Paramami vagyok?!
Hogyan legyünk jó anyák? Hol van az egészséges határ féltés és túlféltés között? Meddig engedjük, hogy a gyerek akarata teljesüljön? Hogyan ismerjük fel, amikor valóban és komolyan beteg? Ismerős kérdések, ugye? Talán tényleg elég, ha csak elég jó anyák vagyunk. Stefanek Gertrúddal, Habsburg Eilikával, Pálinger Katalinnal beszélgetünk. Meglepetés férfi vendégünk vajon túlféltő édesapa?
Minden szülő félti a gyermekét. Előfordul azonban, hogy az egészséges féltés túlféltéssé, pánikszerűvé válik. Ez azonban megnehezíti a gyerek és a szülők életét is. A túlságosan aggódó szülők gyermeke ugyanis gyakran félénk, szorongó, önbizalomhiányos. Szülei szeretetből féltik túl, ám ez a cselekedetük gyakran a saját félelmeikből, aggódásukból, érzéseikből fakad, és nem a gyerek szempontjából fontos dolgokra irányul.
Stefanek Gertrúd tőrvívó lánya, Karola már 23 éves, de édesanyja legszívesebben még most is magára kötné, mint az afrikai asszonyok a gyermeküket. Gertrúd erős és határozott személyiségű anya, mégis igazi paramami. Ő maga gyermekkorában nagyon bátor, fiús kislány volt, édesanyja mégis természetes magabiztossággal kezelte kalandjait. Úgy érzi, az ő anyai túlféltése abból ered, hogy Karola késői gyerek és egyke. E mellett örök felfedező, vakmerő kislány volt, aki mindig mindent kipróbált, így előbb-utóbb megtalálta a veszélyes helyzeteket. Gertrúdnak muszáj volt folyton résen lennie - és nem habozott, ha lánya biztonsága érdekében be kellett avatkoznia!
Nem az a feladatunk tehát, hogy a széltől is óvjuk gyermekünket! Természetesen nem is az, hogy minden rossznak kitegyük őt. Az arany középúton haladva engednünk kell neki, hogy ismerkedjen a világgal. Az elkerülhetetlen negatív dolgok megélésében segítenünk kell és példát kell mutatnunk, de nem a túlaggódással, hanem azzal, hogy érzelmi biztonságot is adunk a fizikai mellett. Így tudjuk megerősíteni és sikeresen felkészíteni őt az életre!
