A szeretetről
A gyerek csak elfogad
„A legtöbb gyerek számára nyolc és fél, tízéves koráig a szeretet szinte kizárólag azt jelenti, hogy őt szeretik – szeretik azért, mert van. A gyerek eddig a korig még nem szeret; hálásan és vidáman elfogadja, hogy szeretik. A gyerek fejlődésének ezen a pontján egy új elem kerül a képbe: az az új érzés, hogy az ember a saját tevékenységével szeretetet tud létrehozni.
A gyereknek először jut eszébe, hogy adjon valamit az anyjának (vagy az apjának), hogy produkáljon valamit – egy verset, egy rajzot, akármit. A szeretet eszméje, először a gyerek életében, átalakul abból, hogy szeretik, azzá, hogy szeret; hogy szeretetet teremt. Évekbe telik, amíg ezekből a kezdetekből a szeretet megérlelődik.
Végül is a gyerek, akkor talán már serdülő ifjú, úrrá lesz egocentrizmusán; a másik személy már nem elsősorban szükségletei kielégítésének eszköze. A másik személy szükségletei éppoly fontosak, mint a sajátjai – sőt voltaképpen már fontosabbak. Adni már nagyobb kielégülés, nagyobb öröm, mint kapni; szeretni még fontosabb, mint szeretve lenni.”
Erich Fromm szociálpszichológus világsikerű A szeretet művészete című könyvéből
Az apa és az anya szerepe
„Különbség van az apai és az anyai szeretet között. Az apai szeretet átsugárzó, az anyai szereteten keresztül ad boldogságot és szeretetet a gyereknek. Tudományos adatok igazolják a tényt, hogy ahol az apa jelen van, és jól van jelen, ott az anya kevésbé szorongó, kiegyensúlyozottabb, és ez az állapot sugárzik át a gyerekre. Az apa bátorságot, erőt ad, másként játszik a gyerekkel, másként ér hozzá. Az apa megtanítja, hogy legyen bátor; a gyöngédséget, az átölelést, a szeretet kifejezését az anyától tanulja.”
Bagdy Emőke pszichológus a Ridikülnek
A szív szemével nézni
„Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted – a szeretet biztos jele.”
„Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik. A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve.”
„Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.”
Részletek Müller Péter Szeretetkönyvéből
Még nincs hozzászólás