Anyák és lányaik
Szeretettel és tisztelettel köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat, Dédiket! Anyák napja közeledtével három lányos anyával beszélgetünk női dolgainkról, anyaságról, lányainkról. Tordai Teri, Papadimitriu Athina és Bach Szilvia mesélnek őszintén örömeikről, nehézségeikről, tapasztalataikról. Kíváncsian várjuk a vendég-meglepetést, s őszintén reméljük, a közös öröm ezúttal sem marad el!
"Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?" (Kosztolányi Dezső)
Az anya-lánya viszony az egyik legmeghatározóbb szociális emberi kötődés. Legtöbbször pozitív, de sok a konfliktussal terhelt kapcsolat is. A pszichológusok számos vizsgálat során arra az eredményre jutottak, hogy a nők erősebben kötődnek szüleikhez, és ha problémás ez a viszony, az egész életükre kihat.
Életre szóló feladat
Érdekes módon az anyák könnyebben ítélik rossznak a gyermekükkel való kapcsolatot, ha lányról van szó, és a legtöbb gyermek az apjával való viszonyt értékeli pozitívabbnak. A legtöbb konfliktust az okozza, ha az anya önmaga képére akarja formálni a lányát, ha beleszól az életébe, illetve ha nagyon eltérő a két generáció életfelfogása. A nők rengeteget rágódnak anyjukkal való kapcsolatukon és folyamatosan törekednek a helyzet javítására, ápolására.
Magyarországon az 1920-as években kezdődött az anyák napjának megünneplése, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. Anyák napján a nagymamákat is köszöntjük, ne feledkezzünk meg róluk sem ezen a szép tavaszi ünnepen!
„Csókold meg édes anyukádat százszor, szorítsd kezét jól, bárhová vezet, szívből szeretnek téged talán máshol, legjobban mégis anyukád szeret.” (Lakner Artúr: Édes mostoha - részlet)
