Válás gyerekszemmel
Ma Magyarországon a házasságok 60%-a válással végződik. A számadatokat tekintve bizony rossz példával szolgálnak a szülők. A válások jelentős hányadáért a transzgenerációs, vagyis a generációkon átívelő programozás felel. Vajon miért felel még a szülők megromlott házassága, a válás? Hogy éli meg egy gyerek, amikor a szülők elválnak? Mit érzett akkor, hogyan dolgozta fel, és milyen hatással van Jegyes-Tóth Kriszta, Lola és Zoltán Erika életére ez a gyermekkori élmény? Meglepetés férfi vendégünk segít megadni a válaszokat.
”Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyermek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogyan mi egymásra nézünk, - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. Édenkerti tekintet ez. Zavartalan. Tiszta. Egy olyan világból néz, ahol még nincs hasadás, dráma - ahol a lélek még nem koszos.” /Müller Péter/
Amikor egy párkapcsolat megromlik, az nagy fájdalom. Ha gyermek is van a kapcsolatban, akkor az igazán szenvedő fél mindig ő lesz. Nehéz, de nem lehetetlen feladat a háta mögött rendezni a nézeteltéréseket. Hiszen a gyerek nem tehet semmiről. Nem megoldhatatlan intelligens, felnőtt emberek módjára elválni. Mindig akadnak nehezítő tényezők, de igyekezni kell minden esetben a gyermek érdekeit előtérbe helyezni.
Magyarországon 2012-ben 22 000 válást mondtak ki, a házasságkötések száma 36 200 volt. Ez azt jelenti, hogy 100 házasságkötésre 60 válás jutott a tavalyi évben. Igaz, hogy ez 5,7 százalékkal kevesebb az előző évinél, azonban a házasságkötések aránya is csökken. Egyre több az élettársi kapcsolat, melynek felbontása értelemszerűen válási procedúra nélkül véghezvihető. Az élettársi kapcsolatban élőknél gyakran előfordul, hogy az egyik fél még nem vált le érzelmileg teljesen eredeti családjáról, nem tudja megvédeni párkapcsolatát a szülői befolyással szemben. A fiatalok inkább nem kötnek házasságot, mert nem vállalják fel a konfliktust szüleikkel.
Transzgenerációs programozás
A mai egyetemisták jelentős hányada elvált szülők gyermekeként nő fel. Ők inkább az együttélésben bíznak, semmint a házasságban, hiszen tapasztalataik szerint azok válással végződnek, s félelmet kelt bennük, hogy elveszíthetik választottjukat. Persze, ez általában nem tudatos döntés kérdése, inkább mélyen, a tudattalanban rejtőznek az okok. Ha egy régóta együtt élő pár végül beadja a derekát, és anyakönyvvezető elé vonul, beindul a családi élmények alapján keletkező „rossz program”, felbomlik az addig jól működő kapcsolat, és válás lesz a vége. Még az együttélés során született közös gyermekek sem tudják visszatartani szüleiket.
Jegyes-Tóth Kriszta televíziós műsorvezető tizennégy éves volt, amikor a szülei elváltak. Mindkettőjükhöz nagyon kötődött, így nem akart választani köztük. Saját házasságában nem tudták egymásból kihozni a jót férjével, ezért kislányuk születése után úgy döntöttek, hogy külön folytatják életüket. Úgy érzi, ezzel sok későbbi traumától megóvta gyermekét. Kriszta hisz abban, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja az igazi társát, azt, aki valóban neki rendeltetett.
A gyerek az igazi vesztes – vagy mégsem?
A közös gyermekek így is, úgy is megsínylik a szakítást. Még akkor is, ha a szülők nem a bosszú, vagy egy romboló folyamat eszközeként használják őket. Ilyen esetekben a párterápiás segítség sokat jelenthet annak érdekében, hogy közös megegyezés után a legkevesebb sebet szenvedjék el a gyermekek. A jogszabály a 14. életévet jelöli meg, amikortól figyelembe kell venni a gyermek akaratát, hogy melyik szülőjével szeretne maradni. 2010-es adatok szerint Magyarországon kb. 660 000 gyermek él csonka családban. Az elvált szülők gyermekeinek 84%-át neveli az édesanyja, 16%-át neveli az édesapja.
Lola szülei már az énekesnő kisgyermekkorában elváltak. Az édesapja és a nagyszülei nevelték fel. Lolának – ezzel a traumával együtt – nagyon boldog gyermekkora volt. Áldásnak tartja, hogy abba a bizonyos 16 százalékba tartozik, s hogy ilyen sokáig élhetett együtt nagyszüleivel. Nagypapájával sokat rosszalkodtak, leginkább fiús játékokat játszottak. Az anyák napi ünnepségein édesapja volt jelen, aki mindkét szülői szerepnek meg tudott felelni. A fiatal énekesnő édesanyjával ma is csak ritkán találkozik.
Zoltán Erika énekesnő ötéves volt, amikor az édesapja az akkori NSZK-ba disszidált. Sokáig nem is kereste a kapcsolatot gyermekével. Erika negyvenéves kora után tudtak egymással először felnőttként beszélgetni az élet dolgairól. Ezután – az énekesnő kérésére – mindketten megpróbáltak az előttük álló időre koncentrálni, nem azon gyötrődni, hogy mi történt a múltban.
Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta szakterülete a párkapcsolatok és társas viszonyok belső erőforrásainak feltárása. Feleségével, Baktay Zelkával együtt tartanak párterápiákat. Több, mint ezerhatszáz esetük után sem tudják igazán megfogalmazni, miért is kell elválni. A gyereknek ezt nem is kell megértenie. Az úgynevezett átfókuszálással azt kell világossá tenni számára, mit nyer a kialakuló új élethelyzettel. Ezt persze a gyerek életkorának megfelelően, a belső világát jól ismerve és megértve lehet sikerrel megtenni.
A válás és az ezt megelőző események miatt rögzülhetnek a negatív párkapcsolati minták a gyermekeinkben. Azonban senkinek nem érdeke, hogy a kellemetlen családi történeteket viszontlássuk gyerekeink életében és leendő családjában. Ezeken érdemes és lehet is változtatni – mondja a Baktay házaspár. Gyermekünk egészséges énképébe beletartozik, hogy merjen egészséges, boldog és tartós kapcsolatokat kezdeni és elhiggye magáról, hogy képes meg is tartani azokat.
Hogyan tudunk ebben szülőként segíteni neki? Először is magunkat kell kihoznunk a helyzetből, hiszen ekkor tudunk igazán hatékonyan segíteni a gyermekünknek. Értékrendünkkel pozitívan támogathatjuk őt. Párkapcsolati problémái esetén mindig a konfliktushelyzetek megoldására bíztathatjuk. Ha tanácstalan, segíthetünk neki, hogy rájöjjön a megoldásra. Ezzel elérjük, hogy gyermekünk nyitottá váljon a kapcsolatteremtésre, tudja a konfliktusait kezelni. A szülői helyzetekből levonva a következtetést tanuljon. Így hinni fog önmagában.
Biztos, hogy minden egészségesen gondolkodó szülő ezt szeretné.
