Hólánc és névsor

2014. június 28. | Írta: Cseh Anetta

Tegnap fél 3-tól fél 8-ig ültünk anyuval, és izgultunk, hogy sikerül-e Lilinek. Minden bajunk volt, mire kiderült, hogy a lányom túljutott a második körön a Színház- és Filmművészeti Egyetemen - mondja Hámori Eszter, akinek legnagyobb gyermeke a színpadra készül.

Eszter színésznő-édesanya. Ez áll a névjegykártyáján. Négy gyermeke van: Bajor Lili tizenkilenc éves, Bajor Marci tizennyolc, Jankó Gergő tizenkettő, Jankó Dávid pedig háromesztendős.
Eszter azt mondja, ő igazi Jiddise Máme…A Jiddise Máme találó leírását Judy Gold és Moira Kate Ryan könyvajánlójából idézem: „A Jiddise Máme átok és áldás. Okos, megengedő és udvarias (másokkal), kemény és kritikus (veled). Imádod, és látni se akarod. Szabadulni akarsz tőle, és visszavágysz (túlságosan is) védő szárnyai közé.”

Az egyik érettségizik, a másik óvodás
„Amikor megtudtam, hogy Lilivel terhes vagyok, toltam ki a hasamat, hogy ország-világ lássa, milyen nagyszerű dolog történt velem. Imádtam a várandósságot, akkora lettem, mint egy delfin, mert ahogy megtudtam, hogy állapotos vagyok, mindenből kettőt rendeltem. Pénteken szültem, csütörtökön még dolgoztam, semmi bajom nem volt, csak a szülésnél izgultam, de ott már nincs visszaút…

Gergőnél azon izgultam, hogy vajon tudom-e majd ugyanolyan elánnal csinálni az egészet, mint a nagyoknál. Dávidnál pedig az volt a para, hogy mégiscsak negyvenhárom éves vagyok. Az egyik érettségizik, a másik óvodába szokik…

Ahogy többen lettek a gyerekek, egyre kevésbé paráztam… Eleinte az első köhintésnél kihívtam az orvost. A légzésfigyelőre azt mondta a férjem, hogy érettségiig tartsuk bent.

Lilinek volt egy kis szívzöreje. Nem lett volna muszáj műteni, de azt mondta a doktor, hogy ha valami nagy terhelésnek lesz kitéve – például nagy babát szül –, akkor ez súlyosbodhat. Mivel én 5,5 kg-os óriásbébiket szültem, úgy gondoltuk, hogy Lilinél is lesz rá esély, így a műtét mellett döntöttünk. Ott, a kardiológia folyosóján, ahogy ültünk az apukájával, lepergett előttem az életem. Lili vigasztalt bennünket.

Van váltótársa?
Síelni mentek a gyerekek. Felszálltak a buszra, elköszöntem tőlük, és akkor odamentem a sofőrhöz, és megkérdeztem, hogy van-e hólánca, váltótársa, van-e névsoruk. Én a gyerekeket nem akarom idegesíteni ezekkel a dolgokkal. Attól parázom, ami rajtuk kívül álló. Például, hogy odaérnek-e a busszal. Marci most kiment az apukájával Kínába. Amíg le nem szállt a repülő, végig az interneten nyomon követtem. Amikor odaért, megnyugodtam. Azon sosem izgultam, hogy elesnek, és sebes lesz a lábuk. Az engem nem érdekelt. Bízom bennük.

Nem vagyok liberális szülő, szigorú vagyok
A nagyoknál a tanulás komoly dolog. Teljesíteniük kell, azt megkövetelem. Ha kell, kiabálok velük, akár anélkül, hogy előtte gondolkodnék. De azt hiszem, az, hogy kitűnő tanulók, hogy felsőfokú nyelvvizsgájuk van, egy kicsit az én érdemem is. Tudom, hogy nem lehet őket visszatartani, de nagyon örülök, amikor hazajönnek. Mindig tudom, hogy hol vannak. A telefonomban benne van a barátaik, barátnőik száma. Soha nem éltem vissza vele, de nekem ez fontos, biztonságot ad. Szokták mondani, hogy túlféltem őket, túl szigorú vagyok, bezzeg a Józsika, a Julika… De engem sajnos sem Józsika, sem Julika nem érdekel…”

Címkék: gyerek, tanulás, szülő, paramami, izgul