Mindennapi csodák
Egyesek szerint nincsenek csodák, csak véletlenek. Mások a szép időt is égi ajándéknak élik meg. Kétféle ember van: aki szerint a pohár félig tele van és aki szerint félig üres. Ez utóbbiak nagyon nehezen találják meg a csodákat a hétköznapokban. Mivel a csoda fogalmát még senki sem definiálta, akár mindenkinek igaza lehet. Kiss Marival, Dióssy Klárival és Szabolcs Judittal beszélgettünk a hétköznapok visszahozhatatlan pillanatairól és vártuk kíváncsian meglepetés férfi vendégünk csodáit.
Vannak, akik mindenben a rosszat látják. Mindenhol bajt szimatolnak, és szinte minden mondatuk negatív hozzáállást sugall. Ők az örök pesszimisták, akik nem bíznak magukban. Aztán vannak mások, akik mindenben meglátják a jót és a szépet, a kedvezőtlen élethelyzeteket is képesek a maguk javára fordítani. Ők az örök optimisták, akik bíznak magukban. A pohár pontosan felénél van a víz szintje.
Szabolcs Judit gyógytornász a 2013-mas Richter Aranyanyu-díj Egészségügyi szakdolgozó kategória díjazottja. Gyermekkorától arra készült, hogy gyógytornász lesz, akkor még a babáit gyógyítgatta. Ma már munkáját csodával határos gyógyulások kísérik. Adámi Zsanett bár nem gyógyult meg, de sikeres paralimpikon úszó vált belőle. Egy csodálatos, vidám, mozgássérült lány, aki nem szeretné, ha a sajnálat jutna eszébe másoknak róla. A fantasztikus szakmai sikerei mellett Judit a mindennapokban a legkisebb csodáknak is nagyon tud örülni.
Pál Ferenc 1986 és 1989 között válogatott atléta volt, azóta római katolikus pap, mentálhigiénés szakember. Serdülőkorában nagy elbizonytalanodásban, útkeresésben volt. Ekkor került közel Kozma Imre atya közösségéhez. Itt bíztak benne, megláttak benne olyan dolgokat, amiket ő nem látott, vagy bizonytalan volt bennük. Fontosnak tartja, hogy már csecsemőkorunktól olyan közegben nőjünk föl, ahol bíznak bennünk. Így megtapasztalhatjuk, hogy a nehézségek mellett van egy „jóindulatú nálam több” érzés. Úgy látja, a krízisek nem egyszer segítségünkre is lehetnek. Bizonyos fejlődések csak kríziseken keresztül tudnak megtörténni velünk.
Mérő László matematikus, pszichológus A csodák logikája: mennyiben változik a világ napjainkban? című előadásában így vélekedik: „A csodák is a természet jelenségei, így kutathatónak kell lenniük a természettudomány eszközeivel. De hogyan, ha egyszer egyediek és megismételhetetlenek, nem lehet őket sokszor megismételhető kísérletekben előállítani? Úgy, hogy a tudomány a sokszor megismételhető megfigyelések és kísérletek elemzése során modelleket épít a világról, és ezután már maguk a modellek önmagukban is vizsgálhatók. Ha ezek a modellek produkálnak csodaszerű jelenségeket, akkor az ilyen modellek vizsgálata már egy tisztán természettudományos út a jelenségek kutatásához. Például a Big Bang (az ősrobbanás) nem egy reprodukálható esemény, ami szerencse, mert biztosan nem élnénk túl. Ezzel együtt, a tudomány reprodukálható kísérletekre alapozott modelljeinek segítségével a Big Bang tudományosan is vizsgálható.”
Mindennapi csodáink esetében talán nincs is szükség ilyen alapos vizsgálatokra. Éppen elég, ha hisszük, hogy észrevesszük őket!
