Játszótéri parák

2014. június 28. | Írta: Halász Judit

A játszótér egy paramaminak maga a rémálom, hiszen a gyerek leeshet, koszos lesz, elvehetik a játékát. És a lazaanyuk is járhatnak úgy, hogy a gyerek egy óvatlan pillanatban katapultál a libikókáról, vagy a csúszdáról fejjel landol a homokozóban. A Károlyi-kertben játszóterezőket kérdeztük félelmeikről és aggodalmaikról.

Kéri Gabriella és a kétéves Magnus
Gabriella két gyermek édesanyja, és „lazaanyuként” kezdte, akkor vált „paramamivá”, amikor Rézi lánya sokat volt beteg a bölcsődében, és a mozgásával is problémák adódtak.
„A legnagyobb parám, hogy jól nevelem-e a gyerekeimet. Eléggé vehemens vagyok, a lányom pedig még a báránytermészetű apját is képes kiborítani. Néha elszakad a cérna, olyankor felemelem a hangom, utána meg ott van a lelkiismeret-furdalás, hogy hibáztam, nem vagyok elég türelmes.”

Ormos-Láng Johanna és a tizennégy hónapos Barnabás
Johanna egy percre sem veszíti szem elől a tizennégy hónapos Barnabást, aki az „esik-kel” korszakánál tart. Zúzódások, horzsolások jelzik az arcán, hogy a járás kockázatos manőver egy kicsinek. „Egyre jobban kell figyelnem, most például felmászott egy libikókára, és le is fog esni!” De nem így lesz, és Barnabás  láthatóan boldog, hogy ismét ráhozta a frászt a mamájára. „Amikor először felmászott a kanapéra, pánikba estem, elképzeltem, hogy hanyatt esik, és a dohányzóasztal éles sarkain landol. Amióta Barnabás megszületett, sokkal félősebb vagyok, az autóban folyton figyelmeztetem a férjemet, hogy lassítson, szinte nyomom a féket.”

Veress Orsolya és kétéves Zádor Mór
Zádor rácáfol a vakmerő és csintalan jelzőre, békésen homokozik az anyukája lábánál.
„A rendszeresség az én igazi parám. A mai napig fontos, hogy legyen egy menetrendje az evésnek, az alvásnak és a játékidőnek. Ebben szigorú vagyok még a környezetemmel is, hiába mondják, hogy túlzás, próbálom a gyerekek időbeosztásához alakítani az életünket. Zádor nagyon merész kisfiú, rettegek, amikor az édesapja a  levegőbe dobálja, inkább elfordulok, mert mi van, ha leejti...”

Varga Lászlóné és unokái, a hatéves Annaléna és a hároméves Liza
Paula unokái Svájcban élnek, de az örökmozgó kislányok most a nagyinál nyaralnak, és alaposan próbára teszik az idegeit. Paula szeme folyton a lányokon van, akik hol egymással birkóznak, hol pedig egy játékra próbálnak életveszélyesen felkapaszkodni. „Belátom, hogy túlságosan aggódom, félek, hogy beütik a fejüket, vagy valami fertőzést szednek össze, ráadásul a játszótéren annyi a gyerek, egy pillanat, és eltűnnek a szemem elől.”

Címkék: gyerekek, aggodalom, játszótér, paramami, unokák, nagymamák, örökmozgó