Tudunk-e még jól szeretni?
Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb ajándék itt-e földi létben. De vajon tudunk-e még jól szeretni? Vagy csak arra vágyunk, hogy minket szeressenek? A szeretetnek rengeteg formáját különböztetjük meg, ilyen például a megengedő, feláldozó, őszinte, önzetlen, fojtó, atyai, gyermeki és még sorolhatnánk. Gondolatait megosztja velünk Bagdy Emőke, Csongrádi Kata és Lovász Irén. Meglepetés férfi vendégünket sokszorosan körbeveszi a szeretet a 11 gyermekének köszönhetően.
Egy óra hosszat szeretni – állati dolog.
Egy évig szeretni – emberi dolog.
Egy egész életen át szeretni – angyali dolog.
Egy életen át csak egyet szeretni – isteni dolog.
Lacordaire
Erich Fromm neve majdhogynem összeforr a „szeretetkutatással”. Német szociálpszichológus, akiről azt írták, hogy ő kollektíven szerette az emberiséget. Azt mondja a ma emberének nagyon fontos az, hogy szeretetre méltó legyen. De tévesen ezt a méltóságot teljesen más, eszközi rendszerbe vetett hittel akarják elérni az emberek. Fogalmazhatunk úgyis, hogy ez egy nagy zsákutca. Mind a nő, mind a férfi el akarja érni, hogy szeressék őt. Gyakran a férfiak azt hiszik, hogy sikerességüket, az anyagi javak meglétével vívják ki, a nők pedig a külsőségekben hisznek - gyakran tévesen. Mai vendégeink megosztják velünk azt, hogy mi a tiszta és tényleges szeretetforrás. Hogyan kell szeretnünk ahhoz, hogy mi is viszont szeretve legyünk.
A szeretet különféle fajtái
Felebaráti szeretet az a halmaz, amibe mindenki beletartozik. Ez az egyenlő emberek közti kötődés. A környezetünkben élők bármelyikének irányába éreztethetjük a tiszteletet, gondoskodást, a felelősségérzetet. Ebből a „kategóriából” senki sincsen kirekesztve. A legmagasabb rendű és a legszentebb fajtának tartják az anyai szeretetet, mely önzetlen és egyfajta életszeretet tanít a gyermeknek. A gyerek szeretni fog élni, elfogadja önmagát. Ez az önzetlenség legmagasabb foka, amikor az egyiknek szüksége van rá, a másik pedig meg tudja adni neki. A szerelem az az érzés, amely viszont az előző kettővel nem összevethető. Az első két féle szeretet típus sok ember irányába érezhető. A szerelem viszont az az érzés, amikor csak arra a bizonyos egyre vágyunk minden porcikánkkal. Fontos megemlíteni, hogy a szerelem nem összekeverendő a birtoklással. Ennél létezik egy összetettebb fogalom: a páros birtoklás. Amikor mindkét fél tulajdonként kezeli a másikat, és a környezetük más irányába nem tudnak érzelmi köteléket kialakítani. De mindezen érzelmek nem valósulnának meg az önmagunk szeretése nélkül. Magunkat is tudnunk kell szeretni ahhoz, hogy másokat szeressünk. Az önszeretet viszont nem egyenlő az önzéssel és az önimádattal.
Tudunk önzetlenül szeretni? Vagy ebben az elanyagiasodott világban csak cserekereskedelem létezhet? Ha szeretsz, akkor szeretlek én is? Tudnunk kellene azt, hogy ha szeretünk, akkor ezeket a pozitív impulzusokat visszakapjuk más-más formában. Ettől töltődünk fel, ebből nyerünk energiát, ez a hatalmas erő visz tovább az utunkon és ettől válhatunk igazán boldog emberekké.
