Munkán innen, munkán túl
A munkamániás angol neve workaholic, az alkoholista szóból ered. Mit is takar ez pontosan? Míg a környezetünk számára munkamániásak vagyunk, addig mi sokszor élvezzük ezt az állapotot, mert örömünket leljük benne. Azonban mikor eshetünk át a ló túlsó oldalára? Hol vannak a határok? Aki a munkájának él, van ideje a társas kapcsolatok ápolására, a hobbijára? Ki válhat a szakmája szerelmesévé? Megpróbáljuk ezt az ördögi kérdéskört megfejteni Hámori Gabriellával, Molnár Judittal és Prónay-Zakar Ginával. Meglepetés férfi vendégünk a rengeteg sok dolga mellett irigylésre méltó energiával bír.
Prónay-Zakar Gina edző és életmód-tanácsadó gyermekkorában azt látta, hogy a munka nagyon kemény feladat és kevés pénzt lehet vele keresni. Életében eljött az az idő, amikor az addigi szakmáját feladta és egy teljesen új dologba kezdett bele. Úgy érezte már nem egészséges az, amit csinál. Most is hajlamos arra, hogy beszippantsa őt a munka, de jelenlegi munkájának már teljesen más a minősége. Imádja, amit csinál, szereti az életét.
Szente Vajk, színész, rendező, drámaíró, műfordító, műsorvezető, aki rengeteg szférában folyamatosan próbára teszi magát. Például előadást csinál a Madách Színházban, játszik, rendez. Nagyon sok darabja megy, de amit ő rendez, abban nem játszik szerepet. Forgatja a Magyarország, szeretlek! című vetélkedőt, fordítja a Disney dalokat.. és még sok más mindent. Azt mondja az ő élete egy folyamatosan sűrű periódus. Kikapcsolódást jelent számára az, amikor a színpadon játszik, mert ott legalább nem kell felvennie a mobiltelefont.
A munkaalkoholizmus nyomában!
A munkamániát átvitt értelemben nevezhetnénk szenvedélybetegségnek. Az ebben szenvedők életében túlzott hangsúlyt kap a munka. Képtelenek lazítani, a munka nélkül töltött időt bűntudattal élik meg, és életüknek ez az elsőrendű célja. Amely következménye a saját és a szociális élet elhanyagolása, az egészségre való nem odafigyelés. Aki ebbe a körbe sorolható, az minimum 50 órát dolgozik hetente. Holott természetesen ez sem igaz teljes mértékben, ugyanis vannak olyan szférák, mint például a közép- és felsővezetők körei, akik akár 60 órát is dolgoznak hetente, mégsem mondják azt magukról, hogy munkaalkoholisták lennének. Ugyanis a befektetett extra energia eredményeképpen élvezik annak gyümölcsét, amire egy munkamániás már nem képes. Kinél alakulhat ki nagyobb eséllyel? Azoknál a személyeknél akik perfekcionisták, nagy bennük a megfelelési vágy, folyamatos náluk az önmonitorozás. Természetesen ezt nemcsak a személyiségjegyek befolyásolhatják, hanem a környezet is. Egy adott munkahelyen mekkora a kontroll, mennyire tarthatóak be a határidők, mennyire van elnyomva a kreativitás iránti vágy?
Mi a megoldás? Önmagunkkal folytatott őszinte beszélgetés, kívülről való értékelés és a nemet mondás képességének az elsajátítása. Amíg a környezetünkkel békében vagyunk és az a bizonyos plusz, ami a munkákból származik tényleges öröm, addig nem kell aggódnunk, mert valószínűleg megtaláltuk azt a szakmát, ahol a munkát nem munkaként éljük meg!
