Játék határok nélkül
"A játék az öröm keresése. Az egyik legmeghatározóbb személyiségalakító erő. Személyiségzavarok, elfojtott érzelmek, indulatok levezetése történhet közös játékban, együttműködésben. Meg kell teremteni a szabad mozgás, az önállóság, a kezdeményezés és a közös játék lehetőségeit." Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat hangsúlyoznak a pszichológusok. Vajon felnőttkorban a játszás öröme mennyire van jelen az életünkben? A játék fontosságáról beszélgetünk ma Dombóvári Vandával, Földi Ritával és Kovács Nikivel. Meglepetés férfi vendégünk szerint a legfontosabb megtanítani a gyereknek, hogy mennyire jó dolog izgulni.
Sokszor mondjuk azt felnőtt társainkra, hogy „olyan, mint egy nagy gyerek”- de milyen jó is az. Meg kellene maradnunk néhanapján lelkünkben egy kicsit gyereknek. El kellene engednünk magunkat, gyakrabban kellene kikapcsolódni, őszintén nevetni és szórakozni. Merjünk még felnőttként is játszani, hisz a játék gyógyító erővel hathat az állapotunkra. Nincs annál jobb dolog, amikor magunkon is tudunk nevetni, ha erre képesek vagyunk, akkor gátlásaink is csökkenni fognak. Felpezsdítő érzés, amikor az esti Activity, vagy Tabu partyk összehozzák a baráti-, családi kört. Soha ne felejtsük el az ilyen és az ehhez hasonló kikapcsolódást. Ahogy George Bernard Shaw, drámaíró is fogalmaz: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”
Játék fontossága a fejlődésünkben!
A játszás nemcsak egy kikapcsolódás és öröm a szülőnek, hogy a gyermek képes lefoglalni magát, hanem az élet tanítómestere is. Sok mindent rejt önmagában, személyiségünket képes formálni. Egy összetett cselekedet, amelynek gyermekkorban napi szinten meg kell valósulnia. A játék alatt a gyermek előhívja fantáziáját, kísérletezik, tapasztalatot gyűjt, általa megismeri a világot. Ezáltal megtanulható a kitartás, az optimizmus, sőt önbizalom növelő hatással is bír. A gyermek a játék során saját kis világában vesz részt, ennek megléte hozzásegítheti nehezebb események feldolgozásához is, mint például egy testvér születése, vagy egy szülői válás. Tehát hozzájárul az érzelmi fejlődéshez, gyógyító hatásra képes.
De mi a helyzet velünk, felnőttekkel? Tudunk mi még játszani? Kikapcsolódni? Félre tudjuk tenni a gondokat? S nem azon agyalni, hogy csúszdázás közben bepiszkoljuk a ruhánkat? Csernus Imre szerint a játék olyan hatással van a szervezetre, mint a kokain. Dopamin anyag szabadul fel az agyban, ezáltal boldognak és felszabadultnak érzi magát az, aki át tudja magát adni a játék örömének. Vannak olyan emberek, akik nemhogy felnőttkorban, de még gyermekkorukban sem szerettek játszani. Sajnos felnőttkori szerepeinket gyakran nem tudjuk levetkőzni és félretenni. Holott hagynunk kellene, hogy bizonyos helyzetekben szerepet biztosítsunk a gyermeki énünknek, ezáltal ki tudnánk kapcsolni egy pillanatra a napi problémák mókuskerekében való őrlődést!
