrel: a mesemusical, mint például A dzsungel könyve éppúgy az ő terepe, mint a Shakespeare-drámák és -vígjátékok, vagy Schiller és Molire művei. 1996-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott Miskolcon, dolgozott szabadúszóként, több magyar filmben és tévéfilmben nyújtott kiemelkedő alakítást, 2003-tól tíz évig a Nemzeti Színház, jelenleg a Vígszínház tagja. Arthur Miller Istenítélet (A salemi boszorkányok) című drámájában Hale tiszteletes, ő a címszereplő, azaz a Mester, Bulgakov A Mester és Margaritájában, a Túl a Maszat-hegyen mesemusicalben pedig a Büdös Pizsamázó. Játszik Gogol A revizor, Hanoch Levin Átutazók, Klaus Mann Mephisto című drámájában és az Össztáncban.
A harmadik napon éjjel fél egykor jelezték a szinkronban, hogy még nem vagyunk a végén: mi legyen? Tényleg vacakul éreztem magam. Kértem tizenöt perc szünetet, kimentem a levegőre, aztán vissza, és hajnali negyed ötre végeztünk, nem is rossz eredménnyel! Híre is ment, legenda lett belőle a szakmában. De én ilyen vagyok.
Minden pillanatban odaadom magam annak, amit csinálok. Másképpen nem nagyon érdemes. Unatkoznék. Nem érezném jól magam.
RM Szerintem nem csak a szem, a hang is a lélek tükre. Az említett húsz film után egyáltalán nem csodálkoznék, ha azt mondaná: nagyon közel jutott már DiCaprio valós egyéniségéhez.
HG Szerintem nem. Én sem az vagyok, akit a néző a filmben vagy a színpadon lát. Sokkal inkább az, akit egy ilyen interjúból megismer, vagy ha bekukkant a házam kerítésén, és látja, hogy éppen füvet nyírok.
A párizsi konventben azonban nem én beszélek a Dantonban, hanem Saint-Just, az elmegyógyintézetbe, a moszkvai elmegyógyintézetbe nem Hevér Gábor van bezárva, hanem Bulgakov hőse, a Mester. Azért olyan helyes és megmosolyogtató ez az összehasonlítás, hogy nekem gratulálnak DiCaprio Oscar-díjához, ami nagyon jólesik, csak nem tükrözi a valóságot.
Még akkor sem, ha itthon általam ismerték meg őt. A Titanicot adta nemrég valamelyik tévécsatorna. Nyolcéves lesz a lányom, Vilma. Most még csak „fél nyolc”. Ott ültem mellette, ahogy nézte a filmet. Ez a fiú már húsz évvel ezelőtt is nagyon jó színész volt.
RM Hosszú a listája azoknak, akiket magyarul megszólaltatott. Van még valaki, akinek mindig szívesen kölcsönzi a hangját?
HG James McAvoy. Őt is nagyon szeretem.
RM S olyan színész van, akire már régóta feni a hangszálait?
HG Nincs.
RM Akkor váltunk egy nagyot. A Nemzeti-ügy lezárva? Behegedt a seb? Már nem fáj, hogy vége? Az idő gyógyít?
HG Nyilván gyógyít.
RM „Álmaimban Amerika?”
HG Nem, nem integet vissza.
RM Nem is kísért?
HG Nem. De még nem mentem vissza előadást nézni a Nemzetibe. Az még nem tenne jót. Tizenegy évig ott játszottam. Aki benéz közülünk a társalgóba, azt a vállukon viszik azok, akik ott maradtak. Elképesztő szeretet árad felénk.
RM S a Vígszínházban hogy érzi magát?
HG Jókat játszom. Ez fontos. A harmadik évadomat töltöm a Vígben. Én minden társulathoz lojális vagyok, amíg ott dolgozom.
RM Két emberről szeretném még hallani. A feleségéről és „ketrecbeli” párjáról.
HG Mit mondjak a feleségemről?
RM Segítsek? Egzotikus szépség, tehát extra kategória.
HG Magyar lány. Mosonmagyaróvárott született. Az extrát az édesapjától kapta, aki madagaszkári. Miriam ezáltal félvér. Édesapja Győrben él, csak már nem a feleségem édesanyjával. Jár hozzánk, szoros kapcsolatban vagyunk vele.
Miriam a Győri Balett iskolájából jött. Tizennyolc éves volt, mikor a Zeneakadémián megismerkedtünk. Ő táncolt, én szerepeltem egy ottani előadáson. Akkor érettségizett, én meg már harminc voltam. Rengeteget vonatoztam akkoriban. Mentem le hozzá Győrbe, aztán vissza, nem hagytam veszni őt.
Később feljött szerencsét próbálni Budapestre, táncolt is egy ideig, de a kislányunk születése után abbahagyta. Most a pilates jógába ásta bele magát. Mestervizsgára készül, ez lesz az élete.
RM És majd átrepülik egyszer Afrikát, hogy bejárhassák Madagaszkárt?
HG Harmadik éve voltunk együtt, amikor ki akartam vinni őt, csak nem volt rá elég pénzem. Nagyon várom, hogy meglephessem a feleségem egy Madagaszkárra szóló repülőjeggyel. Addig marad a tévé. Mindent felveszek, amit elcsípek az országról. Olyankor mondom is neki, hogy nézd, a hazád, ahol még sosem jártál.
RM Hány éve is már, hogy együtt vannak?
HG Tizenöt.
RM És Stohl Andráshoz, akivel az Őrült nők ketrecében él, hány év köti?
HG Húsz. Mi nem a Nemzetiből ismerjük egymást, hanem a Katona József Színházból. Ott voltam gyakorlatom. Azóta vagyunk jó viszonyban, ami csak sűrűsödött az elmúlt évek során. A Nemzetiben nagyon sokat dolgoztunk együtt, most a Vígszínházban is, az Őrült nőkből pedig már több mint százat játszottunk. A legtöbbször biztos, hogy vele vagyok színpadon. Minden hónapban. Épp ezért nem járunk össze, bár néha találkozunk egymás lakásán.
RM Sokat dolgozik, valóban nagyon sokat. Az édes semmittevést, gondolom, csak nyáron éli meg.
HG Számomra is hihetetlen, tíz napom volt nemrég, amikor nem próbáltam, és előadásaim sem voltak. Nem is emlékszem, legutóbb mikor történt ilyen. Lementem az édesanyámhoz Szegedre, két napig nála fúrtam-faragtam, szereltem.
RM Mert mellékállásban ezermester?
HG A helyzet kényszerített rá. Családi házban lakunk, ahol mindig akad tennivaló. Egy kapcsoló miatt nem fogok villanyszerelőt hívni. Polcokat felfúrni, vezetéket átszerelni… ez csak tapasztalat. Édesanyám egyedül nevelt, sok mindent meg kellett tanulnom. Idegőrlő pálya a miénk, apróságok is ki tudnak kapcsolni.
Előfordul, hogy ötven napon keresztül folyamatosan dolgozom. Szombaton is, vasárnap is. Most is négy olyan darabban szerepelek, amelyekben több mint három órát töltök a színen, és végig beszélek. Minden fájl nyitva van az agyamban. Kondícióban kell tartanom magam.
RM Ezért jött rollerrel?
HG A belvárosban ezzel közlekedem. A Lukács fürdőbe is ezzel megyek most. Otthon lenni nagyon szeretek, de pihenni csak máshol tudok, ahol nem az jár a fejemben, hogy mit kell még megcsinálnom a kertben vagy a ház körül. Ezért járok úszni.
RM S akkor megpróbál nem gondolni semmire?
HG Megpróbálok. De hiába. Nem megy. A teljes kikapcsolódáshoz több idő kell. De az csak nyáron jön össze.
Még nincs hozzászólás